Marika álma valóra vált
Cikkünk egyszerre kedvcsináló programajánló és tudósítás egy nagyszerű, ebben a formában egyedülálló kezdeményezésről. Az idén is, így karácsony közeledtével – és így volt ez évekre visszamenően – kicsiket és nagyokat csábítanak Csajkovszkij: A diótörő ilyen-olyan feldolgozású balettmeséjének megtekintésére. Kőbányán a Tutta Forza Zenekar és a Kőbányai Sportszövetség néhány egyesülete invitálja olvasóinkat a különleges előadásra.
Olyan érzésünk volt az előadás megtekintése után, mint annak a filmrendezőnek, aki amatőr szereplőkkel alkot nemzetközi díjakat nyerő filmet! Kérdezhetik, miért is? Mi pedig visszakérdezünk: – gondolta volna, kedves olvasó, hogy korosztályos nemzetközi bajnokságokat sorozatban nyerő ritmikus gimnasztika és fitnesz versenyzők egy káprázatos balettet varázsolnak a színpadra? Na, ugye, hogy nem!
Ami már biztosan tudható, hogy tündéri apróságok, kedves kamaszlányok, nagyszerű mesélő, pompás jelmezek, kiváló zene és elbűvölő koreográfia adják az előadás savát-borsát. Látványos, színes, lebilincselő a produkció!
A kezdés talán kicsit szokatlan. Bakó Rolland, a Tutta Forza Zenekar vezetője kiáll a színpadra, s elmondja az előadás megszületésének körülményeit.
Aztán „felgördül a függöny” és kezdetét veszi a valamivel több, mint egy órányi bűvölet. A bevezető mese után Marika, a főszereplő libben a színre, s fogadja barátai karácsonyi ajándékait.
Ha valaki figyelmesen szemléli az előadás nagyszerűen megalkotott plakátját, majd „Marikát”, bizonyára észreveszi a hasonlóságot. De ki is ez a tündér?
Ruip Katicának hívják, a XVIII. kerületi Kassa utcai Általános iskolába jár, a IV. C-be (képünk). Ő a Diótörő előadás arca, s kérésünkre elmondta, nem volt nehéz a fotózás, bár sok beállítást kellett végigpróbálni. Katica a Gracia Fair SE tagja, s fiatal kora ellenére sikeres ritmikus gimnasztika versenyző. Legutóbb ez év május 7-én a horvátországi Pulában megrendezett 10. Gazela Cup nemzetközi ritmikus gimnasztika versenyen 2006-2007 korosztály „A” kategóriában összetett 1. helyezést ért el, a szerenkénti versenyben pedig karikagyakorlatával 1., labdagyakorlatával 2. helyezett lett.
Katica azt is elárulta lapunknak, hogy a balett nem idegen számára, elég könnyen megtanulta a szerepét.
Az előadás, dacára annak, hogy tornász, fitnesz és ritmikus gimnasztika sportágban járatos lányok táncoltak, eléggé balettesre sikeredett. Persze, ez nem baj, de kíváncsiak voltunk arra, hogyan birkózott meg a feladattal Mráz Kornélia, az Operaház balettmestere, koreográfusa.
– Ezek a gyerekek elsősorban nem balettoznak, bár lehet, hogy itt-ott kapnak balettképzést is. Milyen feladatot jelentett önnek, hogy az eléggé profi mozgásokra betanítsa az egészen más mozgásformákhoz szokott lányokat?
– Próbáltam úgy kitalálni a koreográfiát, hogy mindenkinél meg legyen a balett jellege. Például egy fitnesz versenyzőnél inkább a táncos elemeket alkalmaztam, míg a ritmikus gimnasztikásoknál több balett is betanítható volt. Igyekeztem mindenkinél a sportáguknak megfelelő elemeket is alkalmazni. Igazából arra törekedtem, hogy ne kérjek tőlük olyat, ami klasszikus balett-tudást kíván.
– Mennyit dolgoztak a koreográfián, mikor kezdték el tanulni?
– Augusztus végén beszéltük meg, hogy melyik egyesület melyik táncot kapja, s gyakorlatilag minden szabad percet kihasználtunk, hogy tanulhassák, próbálhassák a gyerekek a maguk részét, sokszor szombaton és vasárnap is dolgoztunk. De tartottunk összpróbákat is. Míg a spanyol tánc betanítására én mentem ki az egyesülethez, addig például a hópehely táncra szeptemberben már összpróba alkalmával került sor. Azt alapvetően fontos volt tudnom, s ezt az elején tisztáztuk, hogy melyik egyesület hány gyereket tud adni, hiszen ez volt a koreográfia alapja.
– Hogyan tudta kezelni, hogy 10 éves kortól úgy 15-16 évesig szórt a lányok életkora.
– Ezek a gyerekek, ugye, versenyzők, láttam őket munka közben, edzésen, s így alakult ki, hogy ki melyik részfeladatot kapja. Azaz, mindenki testreszabott koreográfiát táncolt a maga szintjén. A kisebbeknél főleg a térformák voltak hangsúlyosak, a nagyobbaknál már komolyabb lépéseket is be lehetett tanítani. (képünkön Mráz Kornélia a főszereplő Ruip Katicával)
– Egy ilyen hosszú próbafolyamatban mindig van egy-két nagyszerű, kedves élmény, s akad bizony kellemetlen meglepetés is. Tudna említeni egy-egy példát mindkettőre?
– Hű, nehezet kérdez! De azt tudom mondani, a legnagyobb élmény mindig az, amikor a próbák után egészben összeáll a kép, egyben meg tudom nézni az elejétől a végéig, s látom, mit kell még tisztázni. Ez mindig nagyszerű érzés, hiszen valóra vált egy elképzelés. Hááát, ami nehéz volt, nem nevezném kellemetlenlennek ugyan, de az egyesületek összehozása volt. A koordinálás. Egyik ekkor ért rá, a másik akkor. A harmadiknak egy negyedik időpont lett volna ideális. Azért csak-csak leküzdöttük, a végeredmény az, amit most látott. Nincs okom elégedetlenségre!
A Tutta Forza előadásában az eredetileg három felvonásból és összesen tíz képből álló balett egy részes lett, és legszebb hat képet tartalmazza, így a harmadik felvonásból például a spanyoltáncot, a kínai táncot, nem utolsó sorban a csodálatos szépségű nagylánnyá cseperedett Mária hercegnő és Diótörő herceg pas de deux-jét is.
Mivel azt írtuk, szeretnénk kedvet csinálni az előadáshoz, a fenti cikken túl a bőséges képgalériával váltanánk valóra a célunkat.
Jó szívvel ajánljuk az olvasó becses figyelmébe az előadást. Jegyek 700 forintos áron kaphatók a Kőrösi Kulturális Központ jegypénztárában, a következő két előadás december 4-én lesz 15.00 és 18.00 órai kezdettel.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
A diótörő Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve. A történet alapját E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje képezi. A mű első koreográfiáját Marius Petipa tervezte. Ősbemutatójára 1892. december 18-án került sor a szentpétervári Mariinszkij színházban. A Magyar Királyi Operaházban először 1927. december 21-én mutatták be Brada Ede koreográfiájával.
