Tíz év örömére

Sorrendben a negyedik Koccintós Fesztivált rendezte meg az idén tízedik születésnapját ünneplő Koccintós Néptánc Egyesület október 10-én a Kőrösi Kulturális Központban. A fesztiválon kilenc tánccsoport vett részt, a gálaműsor utáni táncház és ünneplés késő éjszaka ért véget.

Elsötétült a nézőtér, a zenészek a húrok közé csaptak, s a Koccintós Táncegyüttes előadásában egy fergeteges kalotaszegi tánckoreográfiával nyitott a IV. Koccintós Fesztivál. A tempós, látványos finálét a közönség nyíltszíni vastapsa kísérte, majd amilyen gyönyörű a tánc volt, két olyan gyönyörű hölgy lépett a színpadra: Sturcz Anna, a születésnapos Koccintósok művészeti vezetője, a fesztivál főszervezője és Girke Lena, a fesztivál háziasszonya. Felváltva üdvözölték a közönséget, sorolták az est fellépő csoportjait és köszönték meg a támogatást mindazoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre a fesztivál.

    Kiemelt helyen a Kőrösi Kulturális Központot, melynek igazgatóját, Joós Tamást fel is kérték a fesztivál megnyitására.

    – Bár kényszerűségből vagyunk itt, a Kőrösi Kulturális Központ színháztermében, remélem, hogy a fesztivál ki fogja nőni a másik létesítményünk, a Köszi adottságait, s továbbra is itt fogunk találkozni! – kezdte a köszöntőt Joós Tamás.

    – Magam is több művészeti közösségnek vagyok a tagja, s meg kell állapítanom irigylésre méltó, hogy ez a 2004-ben alakult művészeti együttes megérte a tíz évet. Ez azt jelenti, hogy az alapítók jól gondolták, létre kell hozni ezt a csoportot, hogy együtt táncoljanak és töltsék el szabadidejüket. A jelen azt is bizonyítja, jól ápolták a kapcsolatokat. Életünk során az egyik legfontosabb dolog, hogy valamely közösséghez tartozzunk. Jómagam a szombathelyi éveim alatt ismerkedtem meg a néptáncosok világával az ottani, Ungaresca táncegyüttes révén. Ott is végbement egy hasonló folyamat, mint a Koccintós csoportnál, ti. a fiatalok után megjelentek a seniorok is a színpadon! Ahogyan ez a valóságban is végbement a falvakban.

   Emlékezetes, sikeres fesztivált és táncházat kívánok mind a kilenc fellépőnek, a közönségnek, a vendégeknek!

    Hadd említsük meg mi is a fellépőket, rögvest az elején: Koccintós Néptánc Egyesület (Budapest), Csatangoló Tánccsoport (Isaszeg), Forgatós Kamara Néptáncegyüttes (Budapest)
Pörög a Gyáli Szoknya Egyesület (Gyál), Szalkszentmártoni Hagyományőrző Néptánc Egyesület (Szalkszentmárton), Tébláb Szülők Csoportja (Budapest), Mogyoródi Hármasforrás Néptáncegyüttes (Mogyoród), Szárazág Néptáncegyüttes (Litér).

  A fesztivál zenei közreműködője a Kóborzengő zenekar volt Erdélyi-Molnár Klára vezetésével. A mai műsorban csatlakozott a zenekarhoz Tóth Edit Natália népdalénekes, a Mogyoródi Hármas Forrás együttes vezetője is.

A Koccintós Tánccsoport eredeti kalotaszegi viseletben

   Az első félidő végére határozott véleménnyé formálódott az első percek azon benyomása, hogy egy fesztivál sokszínűsége ellenére van egy közös rendezőelv. Ez pedig nem más, mint a fellépők igényessége. Igényesség a viseletekben, azok viselésében, a sminkelésben, a hajak megformálásában, ha nem volt kendő, ha meg volt, akkor érvényes az előbbi állítás. Azaz, ha úgy tetszik a színpadi megjelenésben. Igényesség mindazon színpadi mozgásokban, melyek nem a koreográfia részei. Ilyenek például egy kalap megigazítása, egy kurjantás, egy gesztus, a zenészekkel és a táncospárral való kommunikálás: hogyan néznek egymás szemébe, mosolyognak, figyelnek egymásra. Valójában az elmondottak megléte adja, hogy együtteseket és nem csak együtt táncoló műkedvelőket látunk a színpadon.

   S ha már itt tartunk, hadd említsük meg a magát a színpadi látványt is! Egyszerű, a valós paraszti életet jelképező pad, búzakéve, s néhány eszköz jelezte a „forrást”. Mindezek egy óriási kivetítőt fogtak közre, melyen az éppen szereplő tánccsoport korábbi fellépéseiből, csoportképeiből láthattunk diákat, s nagyon fontos, nem hivalkodóan, nem uralva az élő produkciót!

   Jó helyen voltak a fények, jól hangsúlyozták a kiemelt tereket, a frekventált egyest vagy éppen a színpad elejét és nagyszerűen szólt minden hangszer. Természetesen, itt a hangosításra gondolunk, s nem a zenészek tudására, bár az sem mellékes!

   Két félidő után pedig bizton ki lehet jelenteni, hogy a műsor szerkesztése is csillagos ötöst érdemel. Bár tudjuk jól, az erdélyi muzsikákat, táncokat – legyen az mezőségi, kalotaszegi, gyimesi, marosmenti vagy bármi más vidék zenéje – mindenki imádja, de van egy pont, ahol váltani kell. Például egy meglepő hózással, hogy a nézőtérről a színpad elé vonulnak a férfiak, jelen esetben a litéri Szárazág Néptáncegyüttes táncosai, boroshordót vernek csapra, s valami fantasztikus magabiztossággal énekelnek (nagyon jól!) somlói és badacsonyi bordalokat, tréfákat, ki-kikacsintva a közönségre, mintegy bevonva a nézőket a mértéktartó iszogatásba.

A litéri Szárazág együttes bordalai a nézőtéren

   De ide sorolhatjuk a Koccintós lányok karikázóját vagy a Kóborzengő zenei blokkját. Minden a dramaturgiai pontokon jelenik meg, amikor már éppen elég az adott hangzásból, látványból, valami más kívánkozna, valami szelídség, valami pihentető, hogy aztán újra az extázisba hajtson a rábaközi verbunk és csárdás vagy éppen egy bősz mezőségi.

A mogyoródi Hármasforrás Táncegyüttes csángó koreográfiája

   A finálé előtt Girke Lena a színpadra szólította a résztvevő csoportok vezetőit, s kiteljesedett a gálaműsor vége felé egyre jobban érezhető fesztiválhangulat. A Koccintós táncosai nevében a szervezők gratuláltak a litéri együttesnek a nemrég kézhez vett népművészeti elismeréshez. Majd a színpadon lévők egyhangúan behívták a teljes Koccintós Tánccsoportot, s sorra következtek a születésnapi gratulációk! Hiszen ne feledjük, nem csak a fesztivált, de a tíz éves jubileumot is ünnepelték. A gyáliak egy horgolt karkötőt ajándékoztak minden Koccintós-lánynak, a fiúk pedig egy-egy üveg tokaji itókát kaptak. Hatalmas virágcsokorral kedveskedtek az isaszegiek és mellékeltek egy meglepetést is, amit Sturcz Annának a színpadon kellett kibontania. A több rétegű papír lebontása után egy archív fotó került elő, de nem hiányzott a litériektől származó jóféle itóka sem. Sőt, a színpadra szólították Ertl Pálné Marika néni Életfa díjas néptáncpedagógust (jobb oldali kép), a litéri Zöldág táncosok vezetőjét. Marika néni a táncosok és a közönség vastapsa közben ment a színpadra, s értékelte néhány szóval a fesztivált és köszöntötte a jubiláló Koccintós Táncegyüttest.

   – Köszönöm a tapsot, de úgy érzem, az elsősorban a magyar néptáncnak, a magyar nép kultúrájának szól, és mindazoknak, akik ilyen odaadóan és szeretettel, meg nem szűnő akarással, rendületlen, nagy szívvel művelik. Nem lenne elég, ha csak látnánk, de aktívan művelni kell! És ezt ti mind megteszitek! Gratulálok ehhez a munkához, jó egészséget kívánok ehhez a szolgálathoz, és kívánom, sok évtizeden keresztül folytassátok, adjátok tovább az utánatok következő generációknak! – mondta Marika néni.

   Bejelentését, miszerint a litéri gyermek tánccsoport ebben az évben ünnepli az 55. születésnapját hatalmas ováció fogadta.

   A szalkszentmártoniak azt köszönték meg, hogy részesei lehettek a jubileumi ünneplésnek. A szereplési lehetőséget a félig-meddig testvér együttes, a Tébláb Szülők nevében Veres Árpád köszönte meg, s még sok sikeres fesztivált, ünnepet kívánt. Anna mi mást, mint egy hatalmas virágcsokrot kapott, Greguss Gergő pedig újfent egy palack itókát, s Árpi arra kérte, ne egyedül igya majd meg!

   Meglepetés köszöntés is elhangzott. Civil ruhájában kicsit zavarban érezte magát a sok szép viselet között a Csemőből érkezett Vas Tiborné népművelő (a képen jobbra, vele keresztlánya, Anna). Azt köszönte meg, hogy a Koccintós hosszú évek óta hagyományos résztvevője a csemői szüreti felvonulásnak. Elmondta, bár Annának adja át a virágot, de osztozik minden ünneplő örömében! A vele lévő keresztlányát, aki szintén Anna, 5 éves aranyos kislányt, már a táncházban sikerült meginterjúvolni. Vasné nemigen hitte, hogy ez sikerül, de apelláltunk a kicsi Anna női hiúságára, s megígértük, hogy a fényképe benne lesz a fesztiváltudósításban. No, ez hatott, s kedvesen csicseregte, Mákos Emese Anna a neve, s hogy ő budapesti, és hogy öt éves.

  – Táncolsz már te is valamelyik gyerekcsoportban? – kérdeztük Annát.

   – Hát, néha-néha szoktam táncolni, de nem felnőtteset, csak gyerekjátékokat.

  A gratulációkat a Koccintósok is megköszönték „Anna néninek”, mondani sem kell, taps és dobogás közepette. Sturcz Anna láthatóan meghatottan köszönte meg a sok-sok kedvességet. – Nagyon örülök, hogy ennek a csapatnak a vezetője lehetek, s örülök annak is, hogy egy ilyen kiváló stáb áll mögöttem, akikkel zökkenő mentesen lehetett megszervezni a fesztivált! Hirtelen eszembe jutott a rengeteg koccintás, a fesztiválok emlékei …., s el is tört a mécses. Köszönöm nektek az élményt.

Sturcz Anna a finálé mezőségi táncrendben

   Minden ajándéknak, köszöntőnek, no és a fesztiválnak is vége szakad egyszer, a Kóborzengő megérezte a pillanatot, amikor rá kellett zendíteni! Mi más is lehetett volna a muzsika, a tánc, mint minden fesztivál királynője, egy mezőségi táncrend.

   A fesztiválról Sturcz Annával még a táncház előtt beszélgettünk, kihasználva az általános rendezkedést, az átöltözések néhány perces szünetét.

   – Arra kérném, s tudom, nehéz kérés, emeljen ki egy-két nagyon kikívánkozó „csúcsszuper” eseményt a sok-sok élmény közül!

   – Puff! Abszolót elsőként és legnagyszerűbb eseményként a 2010-es görög turnénkat szeretném kiemelni! Egy hetet töltöttünk el Görögországban, Évia városkában, s már az odakerülésünk sem mindennapi volt. Egyik táncosunk barátnője, egy erdélyi lány oda ment férjhez és a férje-ura ott táncol egy helyi együttesben. No, ők hívtak meg minket egy fellépésekkel egybekötött egy hetes nyaralásra. Összesen két előadásunk volt, a többi időt az áprilisi 32 Celsius fokos melegben töltöttük el. Ez nagyon összekovácsolta a társaságot.

   Ha már a fesztiváloknál tartunk, megemlítem még az idei litéri fesztivált is! Eredetileg három pár jelentkezett, bizonytalan volt, hogy mit tudunk színpadra állítani, de a végén mindenki eljött! Igazság szerint nyaraltunk, kalotaszegi táncokat tanultunk, és amiről nem tudtunk, hogy Litéren szakmai zsűrizés is van! Ettől volt izgalmas, és kicsit meg is ijedtünk!

   – Van egy érdekes része a koreográfia megszületésének, s ez a zeneválasztás. Egy adott tánctípushoz többféle nóta is párosítható. Hogyan oldják ezt meg? A Kóborzengő javasol. ön jóváhagyja vagy fordítva?

   – Valójában én készítem a koreográfiákat, s Klárit megkérdezem, amikor eldöntöttem, milyen dallamokat kívánok használni. Megjegyzem, a bátyám zenész, s elég sok tanácsot kapok tőle. De az is igaz, hogy Klári tud jobbat, s akkor azt a dallamot használjuk.

   – Minden együttesnél kardinális kérdés a létszám, adott időszakban kiesik valaki, esetleg többen, őket pótolni kell. Hogyan oldják meg az utánpótlást?

   – A ,,mennek el", szerencsére nem jellemző. Emlékezetem szerint két lány vált meg tőlünk, de ők sem konfliktusok, hanem magánéleti dolgok miatt. Inkább jönnek! Öt emberrel kezdem el az első próbát. Őszintén szólva ott álltam 24 évesen, s azon gondolkodtam, vajon mit fogok kezdeni a felnőttekkel, hiszen azt megelőzően még nem dolgoztam ezzel a korosztállyal. Biztosan tanulni kell azt, hogyan lehet együttest vezetni, de szerencsém volt, elfogadtak. Igaz, néztek rám furcsán is. Ma ott tartunk, hogy 28 fős a csoportunk, s egy létszámstopot vezettünk be, aminek a próbateremtől kezdve sok oka van. Bár fiók mindig jöhetnek az együttesbe.

   – Vissza a fesztiválhoz! Telnek-múlnak az évek, s egyszer csak ott egy fesztivál. Mi indít arra egy embert, hogy fesztivált szervezzen?

   – Hát, soha nem gondoltam arra, hogy valaha is fesztivált fogok szervezni. Ez magától jön, s a gyökerek a görögországi meghívásnál erednek. Visszahívtuk őket, közben pályáztunk forrásokra, tagdíjat is szedtünk, s reméltük, tudjuk viszonozni a sok kedvességet. Kiderült, megnyertük a pályázatot, ebből már lehet valamit csinálni. Először egy szűk körű görög-magyar fesztivál volt csak. Utána egyik szülő rákérdezett, nem pályázunk-e újra? Pályáztunk ismét, bevontunk más csoportokat is, főleg olyanokat, ahol mi is felléptünk. Így lett felvidéki vendégszereplőnk, majd jártunk Körösfőn, s onnan, pontosabban Kalotaszentkirályról tavaly egy kedves, tehetséges együttes érkezett. Hát, így alakulnak a fesztiválok, holott senki sem gondolta, hogy ilyen fába vágjuk a fejszénket!

   – Úgy vettem észre, hogy a köszöntések alkalmával hiányzott egy valami: a torta. Akár négy, akár tíz gyertyával. Mi történt

   – Nem kell megijedni, lesz torta, sőt, nem is egy. De ez hadd maradjon e pillanatban titok, meglepetésnek szánjuk! Annit elárulhatok, a tombola sorsoláson lesz, és nem hiányzik majd a tűzijáték sem!

