AD-blacklist1

2014
jan.
27

Nóvum és csapatmunka a siker záloga

Írta: Oszvald György

CSTN-06 288leadMég szinte véget sem ért a Cseh Tamás Nap eredményhirdetése, a dalok felhangjai még ott rezegnek szívünkben, Joós Tamás már a rendezvény jövőn gondolkodik. Néhány napja arra kértük, értékelje az idei versenyt és mondjon néhány gondolatot a jövő évi Cseh Tamás Napról.

 

 

 

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindketten sokat járkáltunk a délután folyamán a helyszíneken, bár ennek oka nyilvánvalóan különbözik az újságíró és a főszervező feladatait tekintve. Mi rögzítettünk, dokumentáltunk, s eközben elégedett, vidám arcokat, jó hangulatot tapasztaltunk. Mit látott ön, hogyan valósultak meg az elképzelések? „Hozta-e” a rendezvény a várakozást?

   Hadd kezdjem elég messziről a választ! Egészen pontosan néhány nappal a tavalyi Cseh Tamás Nap után, szinte be sem fejeződött az első rendezvényünk, s máris belevágtunk az idei szervezésébe. Szerénytelenség nélkül állítom, hatalmas munkát végeztünk a közel egy év alatt. Az események 2013. augusztus végén, szeptemberében pörögtek fel. Addig elemeztünk, visszanéztük az összes anyagot: újságcikkeket, videókat, honlapokat. Az ősz folyamán megszövegeztük a felhívásokat, elkezdtük menedzselni a második rendezvényt. Megterveztük a sajtómegjelenéseket, szétküldtük az információs és háttéranyagokat.

    CSTN-01 107Az első rendezvénynél az eseményeket követtük, sokszor spontán reagálásaink voltak egyes váratlan helyzetekre. A másodikon – építve a tavalyi tapasztalatokra – rendszeresen tartottunk stáb-értekezleteket. Már a munkánk elején leosztottuk a feladatokat, minden egyes területnek döntési joggal felruházott felelőse volt. A megvalósulás során Engem csak akkor kellett bevonni, ha valóban a feladatkört meghaladó helyzet állt elő.

    A szervezés egyik kulcskérdése volt a kommunikáció. Több csatornán követtük az adatokat: sokaknál változott az e-mail cím, a telefonszám, s nemcsak a pályázóknál. Ezt a munkát a közönség nem látta, nem láthatta, de ennek is köszönhető, hogy az előzetes hírverés jól sikerült.

   Mindezek alapján azt állíthatom, a második Cseh Tamás Nap a várakozásoknak megfelelően alakult, s valósult meg.

 

Részletezném egy kicsit ezt az állítást. Milyen hatásai voltak az új, szövegírói kategóriának, ami a Dallam elnevezéssel épült be a programba?

   Nos, ez is egy olyan dolog volt, amiről sokat vitáztunk. Ugyanis az új kategória csökkentette az énekes kategóriában nevezők számát (ez volt a Dal), de valójában magával hozta azt az elemet is, hogy sokan saját maguk adták elő a szövegüket – saját zenekarral vagy kísérettel. Így a tényleges énekes produkciók száma valójában nem csökkent.

   El kellett dönteni, mindenkit meghívjunk-e az előválogatásra vagy a beküldött hangzó anyagok (hangfelvétel, videó) előzsűrizésével már csak a legjobbakat? Hiszem, hogy jól döntöttünk, s a zsűri javaslatát is figyelembe véve mindenkit meghívtunk. Bár ez nyilvánvalóan többletmunkát okozott az elbírálásnál. Gondoljon bele, mennyire más egy átlagos, nem professzionális felvétel vagy egy élő produkció alapján dönteni! Hozzáteszem, az élő a jobb megoldás: volt olyan, hogy a beküldött pályázathoz képest egészen más szólalt meg a színpadon.

 

CSTN-06 487Mi volt a legnehezebb döntés, ha már a témánál vagyunk?

   Talán az, ami a legnagyobb gondot okozta: hol tartsuk meg az eredményhirdetést és a gálaműsort? Sokan emlékeznek rá, tavaly a meghallgatás színhelyén, az 1-es teremben voltunk, ami elég nagy és jól felszerelt. Ugyanakkor az idei verseny szerkezete a három kategória miatt más volt, színháztermi körülményeket kívánt. A dilemma ilyenkor mindig az, mennyire tölti meg a közönség a közel ötszáz fős nézőteret. Jelen esetben azt is figyelembe véve, hogy a napot Másik János (képünk) koncertjével zártuk. Elébe mentünk a latolgatásnak, s már a jelentkezéskor arra kértünk mindenkit, közölje, várhatóan hány vendéget hoz magával, hány tiszteletjegyet igényel? Ebből az látszott, ha nem is jön el mindenki, akkor is közel kétszeres létszámra számíthatunk, mint az egyes terem befogadó képessége. Maradt a színházterem. Látszólag egyszerű volt a döntés, a 480 hely elegendő. De fel kellett vállalni annak ódiumát, hogy nem lesz tele a nagyterem. Bizakodásunkat az erősítette, hogy Másik János fellépése egy olyan réteget is képes lesz behozni, amelyik valójában nem a versenyre volt kíváncsi, de egy nívós, Cseh Tamást idéző előadásra igen. Mindent összevetve, azt hiszem, jól döntöttünk. Úgy háromnegyedéig telt meg a színházterem, s ezt jó aránynak kell tekinteni. Ehhez még hozzátenném, hogy – talán – a versenyzőknek is köszönhető, az ország szinte minden részéből jöttek érdeklődők, s vitték tovább jó hírünket!

