AD-blacklist1

2022
ápr.
05

Kőbányai rendezés a Nemzetiségi Színházi Fesztiválon

Írta: Oszvald György

GRE buzuki 034 leadA Magyarországi Szerb Színház kezdeményezésére a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetséggel közös szervezésben március 21-27. között rendezték meg az idei Jelen/Lét Fesztivált, a magyarországi nemzetiségi színjátszás seregszemléjét Budapesten, a Nemzeti Színházban. Az Amfitheatro Görög Színház a Várni foglak minden este című darabbal vett részt a fesztiválon.

  

   A Kollatos Fotios rendezte produkció egy zenés-táncos színházi előadás, melyben Markos Vamvakaris (foto: soundcloud.com) rembetiko műfajú dalai csendülnek fel. A rembetiko görög városi zene, a görög népzenei hagyományokon, és a kis-ázsiai zenén alapszik. A darabot rendkívüli érdeklődés mellett március 23-án mutatták be a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán. Az előadás görög nyelven szólt, ám a narrációt a színpad fölé vetített magyar nyelvű felirattal lehetett követni. Az előadás Markos Vamvakaris halálának 50. évfordulója alkalmából kerül színpadra.

 

„Várni foglak minden este

Oda viszlek, ahova csak kéred

Azt akarom, hogy megszeress te beste

Oltsam el a szívem lángját érted”

 

   356x237Az idézett néhány sor valójában a rendezői elképzelés mottója. Első sora egyben a darab címe, s egyben egy allegória, hiszen nemcsak egy vonzó hölgyhöz szólhat a fohász, de a sorok közé érthetjük a zenét is, hiszen a dalok, a zene, s a hozzájuk kapcsolódó varázslatos világ Markos Vamvakaris (képünk, fotó: soundcloud.com) életét jelentik.

 

   Kollatos Fotios a rendezést, az imént említett életérzést a XX. században Athénban, Pireuszban és Thesszalonikiben kialakult zenei stílusra alapozta. E stílus jellemzője a fájdalom, a szenvedély, a keserűség, a csalódás, az öröm és a vidámság, az önirónia és a humor. Minden, amit egy halandó ember az életében átél, megtapasztal. Hol az egyik, hol a másik, hol egyszerre több érzelem határozza meg az utat. Ezeket villantja fel Fotios a „Nagy Rembetis” életművét idéző, a narrációk közé épített táncos és más jelenetekkel.

 

   A zenét egy 12 tagú, alapjában buzuki együttes adta, csodás hangú férfi és női énekesekkel. S ha az imént arra utaltam, hogy az érzelmek között találjuk a vidámságot, a humort, a vagányságot, meg kell említenem, hogy az énekes hölgyek mellett ott volt ám a metaxa (bár ki tudja, lehet, csak tea volt a flaskában), adott helyen bizony szorgalmasan kínálgatták a táncosokat.

   A zenekar előtti teret Fotios úgy alakította ki, hogy amikor arra szükség volt, egy fényfolyosót hozzon létre, amikben az esedékes történet játszódik. Volt olyan jelenet is, ahol a technikusok fényköröket varázsoltak ebbe térbe, mely megoldás kiemelte a táncost. Sőt, az, hogy a táncos hol kilépett ebből a körből, hol vissza, fokozta a táncával jelzett kavargó érzelmeket. Másfelől le is határolta a rendelkezésére álló helyet, hiszen a bal oldalon egy kandeláber, a túlfélen egy kanapé határozta meg a színpad széleit. Mindkettőnek szerepe, funkciója volt. Hol a csábítás, hol az incselkedés használta egyiket-másikat, s a kanapé adott esetben – egy buzukival a kézben – a nyugodt elmélkedésnek adott helyet.

 

GRE buzuki 586

 

   Nem először láthattuk a háttérre vetített képeket Fotios rendezésében. Vamvakaris életútját illusztrálta ezekkel a fotókkal, kiemelve az éppen elhangzó narráció fontosságát.

 

   Végig gondolva a darabot, nehéz besorolni bármelyik műfajba is. Könnyű lenne azt mondani, hogy zenés-táncos darab, de ez nem igaz, mert ezen az alapon akár operett is lehetne. A tartalmi háttér egészen mást sugall: a magam részéről a performance kategóriát inkább el tudom fogadni. Sőt, minél többet elmélkedem, annál inkább erősebb a késztetés, hogy ezt ki is jelentsem, s egy kicsit hangsúlyozva azzal, hogy a zenés jelzőt eléje biggyesztem; – hiszen a zene a darab alapja.

 

   Íme, néhány idézet a narrációból és a hozzá rendelhető látványból.

