AD-blacklist1

2015
már.
25

,,Ízig-vérig kőbányai lány vagyok"

Írta: Oszvald György

pillangok 148lead

Babják Annamária színművészt, a Holdvilág Kamaraszínház tagját, közel két évtizede láthatják, a tévénézők egy-egy sorozatból ismerhetik, aki látta már Leonard Gershe: A pillangók szabadok című darabját N. Kiszely Melinda rendezésében, annak onnan lehet ismerős, és ismeri Dunakeszi színházszerető közönsége is. 

 

 

 

Babják Annamária folyamatosan jelen van Gershe darabjában, szinte az első pillanattól kezdve, ám fizikai valójában csak az első jelenet végén lép színre. Mégsem ennek drámaiságáról, nem a szerepéről kérdezném. Nemrég ő nyitotta meg N. Kiszely Melinda jelmezkiállítását Pestszentimrén, s túl a kettejük megismerkedésén, barátságuk történetén, elejtett egy mondatot. Azt mondta: „Én egy ízig-vérig kőbányai lány vagyok!” 

  

   pillangok 043‒ Azt említette korábban, hogy a Kőrösi Csoma úton lakott, édesanyja ma is a sétányon él, s azt is tudjuk, hogy a Szent László Gimnázium diákja volt, anno. Beszélne erről az időszakról kicsit bővebben?

   ‒ Kőbányai kötődésem születésem első pillanatától áll fenn, mivel szüleim az akkori Kőrösi Csoma úton – a mai a sétányon – laktak, édesanyám ma is ott él. Így az én „babaszobám” is ott volt. A dátum érdekes, mert ez 1956 nyarán történt, ennél fogva az ’56-os eseményeket az óvóhelyen töltöttem. Kicsit keserű iróniával szoktam mesélni, hogy az érzékenységem ide vezethető vissza, hiszen, ahogy szüleim elbeszéléséből tudom, amíg a többi baba édesdeden aludt az akkor divatos mélykocsikban, egyedül én voltam, aki minden egyes lövésre, dörrenésre reagáltam, sírtam. 

    Az általános iskolát is Kőbányán kezdtem, a mai zeneiskolában, két évig. Azért csak eddig, mert felvételt nyertem a Magyar Rádió Gyermekkórusába, a legendás Botka Valéria – Csányi László vezetése alatt, de továbbra is Kőbányán laktam. Ez egy nagyon szép időszak volt az életemben. Egyébként egy nagyszerű esemény vár rám áprilisban, ugyanis ekkor ünneplejük egy szép koncerttel a Gyerekkórus 60 éves születésnapját. A középiskolába visszakerültem Kőbányára, s nagyon büszke vagyok rá, hogy a Szent László Gimnázium diákja voltam. Sőt, az érettségi után két évig a Gimnázium titkárságán dolgoztam! Az már csak hab a tortán, hogy a két nővérem is itt érettségizett, s hogy a hagyomány ne szakadjon meg, Noémi lányom is itt fejezte be középiskolai tanulmányait. 

   ‒ A jelenkor színjátszása is innen ered? Színjátszókör, diákszínpad vagy valami hasonló szakköri tagság? Ugyanis, mind a gyerekkórus, mind a diákszínjátszás, ha volt ilyen, felkelthette érdeklődését a színészet iránt …

   ‒ Abszolút így van, a gimnázium volt a döntő. Tudni kell, hogy az énekes vonal a családunkban erőteljes volt. Apukám csodás tenor volt, egy varázslatos bohém, mandolinon kísérte magát az előadásain. A nővérem, Babják Márta a ’60-as években volt táncdalénekes, Német József, Ambrus Kiry, Aradszky László és mások pályatársa volt. De a családom döbbenetére a gimnázium negyedik évében a Színház és Filmművészeti Főiskola prózai szakára adtam be a jelentkezésemet. Azt várták, hogy a dalolás folytatódik a családban, s nem értették a döntésem. Őszintén szólva, én magam sem, ez csak úgy bekattant. Bár a gimnázium évek első percétől kezdve sokat szerepeltem, színjátszó szakkört alapítottam.

 

    jelmez 221‒ Nehéz volt a felvételi? Tudomásom szerint a három forduló igencsak megterhelő …

   ‒ Bizony az volt, annyira, hogy háromszor próbálkoztam, de nem sikerült. Más utat választottam, s először ORI vizsgás előadóművész lettem. (ORI – a már megszűnt Országos Rendező Iroda szigorú vizsgabizottsága adhatott ki megfelelőség esetén hivatásos előadóművészi engedélyt, mely munkavállalásra is feljogosította tulajdonosát – a szerk.) A sok előadás mellett és közben színházhoz kerültem, s mindennapi gyakorlatok előnyével vizsgáztam „színész II”-re, majd a Holdvilág Kamraszínháznál – amelynek igazgatója Koltai Judit – Molière: A fösvény című darabjával kaptam meg „színész I” diplomámat.  

 

 

   ‒ Van-e volt-e szerepálma, ez utóbbi esetben eljátszotta-e már?

