Nem a jelesért muzsikáltak

Mintegy százötven növendék állt pódiumra kilenc hangszercsoportban a Kroó György Zeneiskola dísztermében március 7-8-án megrendezett tanulmányi versenyen. A kétnapos versenyt Gálaműsor zárta március 10-én

Szerkesztőségünk – más programokat is figyelembe véve – igyekezett a legtöbb műsorszámot megtekinteni, meghallgatni. Mind a két versenynapon voltak ütközések, azaz nem hallottuk egyes tanszakok növendékeit, de így is megállapítható volt a gyerekek felkészültsége, többnyire siekres szereplése, mögötte tanáraik fantasztikus munkájával.

   Széll Rita igazgató asszony (képünk) a nyitónapon elmondta, az ötlet Taraszova Krisztina zongoraművészt, sok gyerek tanárát dicséri. Meglehetősen sokan vesznek részt különféle regionális vagy országos zenei versenyeken, ám a többségnek nincs megmérettetési lehetősége. Ezt a célt szolgálja a tanulmányi verseny, s a legjobb produkciókból szerkeszett gálaműsor, a végén az okilevelek, ajándékok átadásával.

   Megkérdeztük a szünetben Széll Ritát, vajon a növendékek kapnak-e a szereplésért egy ötöst, hiszen úgy véljük, a felkészültségük, a mutatott teljesítményük alapján megérdemelnék. Néhányan akár többet is. Az igazgatóasszony nevetve válaszolt, nem egészen úgy működik az osztályzás, mint a hagyományos iskolákban. – Nem az ötösért állnak színpadra, s muzsikálnak a gyerekeink – mondta. – Sokkal fontosabb, hogy színpadon, koncert körülmények között mutassák meg, mit tudnak, meddig jutottak el a tanulmányaikban. Látszik, mennyire izgulnak, mennyire lelkükön viselik ők is, hogy sikerüljön – sokaknak az első – fellépés.

   A két versenynap statisztikáját viszonylag könnyen előállítottuk a fellépési programból. E szerint a hegedűsök 5 korcsoportban, 2 kategóriában 37-en voltak, a gordonkásoknál ugyanez 3 korcsortra 13 fő, az ütőhangszereknél 3 korcsoportban és 2 kategóriában három fő versenyzett. Népes mezőny volt a – hegedűsökhöz hasonlóan – a fúvósoknál is: 5 korcsoportban, két kategóriában 34 fő állt színpadra. A zongorások mezőnye is hasonló volt: 4 korcsoport, 2 kategória, összesen 25 növendék.

   A népi hegedű tanszakon 3 korcsoportban 4 fellépő volt, a népi furulyások és a tamburások csak egy korosztályban muzsikáltak, előbbiek hárman, a pengetősök ketten voltak.

   A tangóharmonika tanszakról 3 növendék indult kéz korcsoportban, a gitárosoknál nyolcan léptek színpadra, 3 korcsortban 2 kategóriába sorolva.

   Örömmel hallgattuk volna a magánének tanszak növendékeit, de csak ketten szerepeltek.

   A zsűri nem volt könnyű helyzetben, s ezt nem azért mondjuk, mertezt mindig kötelező megállapítani. Bár a mindenkori zsűri tagjai lelkiismeretesen jegyzeteltek, s rangsorolták a produkciókat, több esetben is sokáig tanakodtak, míg megszületett az igazságos döntés.

   A gálaműsor összeállításánál nem arra törekedtek a program szerkesztői, hogy minden képviselve legyen. Inkább azt tartották szem előtt, hogy egy magas színvonalú műsor alakuljon ki, ugyanakkor ez legyen arányos, látványos és változatos. Nos, a személyes tapasztalatokra, a helyszíni élményekre alapozva egyértelműen kijelenthetjük, hogy ezt a törekvést siker koronázta.

   A tíz produkcióból álló gála gondolkodás nélkül eladható lett volna bármely művelődési intézmény vagy iskola számára egy alkalmi zenei eseménynek. Ezen a ponton engedjen meg az olvasó egy kicsit személyesebb hangot! A gála zárószáma egy nagyon érett, gyakorlatilag hibátlan produkció volt. Chen Csilla Paganini: A-dúr szonáta című opusát adta elő. Már a versenyen az róttuk a papírra, hogy abszolút profi, a darab közepén a pizzicato részt bravúrosan oldotta meg, és a csattanó az volt, ha Paganini élne, megtapsolná a produkciót. (Kiemelés tőlem, egykori hegedűstől – O.Gy.)

   Az oklevél és az első helyezettnek járó ajándék átadása után egy rövid interjúra kértük Csillát.

    – Mennyit gyakorolsz, s nem csak arra gondolok, hogy erre a produkcióra, hanem általában?

    – Amikor van időm, hiszen normál iskolába is járok és sokat kell ott is tanulni, az öt napból négyet itt töltök a zeneiskolában, és amikor hazaérek, este hét körül van már, akkor pedig nemigen állok neki gyakorolni, szóval, amikor időm van, fél óra, egy óra naponta, hétvégén viszont sokkal többet. Ez legkevesebb három óra.

   – A Paganini darabot ki választotta neked? Vagy te akartad megtanulni?

   – Tavaly Kinga néni (Gózon Kinga hegedűtanár -a szerk.) egyik tanítványa játszotta, s megkérdezte, tetszik-e nekem is? Azt mondtam igen, nagyon tetszett a pizzicato rész benne. És akkor abban maradtunk, hogy megtanulom én is. És itt van.

   – Hát, nem semmi, hol férnek ebbe bele a srácok? Egyáltalán, mindaz, ami egy fiatalnak ugyanúgy szükséges, mint a zene?  

   – (Nagy nevetéssel válaszol) Hát beleférnek, vannak barátok, de ritkán. Nem vagyok még olya idős, hogy anyukámék csak úgy elengednének szórakozni. A Britannica Angolnyelvű Nemzetközi Gimnáziumban tanulok, 12. évfolyamos vagyok, s korábban a Szent László Általános Iskolába jártam. Mivel szerettem volna zenélni, s itt közel volt a Kroó György zeneiskola, ide jöttem. Mert nem Kőbányán lakom, s így könnyebb volt beosztani az időmet. És később meg már nem akartam iskolát váltani, ezért itt maradtam, nagyon megszerettem.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – verseny ITT  és a gála ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY