Spirit

Ősbemutató volt a Spirit Dance Company előadásában Kőbányán, a Kőrösi Kulturális Központ színpadán november 30-án. Mustapha Barkati, a társulat vendégkoreográfusa Opus című művét mutatták be. A keretet Sándor Tímea két koreográfiája, a Tónusok és a Magányba zárva című táncművek adták.

A spirit (angol) szónak több magyar jelentése is van. Hadd említsük a spiritusz megfeleltetést, amely nem a szesztartalmú folyadékot, de a bennünk lakozó erőt, bátorságot jelenti! A magyar jelentések között található még a bátorság, hangulat, kedély, lélek, fellelkesít, és – mily különös –a tündér is.

   Nos, azért tartottam ezt a kis szótárazást elvégezni, mert Sándor Tímea társulatának nevében ez a sokminden, ez a sokszínűség mind benne van. Egyszerre, egymás mellett léteznek; így lesz teljes a Tímea által megfogalmazott cél, művészi hitvallás.

   Szeretnénk emlékeztetni az első cikkünkre, ahol a műfaji pozicionálást firtattuk. Tímea azt mondta,ő is egy „modern, kortárs koreográfus és nyilván létrehoz szokatlan mozgásformákat, elemeket.” Úgy jellemezte törekvéseiket, hogy számukra „elsősorban nem a történetmesélés a fontos és nem is arra törekszünk, hogy letáncoljuk a zene szépségét. Szeretnénk a mozdulatainkkal, a mozgásformákkal érzelmeket kelteni, érzelmeket átadni. Igen. Ez a lényeg: megérinteni a néző lelkét, hogy valamit haza vigyen, s rágódjon még egy kicsit a látottakon.”

   Hát ez az a mondat, aminek megvalósítását alig vártam! Éppen arra voltam kíváncsi, a szótárazás során kiderített jelentéstartalmak megjelennek-e a koreográfiákban? Képes-e a tánc olyan érzelmeket megmutatni, mint a vágyakozás, a kirekesztettség, a boldogság vagy éppen a depresszió?

   A Tónusok című darabban azt véltem felfedezni, hogy a teljes mű egyes fejezetei éppen ezeket a lelkiállapotokat igyekeznek megmutatni, s arra ösztökélni a nézőt, gondolkodjon el rajtuk. Segítséget jelentett ehhez a jelmezek változása. Tegyük ehhez hozzá a színpadon egy időben jelenlévő táncosok számát, a koreográfia szerinti mozgásukat, mozdulataikat. Ha sokan vannak és az egyénenkénti mozdulatok másfélék, látszólag rendezetlenek, összevisszaságot látunk, ez diszharmóniát jelez. És mindenféle érzelmi tónust, ami ehhez köthető. De, ha a sok ember egyszerre hajt végre azonos mozgásokat, ráadásul a térben szorosan egymás mellett, a jelenség az összefogásra, az erő kisugárzására enged asszociálni.

   És milyen más, mikor megváltoznak a jelmezek, vele párhuzamban a mozgásformák. Uralkodnak az ugrások, egyszerre mutatva a légies könnyedséget, de érzelmek tobzódását is.

   A másik elem az egyensúlyi pozíció: függőleges spárgát bemutatni, néha négy embernek szinkronban, mindenképpen egyfajta magabiztosságot jelent. A tér függőleges irányú használata pedig háromdimenzióssá teszi a látványt.

   A Magányba zárva produkció meglepetést tartogatott a nézőnek. Egy fiatal pár konfliktusával indul a koreográfia, s elhangzik Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének című verse is.