   ‒ Hát, ez nagyon érdekes, mert szerepálmom nincs. Nem is volt soha. De megkaptam színészi pályám legnagyobb főszerepét Pártos Géza rendező úrtól. 1996-ban végeztem el Géza bácsi mesterkurzusát. Ezek után kért fel, hogy játsszam el Samuel Beckett: Happy Days című monodrámájának Winnie szerepét az Ő rendezésében. (Magyarul Ó, azok a szép napok címmel ismert, a darab végén megjelenik egy mellékszereplő is, Willie – a szerk.) 1997. novemberében volt a bemutató az akkori Merlin Színházban. Ez a közös munka a Tanár úrral akkora élmény és megtiszteltetés volt számomra, hogy azt mondtam, ha soha többet nem lépnék színpadra, ha nem kapnék több szerepet, én már akkor is eljátszottam „életem főszerepét”!

 

   jelmez 143‒ Hál’ Istennek, ez másként lett, hiszen színészi pályája gazdag, sokrétű, nemcsak játszik, de tanít is. Hadd emeljem ki ebből a sorból a Pillangók szabadok című darabot N. Kiszely Melinda rendezésében! Itt is a kőbányai ősbemutatót március 8-án, hiszen hazai közönség előtt játszott. Hogyan ismerkedett meg Melindával, hogyan talált önre ez a szerep?

   ‒ Két évvel ez előtt az Apolló színház társulatával a Karinthy Színházban mutattuk be a Tom Sawyer kalandjait. Ott ismertem meg Melindát jelmeztervezőként, elsőre nagy szimpátia alakult ki közöttünk, s a beszélgetéseink során derült ki, hogy a Szent László Gimnázium Diákszínpadát is vezeti. Felkiáltottam, „Én meg Lászlós voltam!”, ‒ ez még szorosabbá fűzte kapcsolatunkat. Az ismeretség barátsággá mélyült, s felkérésére, hogy vállaljam el a darabban az anya szerepét, boldogan mondtam igent. S nagyon fontos megjegyeznem, hogy eddigi, harminc éves pályafutásom alatt ritkán találkoztam ilyen csodás, lelkes, összetartó társulattal. Mint egy kis család, a szó szoros értelmében. Egy csodás próbafolyamat után tavaly volt a premier az Üllői úti Zöld Macska Diákpince színpadán, s nagyon örülök, hogy most „hazajött” a darab Kőbányára, s én is. (képünkön Babják Annamária - középen - Sipos Tiborral, a darabban a fiát játszó színásszel és N. Kiszely Melinda rendezővel)

 

   ‒ Csak egy apró kitérő, máshol nyilatkozta, hogy a gyerekei egészségi állapota miatt költöztek el Kőbányáról …

   ‒ Igen, mindkét lányom még Kőbányán született, Noémi, majd Dorottya, s itt is laktunk, az Újhegyi lakótelep szélén. Valójában a „panelbetegség” volt az ok, s az allergiás tűnetek miatt lakóhelyet változtattunk. Dunakeszire költöztünk, ahol szintén nagyszerűen érzem magam a családommal együtt.

 

  pillangok 179‒ Annál is inkább, mert, mint említettem, nem csak játszik, de tanít is Egy budapesti és egy Dunakeszin működő színjátszó stúdió vezetője. Azaz, színészként, tanárként és rendezőként is egyensúlyoz a „világ deszkáin”. Hogy éli meg a jelen munkáját, benne a kis színésztanoncokkal?   

   ‒ Erre csak egy válasz van, nagyon jól! Amikor elköltöztünk, immár 22 éve, eleinte rosszul éreztem magam, két hétig sírtam, hogy vissza akarok jönni. A pesti lánynak hiányzott a nyüzsgés. Természetesen, ez megszűnt, hiszen a mindennapjaim, a színházam, a munkáim amúgy is a Fővároshoz kötnek, anyukámhoz is sokszor jövök haza Kőbányára, tehát megvan az egyensúly. Dunakeszin a Stúdiót 2001-ben kezdtem el, a József Attila Művelődési Központ égisze alatt dolgozunk. Nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni, s a szakmai továbbképzésen túl, ennek a munkának a szépsége az őszinteség, az őszinte kapcsolat gyermek és felnőtt között. Tagja vagyok az Uray Színháznak is, melynek vezetője Urayné Kovács Zsuzsánna. Úgy érzem elfogadott a város, „dunakeszis” lettem, részt veszek a közéletben, sok rendezvényen fellépek, s mindezt megkoronázta az a megtiszteltetés, hogy tavaly a Dunakeszi Város Közművelődési Díj kitüntetésben részesítettek.

 

   pillangok 205‒ Záró gondolatként szeretnék visszakötni Kőbányához. Említettem, hogy hazai közönség előtt játszott. Más ez, mint például Dunakeszin játszani? Izgult?

   ‒ Bizony, izgultam. Azért, mert A pillangók szabadok kőbányai premier volt, azért, mert új volt a környezet, s azért, mert egyébként is izgulós vagyok. Minden egyes belépés előtt, játsszak bármit, ott izgulok a takarásban. Ezt nem lehet megszokni, s szerintem ez a fajta izgalom, az az adrenalin adag adja meg annak a komolyságát és fontosságát, hogy te minden egyes pillanatot komolyan veszel. Nem lehet ugyanis színlelni, nem számít, hogy 30 vagy akár több éves rutinod van! Ha véletlenül nem izgulnék, akkor lenne baj …

    … és ezt az izgalmat most tetézte, hogy hazajöttem játszani. Felléptem már a Szent László Gimnázium különféle rendezvényein, sőt tavaly ‒ a már szintén színész lányommal ‒ Noémivel együtt énekeltünk egy „Lászlós-Gálán”. De ez most egészen más volt, színpadi szerep, itthon!  (képünkön a Pillangók szabadok darabban Sipos Tiborral és Németh Dórával)

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY