AD-blacklist1

2013
aug.
24

Rezdülések a blues fesztivál után

Írta: Oszvald György

4th blues 164Sikeres, óriási tömeget vonzó parádés fesztivált rendezett a Kőrösi Csoma Kulturális Központ és a kőbányai önkormányzat augusztus 20-án. Az eseményt összefoglaló írásunkban (Summa summarum, örökké blues!) több szempontból is értékeltük az élményeket, ám maradt még néhány érdekesség a tarsolyban. Lássuk!

 

 

 

Póka Egon a 60. születésnapja tiszteletére kért interjút azzal kezdte, hogy a sok szempontból különleges fesztiválnak van egy nagyon erős kőbányai szála is. Úgy fogalmazott, hogy a résztvevők túlnyomó többsége egy nagy zenészcsaládhoz  melynek kihagyhatatlan „tagja” a Kőbányai Zenei Stúdió – kötődik, s ettől lesz „igazán kőbányai a történet”.

 

   1th blues 407Erősítendő az állítást, a fesztivál két résztvevőjét kértem arra, idézze fel a pályakezdésükhöz kapcsolható emlékeket. Az egyik Pásztor Sámuel (képünk), az Anna and the Barbies zenekar gitárosa. (Csak zárójelben jegyzem meg, az ajánlóban a „nyomda ördöge” elkeresztelte Tamásnak, de a nővére, Anna észrevétele után azonnal javítva lett a keresztnév.) Természetesen élőben is elnézését kértem, s mintegy „fájdalomdíjként” is javasoltam neki a beszélgetést.

 

Mikor jártál a Stúdióba?

   1998-2001 között, az első hivatalos évfolyamot végeztem. Igaz, volt már előtte tanítás, de emlékeim szerint az OKJ-s része nem volt még tisztába rakva akkoriban, s aki addig járt, az velünk elkezdte az egészet előröl. Azóta is nem nagyon tudok olyan helyekre menni fellépésre, ahol ne találkoznék egy-két volt évfolyamtársammal.

Nem kőbányai vagy, de ez csak azért érdekes, mert biztosan van valami régi emlék, amikor a suli után valahol elütöttétek az időt. Hol, merre jártál a kerületben, mi ragadt meg benned?

    Konkrét helyet nem tudnék megemlíteni, de amikor a sulit befejeztük, kószáltunk egy nagyot; egy éttermet kerestünk, ahová egy ebédre beülhettünk. Persze, találtunk egy nagyon jó helyet, a nevét már nem tudom, de az esemény megvan. És ide sorolom a sok loholást a Vaspálya utcán a buszmegállóhoz. Jó kis edzések voltak …

    Nagyon szerettem ezt a zeneiskolát, s azt gondolom, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a létrejötte, s a tevékenysége azóta is, erősen belejátszott a magyar popzene minőségi előrelépésébe. Egyszerre csak rászabadult erre a popzenére egy csomó tanult zenész, akik valami mást akartak az akkor divatos play back és a posvány zene helyett. Hogy a mélyrepülésből sikerült kimozdulni, ennek a sulinak nagy érdemei vannak.

  

  

   1th blues 1344Bűdi Szilárd (a képen jobbról - Szakadáti Mátyással) a nap folyamán hol nagy figyelemmel, hol kicsit lazábban követte a koncerteket; más feladata volt. A zenész, énekes – kiváló szájharmonikás is – előadó vére a ritmusra lüktet, s talán ezért egyáltalán nem csodálkozott a kérdésen, vajon képzeletben Ferenczi Gyuri mellett fújta-e a herflit?

    Szétüt az ideg ilyenkor! Kettőséletem van, mert van egy zenészi és van egy műsorvezetői énem. Külön-külön jól megvannak, de ha zene szól a színpadon, s nekem éppen a másik feladatot kell megoldani, egyáltalán nem vagyok boldog.  Mert azokat kell felkonferálnom, akiket nagyon szeretek, vagy Ferenczi Gyurinál pedig az is bejön, hogy tőle van a tudományom; – bár nem tanított, de példaképem, s szinte eszem a játékát! Hoboékkal is játszottam már többször is, sőt, Egonnál az Experience-ben énekes voltam. Hát, igen! Ilyenkor csorog a nyálam, de el kell fogadnom, hogy most más a feladatom …

 

Igazság szerint gondoltam arra, hogy lesz valami slusszpoén, mondjuk beugrasz Ferenczi mellé egy herfli-párbajra …

   Hát, jó lett volna, de nem rajtam múlnak az ilyen dolgok.

 

1th blues 347Pár szót mondanál arról, hogyan kapcsolódsz az Egon által említett nagy családhoz?

   Szakadáti Matyival még az egyik kereskedelmi tévében futott Popdráló című műsorból ismerjük egymást. Kiderült, hogy én nagyon szeretem énekelni ezt a műfajt, Hobo dalait, s az volt a következő lépés, hogy lementem egy koncertjükre, beálltam hozzájuk énekelni, s ebből egy tartósabb kapcsolat lett. Matyi azóta is a zenekaromban, a StarMachine-ban dobol, Egontól kaptam egy kutyát, s igyekszem ápolni a barátságot …

 

S hogy Póka Egon családértelmezése mennyire helytálló, arra egy rövid eszmefuttást és egy fotót szeretnék igazolásként felhasználni.

  3rd blues 043Nem vitás, a család egyik jellemző és talán egyik legfontosabb eleme a szeretet. Ezt az érzést sokféleképpen lehet kifejezni. Egyik módja, amikor összekulcsolódnak a kezek, s egy tevékenységben – mondjuk a színpadon történő éneklésben – egymást erősítik ezzel a családtagok. Jelenthet persze mást is a kézfogás: a bizalom megerősítését például.

 

   Hogy Hobo mennyire tartozik a „nagy kőbányai családhoz”, az felfogás kérdése, Aki szinte minden nap vagy a zenestúdióban van vagy koncertezik a család másik felével, az (nálam) mindenképpen családtag, még ha nem is Kőbányán lakik. Közös éneklése Deák Bill Gyulával ebből a temérdek színben játszó érzelmi világból adott egy keveset. Egy epizód, mondhatnánk, de nekem magyarázat és bizonyíték arra, hogy miért és mitől tudtak ezek a művészek maradandót alkotni, olyat, ami a magyar rock-és blues zene történelmének kitörölhetetlen fejezete abban a bizonyos nagykönyvben!

 

A rezdülésekhez tartozó képgalériák:

A Pace Palmers album – ITT; Anna and the Barbies – ITT; Ferenczi György és a Rackajam – ITT; a Tátrai Trend – ITT; Póka Egon köszöntése, a Hobo és bandája koncert a vendégekkel, valamint a tűzijáték néhány fotója – ITT, és sok más ellesett pillanat – ITT található.

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY