Kicsorbult az Éless-szín

Gyorsan leszögezem, szó sincs képzavarról; – legfeljebb egy szomorú párosításról. Elmaradt az előadás, nem először. Szombaton, szeptember 24-én, dr. Éless Béla, az Éless-színtársulat igazgatója fogadta azokat, akik mit sem tudva a jegyeladás kudarcáról, színházba igyekeztek.

   – Sajnos, a ma esti előadás érdeklődés hiányában elmarad – fogadta Éless a Kőrösi Csoma Kulturális Központ bejáratánál az érkezőket. – Természetesen, a jegyeket visszaváltjuk – mondta.

  Nem hivatkozott betegségre, vis maior helyzetre. Színészkedés nélkül, nagy keserűséggel a hangjában, mégis tárgyilagosan közölte a szomorú tényt. Aki igényelte, házilag sokszorosított szórólapot nyomott a kezébe. „Kedves Színházlátogatónk! Engedje meg, hogy sajnálatomat fejezzem ki az Éless-szín mai – Az úr vadászni jár c. – előadásának elmaradása miatt, s azért, hogy feleslegesen fáradt ide. Kérem megértését, ugyanis magánszínházként az előadásainkat nem tudjuk dotálni, azaz az alacsony nézőszámot, az alacsony bevételt saját összeggel kiegészíteni.” Van tovább is az udvarias magyarázat, de hadd írjuk ide inkább a direktor úr nagyságrendeket firtató kérdésünkre adott válaszát! – 40 db jegy fogyott el, a teljes összeg nem éri el a 100 ezer forintot. Ez kevesebb, mint az este teljes költségének negyede. Ilyen körülmények között sajnos nem tudunk játszani” – magyarázta. 

   Korábban, még a jogelőd Pataky Művelődési Központ felbontotta a befogadó színházi szerződést az Éless-színnel. Volt szerencsém látni mindegyik darabjukat, s bátran állíthatom, sem a szereposztás – sok helyütt a magyar színházművészet nagyjai vállaltak feladatot –, sem a rendezés, sem a díszletezés nem maradt el a hasonló nagyságrendű színházakéhoz viszonyítva.

   Hogy mi volt a baj, hogy miért volt elégtelen a nézőszám, lehet magyarázni, így is, úgy is. Egyet nem lehet csak: függönyt húzni a helybe jövő, megfizethető árú és a magyar átlagból nem kilógó produkciókra! Lehet gondolkodni, kinek a készülékében is van a hiba?