   Ebben maradtunk, s miközben szorgalmasan fotóztuk a táncházat, a tombolahúzást, arra gondoltunk, mikor jön már a torta. Egyszer csak valaki lekapcsolta fényeket, s érkezett. Valóban nem egy, hanem egyenesen tíz, mindegyikben az eltelt éveket jelző, égő gyertya, egytől tízig. Az utolsóban pedig ott volt a tűzijáték is!

   Az pedig már nem is számított meglepetésnek, hogy mind a tíz torta, mellesleg, amit a táncosok saját maguk készítettek, pillanatok alatt elfogyott.

   Nekünk is elfogyott a szó, a fesztiválról készült képeinket ITT, ITT, ITT és ITT tekinthetik meg.

fotó: 10kerkult.hu/OGY

A fesztivál résztvevői

Az Isaszegi Csatangoló Táncsoport 2006 tavaszán alakult a  Csata Táncegyüttes táncos gyermekeinek szüleiből. Egy farsangi szereplésre álltak össze, hogy meglepetést szerezzenek a gyerekeknek, majd úgy gondolták, hogy szeretnék tovább folytatni a táncolást. Azóta is összetartanak, s próbálnak a magyar nyelvterületről minél több táncanyagot elsajátítani, valamint igyekeznek a helyi és környékbeli felkéréseknek eleget tenni, annak érdekében, hogy a tánc örömét közvetítsék az embereknek. Művészeti vezetőjük, koreográfusuk: Kővágó Zsolt. Kitartásukat, eredményeiket Isaszeg Önkormányzata 2014. aug. 20-a alkalmából „Isaszeg hagyományaiért” kitüntetéssel ismerte el.  

A Koccintós Hagyományőrző Egyesület 2012. október 5-én, a Tébláb Alapfokú Művészetoktatási Intézményt támogató, aktívan táncoló szülők néptánc együtteséből jött létre. Maga a tánccsoport már 2004. október 5-e óta működött, mint a Tébláb AMI szülői csoportja. Ez a néhány fős csapat mára egy népzenét, néptáncot kedvelő hagyományőrző egyesületté és tánccsoporttá nőtte ki magát. Kiemelt céljuk a néptánc, mint hagyományőrző tevékenység népszerűsítése, valamint hazai és külföldi kapcsolataik révén Kőbánya hírnevének öregbítése. Számos külföldi fesztiválon megfordultak már: a görögországi Évia városában, a szlovákiai Zselízen, Romániában az erdélyi Körösfőn, itthon pedig mások mellett Isaszegen, Litéren, Pálfán, Alapon mutatták meg tudásukat, s arattak megérdemelt sikert.

   Az első, görögországi Koccintós jelenésről ITT olvashatnak bővebben az érdeklődők.  

A Mogyoródi Hármas Forrás Hagyományőrző Néptánccsoport 2013 őszén alakult azzal a céllal, hogy lehetőséget nyújtson azoknak a 30 év feletti pároknak, akik szívesen táncolnának, szeretnek bálozni, örömmel megtanulnának magyar néptáncokat, néhány új figurát, de mindezt csak a kedvtelés szintjén kívánják művelni. Persze, helyi csoport lévén elkerülhetetlen a színpadra állás is. Ugyanakkor az eredeti koncepciót és egyesek érdekeit figyelembe véve vannak olyan tagok, akik csak a próbákra járnak és nem szerepelnek. A csoport vezetője Tóth Edit Natália.

A Tébláb Szülők Csoportja 12 éve alakult Pestszentlőrincen, a Tébláb Művészeti Iskola lőrinci tagozatának lelkes szülői gárdájából. A csoport egy baráti társaság, tagjai a heti egy próba mellett rendszeresen szerveznek közös családi programokat is. A tagok maguk varrják a színpadi viseleteiket. Céljuk a magyar néptánckincs megszerettetése és megőrzése. Művészeti vezetőjük Vörös Árpád. 