 

   „Szegény szülők gyermekeként születtem 1905. május 10-én, szerdán hajnali három órakor a Kükládok fővárosában, a gyönyörű Sziroszon. (Kükládok – görög szigetcsoport Délosz szent sziget körül, legismertebbek: Mykonosz, Szantorini -a szerk.) Én voltam az elsőszülött, két fiúgyermek követett. Apám neve Domenikosz, anyám neve Elpida. Anyám gyönyörű volt és vidám. Gyönyörűen énekelt, tele élettel. Apámat egész Szirosz kedvelte. Rosszat nem tett soha, jó munkás volt, ezért mindenhol szívesen látták. Szerettem az apámat, és amint kicsit idősebb lettem, mindenhová követtem. A dudája volt az, ami szorosan összekötött bennünket. Volt két testvére is, ők is értettek a dudához. Morfinisz nagybátyám még buzukin is játszott Amerikában. 12 éves korában ment oda, és soha nem tért vissza. Gyermekei még mindig New Yorkban vannak. Van ott is egy Markosz Vamvakarisz. Pontosan ugyanaz a név. Ő Markosz Morfinisz Vamvakarisz, én pedig Markosz Domenikosz Vamvakarisz vagyok.”

 

GRE buzuki 046                                         

   „Tizenkilenc éves koromban a bordélyban szeretője lettem egy Irininek Szimiből. ez volt az első szerelmi kapcsolatom. Idősebb volt nálam.”

 

GRE buzuki 648

 

   „Kondiliszunk meghalt, Venizelosznak is vége. Demertzisz, aki a megoldást hozta volna, meglépett. Mind meghal, aki miniszterelnök lesz. A nép üldözi őket a jóért, amit tesznek.”

  

GRE buzuki 389 650

 

   „Gyerekkoromban Sziruszban apámnak volt egy barátja, aki buzukin játszott. Nem sokkal az előtt, hogy katonának mentem volna, 1924-ben vagy 25 elején. Az én munkám csak a buzuki lett, na és a hasis, természetesen.”

 

GRE buzuki 629

 

   „Megállították apámat és kérdezgették. Féltek, hogy olyan tróger leszek, mint a dalaim szereplői. Akkora ereje volt a buzukinak. Közben, hogy pénzt keressek, elhívtak szórakozóhelyekre és zenekarokba játszani. Elővettem a buzukimat, és játszottam. Aztán, amikor megjelentek a lemezeink, turnézni kezdtünk. Szaloniki, Kavala, Pátra, mindenhol Görögországban. Csak Görögországon kívülre nem tudtam elmenni, mert a sok hasis miatt priuszom volt és nem engedtek. Ekkor végre megjött a pénz is.”

 

GRE buzuki 185

   „Első alkalommal játszottunk a pireuszi nagy szórakozóhelyen. Rengeteg ember gyűlt össze. Most már sok pénzt kerestem. Mindannyian. Nem emlékszem pontosan, hogy oszlottunk fel, de én nem állhattam meg. Valamit tennem kellett. Így megnyitottam a saját szórakozóhelyemet. Nagyon jól működött, de a rendőrség nem hagyott békén."  

 

 ***

GRE buzuki 870

  Az előadás végén a Jelen/Lét fesztivál elnöke elismerő oklevelet adott át Kollatos Fotios részére, a fesztiválon nyújtott teljesítményért.

 

A cikkhez képgaléria tartozik - ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY


Színlap

Táncosok: Raptis Giannis, Álmosd Phaedra, Csumarisz Boglárka, Desypris Achilleas, Fülöp Kiara, Kiatipi Daphne, Kasnakidis Nikos, Kovács Fanni, Kovács Lilla, Kostopoulos Vangelis, Lakakis Amira, Nikolaidou Phaedra, Szelényi Vanessza, Tóth Rajmund, Tsoukalas Markos, Vlahopoulou Aphrodite, Wastl Akilina,

Zenészek: Andonopoulos Giorgos – harmonika, Angalét Dániel – buzuki, Arabatzis Giannis – tzura, Csernai Alexandros – buzuki, Gailas Petros – gitár, Giovantsi Sofia – ének, Jordanidis Leonidas – buzuki, Mantzourakis Nikolas – buzuki, Müller Orestes – basszusgitár, Radis Afrodite – ének, Stefopoulos Alekos – ütőhangszerek,

Zenei rendező, zenekarvezető: Kollatos Giorgos ének, baglama; Koreográfia: Kiprou Miranda, Stefopoulos Alekos; Fotó: Álmosd Phaedra; Plakát: Nicky Papastergiou; Média, videó: Mukk Sándor; Szöveget írta és lektorálta: Lotsou Panagiota; Díszlet, jelmez: Álmosd Phaedra; Író, dramaturg: Kotsona Eleni; Rendező asszisztens: Klitsa Paraskevi; Rendező: Kollatos Fotios