A zenei stúdiumok rejtelmei

A gyermek- és ifjúkorban elvégzett „különböző zenei stúdiumok” ellenére Kátai Zoltán neve mögött nem az előadóművész, énekes vagy zeneszerző áll, hanem énekmondónak nevezik. Egy rövid beszélgetéssel igyekszünk felfedni a „titkokat” a históriás és reneszánsz énekek avatott előadójának, a Cseh Tamás Nap egyik zsűritagjának életéről.

Bevezetőként az interneten is fellelhető életrajzának egy részletével szembesítem Kátai Zoltánt.

   „Gyermekkoromban kezdtem, különböző zenei stúdiumok után 1983 óta hivatásszerűen zenélek, énekelek, 11 évet töltöttem a Mákvirág népzenei együttesben. Velük a nagyvilágot, Dinnyés Józseffel Magyarországot jártam; muzsikáltam Kecskés Andrással, Kobzos Kiss Tamással. A zenén keresztül jó barátságba kerültem Sebő Ferenccel, Cseh Tamással, a Kaláka Együttessel, verséneklőkkel, utcaszínházi csepürágókkal, népzenészekkel és néhány fiatal énekmondóval.”

    Arra kérem, fejtse ki bővebben a „különböző zenei stúdiumok” meghatározást, hiszen a Kőbányán látott-hallott eddigi előadásain csak pengetős hangszereken játszott, és mit kell pontosan érteni az énekmondó alatt. Miért nem előadóművész, énekes, zeneszerző áll a neve mögött? – Hát, kiskoromban zongorázni tanultam, majd ének szakra jártam a szombathelyi tanárképzőbe, de már előtte, 1977-ben, az első táncházzenész-képző – akkor még – tanfolyam végére, az utolsó félévre „beugrottam” a nagybőgőn tanulók közé – kezdte a részletezést Kátai.

   Ezen a ponton előjöttek a régi személyes élmények, számomra a jászberényi népzenei kurzusról, neki a győriről, majd – nem tudtuk kikerülni – a közös ismerősök: Halmos Béla, Éri Pityu, Virágvölgyi Márti, hogy csak az elejét mondjam. Persze, nem csak nosztalgiáztunk. Helyére került az a tény is, hogy a zongorázás és a főiskola közötti táncházas zenélés hatására még egy félévig Hamar Danihoz (a Muzsikás együttes nagybőgőse – a szerk.) járt tanulni, majd utána megszervezte Győrben az első regionális táncházzenész tanfolyamot, amit Halmos Béla vezetett. Emlékeim szerint ez közvetlenül a jászberényi tanfolyam előtt történt. – A győri tanfolyamot, egyben a táncház mozgalom alakulását, elsősorban a zenei oldalról, Béci (Halmos Béla – a szerk.) sokféle módon dokumentálta, így a képzés részleteit is. Akkor művelődési központban dolgoztam Győrben, a főnököm néptáncos volt, s ezzel a háttérrel sikerült megcsinálnom a tanfolyamot – idézte fel a „hőskort” Kátai.

   Csak az időrend kedvéért, a szombathelyi főiskolát az említett tanfolyam után kezdte el népművelés-ének szakon, s szerzett diplomát. 1983. január 1-jével lett szabadúszó, s még az évben belépett a bevezetőben említett Mákvirág együttesbe. Külföldi turnék és kint készült lemezek után 1994-ben szállt ki a Mákvirágból.

   A stúdiumok ilyetén taglalása után, mert nem felejtettük ám el a múltidézés közben, az énekmondó fogalmát is tisztáztuk. – Az énekmondó titulust én találtam ki, bár sokan tulajdonítják magukénak. 1983-ban úgy érkeztem Pestre, hogy az akkor már kedves barátom, Dinnyés Lajos azt mondta, ne törődjek a lakással, lakhatok nála. Még abban az évben kora ősszel Szegedre, talán ifjúsági napokra kapott meghívást Dinnyés, és – mi sem egyszerűbb, természetesen – vitt magával. A plakátra kellett egy megnevezés. Jóska volt a daltulajdonos, amit egyébként meg ő talált ki, ez rendben is volt. A Dinnyésnél töltött napok alatt Tinódi Krónikáját olvasgattam, és éppen a Dávid király és Góliát küzdelmét megörökítő éneknél jártam. Ebben van egy strófa, ami úgy végződik, hogy énekmondással dicsérjétek az urat. No, ez ugrott be, s a plakátra azt írattam a nevem alá, énekmondó. Hát, így lettem énekmondó.

   Még a Mákvirágos évek alatt kezdett az érdeklődése a históriás énekek felé fordulni. Bár a köznyelv ezt a nevet használja a műfajra, Kátai elmondta, ez nem a legjobb elnevezés, mert még Tinódinál is inkább moralizáló és istenes énekek a jellemzők, Balassinál meg gyakorlatilag nincs is ilyen.

   Ennek a témakörnek, az egyszerűség kedvéért nevezzük mi is históriás éneknek, fontos szerepe van abban, hogy Kátai megismerkedett Cseh Tamással, s hogy hosszú éveken át tartó barátság szövődjék közöttük. Így emlékszik 1989-re, a visegrádi Palota Múzeum előtt megrendezett II. Palota játékokon történtekre. – Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy nem az első sorban, de valahol a hallgatóság közepe táján ott áll Cseh Tomi. Néz, merően, és hallgat. Olyan hosszú dolgom nem volt, úgy tizenöt perceket kellett játszanom, amolyan kedvcsinálóként, hogy aztán menjenek befelé az emberek. A blokk végén odajött hozzám és legnagyobb meglepetésemre azt kérdezte, tudnék-e neki segíteni? Hát, mit tudnék én segíteni neki? – villant át az agyamon. Mondta, egy tévéműsort készít Cserhalmi György színművésszel, s ebben van hat-hét középkori dal, aminek megvan a szövege, de hiányzik a dallam. No, ehhez kellettem volna én.

   S innen már csak egy lépés, ha úgy tetszik, egy akkordpendítési idő, hogy a tavalyi Cseh Tamás napról kérdezzem. – Jó érzés volt, hogy összefutottunk olyan emberekkel, akikkel ritkán találkozunk. Örültem például Novák Janinak;  „ezer éve” nem láttam, hallottam. Egy kicsit szomorú vagyok, hogy kevesebben vannak az idén az énekesek, mint voltak tavaly, de hát minden szentnek maga felé hajlik a keze, mondják, s én, végtére, mégiscsak zenész vagyok. Kíváncsi leszek a szövegíró pályázat eredményére. Nehéz dolog ugyanis beleképzelni magát az embernek akár Csengey, akár Bereményi bőrébe, s ezzel egy Tomival kialakult természetes hangulatba – sóhajtott egy hatalmasat Kátai, mintegy előre jelezve a „zsűri nehéz helyzetben van” állapotot.

   A nagyon közeli múltból az advent környéki koncertjeire emlékszik szívesen. Kelet- Magyarországon járt többször is, Vásárosnamény környékén, a kisvarsányi református lelkésszel együtt, majd a mátészalkai könyvtár szervezett a környéken több előadást nekik. – Örömmel töltött el, hogy Székelyföldön is megfordulhattam, református gyülekezetekben énekeltem a telekfalvai lelkész szervezésének köszönhetően. Balmazújvárosban pedig a felújított Semsey-kastélyban adtam koncertet. Sajnálatos módon, Semseyről kevés szó esik Magyarországon, holott többet áldozott a magyar tudományra és kultúrára, mint az összes Széchenyi együttvéve!

   A jelent pedig a Cseh Tamás Napra való készülődés tölti ki Kátai életében.

fotó: 10kerkult.hu/archív

www.10kerkult.hu – a Cseh Tamás Nap médiapartnere