A Zöldág Néptáncegyüttes tagjainak szüleiből, nagyszüleiből alakult a litéri Szárazág Néptáncegyüttes. Céljuk a kárpát-medencei néphagyományok tovább örökítése és hiteles tolmácsolása. Művészeti vezetőjük Vastag Richárd, a Népművészet ifjú mestere cím birtokosa

A Pörög a Gyáli Szoknya Egyesület hét éve kezdte meg működését. Célja a néptánc és népzenei értékek felkutatása, megőrzése, a minél szélesebb körben való megismertetése, táncházak, táncszínházak szervezése. Fontosnak tartják a közösségek segítését, a nemzetközi kapcsolatok ápolását. Az egyesület a néptánc és néphagyományok tisztelőinek, kedvelőinek fórumává kíván válni. Fontos, hogy a zene, a tánc, a kézművesség mindnyájuk közös nyelve legyen. Az egyesület táncpedagógusa, koreográfusa Velner Klára és Békés Aranka. Évente több fellépésük van a kistérség és Magyarország településein.

A Szalkszentmártoni Hagyományőrző Néptánc Egyesület életében a néptánc hagyományok ápolásának közel negyven éves hagyománya van. Éveken keresztül Virtch László koreográfus vezetésével működött a csoport. Számos hazai és külföldi fellépést tudnak maguk mögött. A jelenlegi csoport 2011 óta táncol együtt, néhányuk az alapítók közé tartozik. a csoport tagjai nyitottak hazánk sokszínű hagyományának befogadására és megismertetésére.

A Forgatós Kamara Tánccsoport 2008-ban alakult. Tagjai olyan fiatal, tapasztalt táncosok, akik már évek óta foglalkoznak a Kárpát-medence tánc-, zene- és hagyomány világának ápolásával, színpadi bemutatásával, gyűjtésével. Többen közülük hivatásos táncosként is kipróbálták magukat, egyesek pedig táncpedagógusként tevékenykednek. A kamaraforma lehetővé teszi, hogy a táncosok olyan alkotó műhelyben dolgozhassanak, ahol mindenki saját tapasztalatával és egyéniségével gazdagíthatja, alakíthatja az együttes színpadi megjelenését. Mindenkinek egyéni feladata, hogy megismerje a paraszti kultúra maradványait, hagyományait. Nagy figyelmet fordítanak arra, hogy koreográfiáikban ne csak a táncok, de a jeles napok és az ünnepi szokások elemei is megjelenjenek. Viseleteik mind saját gyűjtésből származnak.

A Kóborzengő zenekar 2001. szeptemberében alakult Budapesten. A Koccintós tánccsoportot szinte a kezdetektől kíséri rendszeresen. Kapcsolatuk a Kösziben rendezett klubokon lett nagyon szoros, és a klubnak köszönhető az is, hogy a zenekart Kőbánya a sajátjának tekinti. A zenekar tagjai: Erdélyi-Molnár Klára – hegedű, a zenekar vezetője, Kovács Bettina – hegedű, Németh Péter – cimbalom, kontra, koboz, Turzó Sándor – kontra, Kovács József – nagybőgő, gardon, dob.

    A zenekar hagyományőrzésre, népzenénk hiteles, hangulatos és igényes megszólaltatására szövetkezett. Néptáncegyütteseket, gyermek-tánccsoportokat és hagyományőrzőket kísér, táncházakban muzsikál, színházi produkciókban vesz részt. A magyar zenestílusok mellett jellemzően sokat foglalkozik a szlovákok muzsikájával. 2013 novemberében a KÓTA szlovák nemzetiségi minősítő rendezvényén arany minősítést szereztek.

   2004-ben megjelent első CD-jük Erre hát most, na!...  címmel, amely akkori kedvenc muzsikáikból ad tarka válogatást. A jelenlegiekből most készítik a következő lemezt.