 

A tavalyihoz képest majd háromszor annyi mennyiségű pályázat érkezett a fotó-videó kategóriában. Hozott-e új elemeket, új színt a mennyiség növekedése? 

   Az mindig várható, hogy a nagyobb merítés magában hordja az igazán értékes alkotások felbukkanását. Amit annak idején elképzeltem, hogy miért is kell Cseh Tamás Napot csinálni, az itt mutatkozott meg legjobban. Ugyanis ebben a kategóriában létrejött alkotások olyan dimenzióba helyezik a dalokat, melyek nem csak egyszerűen reprodukálják az éneket, de más értelmeket adnak Cseh Tamás szellemiségének. Most már elmondhatom, az első díjas Talpas-féle film, a Megyek az utcán dalra építve az első pillanatban magával ragadott. Mert mit is jelent, jelenthet például, hogy fél héttől a hét felé haladok? Mi minden történhet ez alatt? Nem beszélve a klip technikai, animációs megoldásairól. Ez az az új érték, amire gondoltam. De ugyanez igaz a fotókra is. Még a nem díjazott alkotások között is számos olyan kép volt, amelyen el kellett gondolkodni.

 

Nemcsak a közönség öröme, a szervező felelőssége is ott van a siker mögött. De a felelőssége mellett ott van-e vajon az ön öröme is?

   Hogyne! De ezt megint nehéz úgy fogalmazni, hogy örültem a sok érdeklődőnek, a számos sajtómegjelenésnek, a közösségi oldalakon történő, a produkció utáni, szinte azonnali megosztásoknak. Természetesen örülök a sikernek, ami csak részben az enyém, hiszen a munkatársaim támogatása nélkül ez biztosan nem így sikerül, de az én örömöm kicsit összetettebb. Az alapkoncepciót úgy fogalmaztuk meg, hogy Cseh Tamás öröksége, dalai különféle művészeti ágakban éljenek tovább. A dalok éneklése alapvető volt. A Dallam a szabadságról szövegírói pályázat egy „játék” volt, de még egyszer nem lehet megcsinálni. Kuriózumnak könyveltük el, betöltötte a feladatát, bár zárójelben megjegyzem, arra sokan kíváncsiak lettünk volna, mit szólt volna ehhez Csengey Dénes vagy Bereményi Géza?

   És itt van a vizuális kategória! Elképzelhetőnek tartom, hogy ebben a kategóriában jött elő az, amikor valaki most találkozott úgy igazából először Cseh Tamással, és a pályázatának készítése folyamán szerette meg, s vált nemcsak tisztelőjévé, de rajongójává is. Na, ez az igazi öröm!

   A dolgok másik oldala, hogy ötletgazdaként a sikernek örülök, intézményvezetőként pedig a kollégáim teljesítményének.

 

CSTN-01 024Az ide-oda járkálás során azt tapasztaltuk, s egyik előző írásunkban utaltunk is rá, hogy az érdeklődők, a versenyzők kellemes hangulatát, a jól érzem itt magam érzését egy nagyon egységes, következetes dizájn eredményezi. Hogyan értékeli a vizuális hatások „visszafelé dolgozását”?

   A népművelő mindig megpróbál kreatív lenni. Ebből induljunk ki! Van egy ötlet, amit annak gazdája egy alap elképzeléssel felkínál az intézmény kreatív csapatának. Mit látnak benne, mit gondolnak róla? Ekkor elindul az „agyalás”. Részleteire bomlik a rendezvény, s minden elemhez hozzárendelődik valamilyen látványelem. Ez történt itt is. Kiemelnék egy-két példát. Tavaly az aulában rendeztük be a kategória kiállítását. Most az jött elő – Buzás Kálmán és csapatának ötlete volt – hogy legyen ez egy önálló produkció. Ez magával hozta, hogy egy külön teremben rendeztük meg, kihasználva a tükörfalat, a tablók közé ékelt kanapét, vele szemben a nagyméretű képernyőt, melyen a klipeket lehetett követni. Azt ön is látta, láthatta, hogy bejött az ötlet, szinte mindig tele volt a kiállítási terem. S ha úgy adódott, bizony ki kellett várni a sort, hogy bejusson valaki a terembe. Mint a 60-as években: az értékre mindenki kíváncsi, s megéri a várakozás!