   A férfi az egész napos, kimerítő munkájáról mesél és emelt hangon számon kéri párját, hogy „jövök haza, nézném a meccset, te meg itt ülsz, Gyurinak telefonálsz! Drágám, mi van?!” A panaszáradat folytatódik azzal, hogy másnap ugyanez a verkli várja a munkahelyén. Mindeközben a szólót táncoló Soós Viktória a tehetetlenség állapotától kezdve a megalázkodásig, majd a reménykedésig szinte az összes lehetséges érzelmi reagálást meg- és bemutatja, sok esetben akrobatikus ügyességgel. Párja a munkalyén a robot, otthon meg a nihil körforgását mantrázza, majd a jelenet végén otthagyja párját. – Átmegyek a Gyurihoz, nála nézem a meccset – mondja.

    Azt hihetnők, hogy Sándor Tímea ellentmondásba keveredik, miszerint egy dramatizált táncszvitet látunk majd, a férfi visszajön a meccs után, s akár további veszekedés vagy akár a kibékülés következhet. De nem! Nincs történet! A meglepő kezdésnek azzal vége, hogy a férfi elmegy a barátjához.

   A néző az elkövetkező tételekben betekintést kap a lány lelki vívódásába – kétségbeesettség, magány, a befogadnak-e az ismeretlenek vagy sem bizonytalansága, a hol a helyem a családban, a társadalomban, vannak-e igazi társaim, van-e barátom gyötrelmeit látjuk táncba fogalmazva.  

   A színváltás után a megalázott lány hullámzó érzelmei – gyötrődése, kétségei, pillanatnyi örömei – egészen extrém állapotig fokozva jutnak el madáchi magasságokba; a koreográfus a falanszter szintjére emeli a befejezést: az emelkedett lélek a fénycsíkká változott ösvényen lassan, öntudatosan hagyja el a színpadot, emberségét megőrizve, de az egyre halványuló fényben talán a semmibe tart.

   És akkor lehet gondolkodni…

   Mustapha Barkati a Spirit Dance Company számára készítette az Opus című koreográfiáját. (Az opus itt bizonyára a mű, kompozíció értelmezésben szerepel.) Csak nekik! És ez nem véletlen. Mozgásvilága, a jelmezek egyszerűsége, zenéje tökéletesen illeszkedik Sándor Tímea művészeti elképzelésihez. Látszik, jól ismeri a társulatot, sőt, nem túlzás azt állítani, hogy egyes helyeken szinte személyre szabta a koreográfiát. A szólót Szili Vera táncolta.

   A koreográfus itt is érzelmeket, érzelmi állapotokat jelenít meg. Egyedül, társakkal, egymás közötti viszonyok, s az ezekből fakadó ütközések „eredményei” adják a mű elgondolkodtató mondanivalóját.

   Egy biztos: senkit sem hagy semleges állapotban: örülni kell vagy szomorúnak lenni, akár a tánc közben is egy-egy pillanatig. De a lényeg a mű végén kiváltott katarzis. Én éreztem a megtisztulást, remélem mások is így voltak vele.

   Szólnunk kell a zenékről is, legalább néhány szót. Szinte már perverz módon sokkolja a nézőket néhol: szívdobogás ritmusa, éles, sikolyszerű, csak pillanatokig tartó fortissimók, hangszernek nem minősíthető tárgyak kattogó zörejei, a szívet a helyéről kiugrasztó monoton basszus-hangzások, majd lágy harmóniák keveredése, hullámzása. Önmagában talán nem is élvezhető kompozíciók, vágások; csak a tánccal, a szcenikával együtt értelmezhető remekművek. Köszönhető ez az élmény Lengyel Zoltán és Peter E. Mueller-Kovacs zeneszerzőknek.

   Az előadás napján a Kőrösi Körgalérián Morvai Tamás Róbert fotóművész - a társulat "fotósa" - kiállítása volt látható.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Az előadás színlapja IDE kattintva olvasható

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

A 10kerkult.hu portálon nincs fizetős tartalom, de a cikkeink pénzbe kerülnek. Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőséget, hogy fejlődhessen! És, hogy miért is tegye? A válaszok a képre kattintva olvashatók.