 

   Az aula egy külön kihívás volt. Ha már van egy büfénk, s Cseh Tamásnak van több presszós dala, használjuk ezt ki, s építsük köré a teret! Így lett „Príma hely” espresso a lépcső alatti tér, benne a zongorával, mely nem tagadható, megint csak megfogta a közönséget. Többen játszottak rajta, élvezték a hangulatot, igazi fesztivál-filing alakult ki! De ezért lett kiállítva a kék útlevél és a használt gyufásdoboz, a „Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza” versre asszociálva Lee van Cleef revolvere vagy A dizőz dala nyomán kirakott tárgyak. És lehetne sorolni még ezeket a geg-gyanús elemeket …

   Hadd ne említsem most a logó, a színek, a felirtatok, a formavilág megtervezését, következetes használatát, bár ezek is nagyon fontos elemek! Egy jól működő csapat kiváló teljesítménye áll ezek mögött, bizonyítva, hogy képes egy ilyen nagyságrendű feladat megoldására!

   Az látható, hogy a mindennapi feladataink mellett sikerült egy nóvumot behozni a ház kínálatába, s azt magas színvonalon tudtuk megvalósítani.

 

CSTN-mix 006Talán „eretnekség” ilyet kérdezni, de volt-e valami előzménye ennek a rendezvénynek, vagy tavaly csak úgy kipattant a fejéből? Nem számítva, hogy 2013-ban lett volna Cseh Tamás hetven éves …

    Amióta elkezdtem  - ez 1985-ben volt - a pályámat, majdnem minden munkahelyemen csináltam valami olyat, ami ott addig nem volt. Kőszegen kezdtem dolgozni, s dalosként, énekmondóként ott szerveztem meg először a dalos találkozót. Ennek lett később folyománya a körmendi Ost-West Folk Fesztivál, elsődlegesen népzenei hangsúllyal. Oladon 1995-től kezdve – József Attila születésének 90. évfordulója évében – léteznek a József Attila vers-, mese- és prózaíró verseny alkalmából kiadott kötetei. Úgy gondoltam, versmondó versenyt eléggé elcsépelt dolog szervezni, így az általános iskolásoknak szóló vers-, mese- és prózaírás mellett döntöttem, s ennek egyenes következményeként egy kötet kiadása is megvalósult évről-évre. Az ötödik évben már nemzetközi lett a verseny, s a mai napig tart.

   Szintén Oladon született az ötlet, 1999-ben. Dinnyés Jóska barátommal és a Vas megyei TIT igazgatójával, Pungor Jánossal közösen ötöltük ki a Kárpát-medencei énekmondó találkozót. A hivatalos nevén Magyar Énekmondók Találkozója, melyet mindig a magyar kultúra napjához kapcsolódóan, január 22-én rendeztünk meg, tizenhárom évet „élt meg”.

   CSTN-mix 011Ezek voltak az előzmények, s természetesen, amikor Kőbányára kerültem, nem hagyhattam ki a „valami újat hozok” effektust. Már a pályázatomban utaltam rá, hogy 2013-ban Cseh Tamás születésének 70. évfordulóját ünneplejük, s ennek okán meg lehet hirdetni egy országos eseményt amatőr előadók részvételével. Az ötlet a dalos múltamból és nem utolsó sorban, a Kossuth-díjas előadóművész, Cseh Tamás iránti rajongásomból eredeztethető. Az ötletet elfogadták, megkerestem Tamás feleségét, Császár Bíró Évát, majd Bereményi Gézát, mint elsőszámú alkotótársát, s miután áldásukat adták az ötletre, elkezdődhetett a munka.

    

Két Cseh Tamás Nap teljesítve, mi lesz jövőre? Az idei rendezvény sikere szinte követeli folytatást, s most még az is elmondható, három a magyar igazság. Persze, negyedik a ráadás, s 2017-ben már az ötödik, jubileumi rendezvényre lehet készülni. Vállalja?

   Mi sem természetesebb! Én is úgy érzem, az eddigiek köteleznek minket. Számos olyan tapasztalatot begyűjtöttünk, melyeket ki kell próbálni, kezdve a pályamunkák beküldésének módjától, formájától a kategóriák bővüléséig. Nem árulok el titkot, bár részleteket még nem tudok mondani, de a vizuális kategóriát megtoldjuk a képzőművészettel is. Így a kör a fotóktól, videóktól kezdve a festményeken, grafikákon át egészen a szobrokig bővülhet. A másik várható változás, egyben a korábban már említett Cseh-örökség kiterjesztése, továbbértelmezése a tánc kategóriában csúcsosodhat ki. Ez lehet néptánc, modern tánc és minden leágazás, ami Cseh Tamás dalaiból merítve megihleti a koreográfusokat.  Én már láttam egy-két nagyon jó produkciót az elmúlt évtizedekben s egyiknek részes is voltam…

   S talán lesz mégis egy dalírói pályázat is, melyben a Budapestről kell dalt írni, ahogy egykor tette ezt három fiatalember Bereményi Géza, Cseh Tamás és Másik János. De arra kérem, ezekről részleteket még ne kérdezzen. A nóvumok megvannak, a kidolgozás elkezdődött.

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

10KERKLULT-LOGO-kicsike

 

 

10kerkult.hu - a Cseh Tamás Nap 2014 médiapartnere