A szent őrült cím megtisztelő
Az interjúnak több oka van. Amikor az István, a király kőbányai diákelőadásáról írtam, már akkor szóba került a gyeplabda Szendrei tanár úrral kapcsolatban. Később olvastam az interneten egy hírt, miszerint Kőbányán van gyephoki csapat. Legutóbb pedig a Sportágválasztón 10-12 éves forma srácok terelgették a labdát a botokkal. Szendrei Péter pedig a Magyar Gyeplabda Szövetség alelnöke.
Azt javaslom, kezdjük a beszélgetésünket egy kis történeti áttekintéssel, mert sokan mondják, hogy a gyeplabda a „nyári hoki” – és nem vagyok meggyőződve arról, hogy helyes a hasonlat.
Jól gondolja! A gyeplabda egy ősi sportág, mint általában az ütő sportágak. Egyes feljegyzések szerint már a neolitikumban ismert volt, majd a pásztorkodó népeknél találkozunk vele a világ minden táján. 
Ahol viszont kiemelkedő jelentősége volt, az India és Pakisztán térsége és Európa. És, mint minden modern sportág, ez is angolszász eredetű. Ugyanúgy, mint a futball vagy rögbi, a XIX. század második felében kezdődött az angol college-rendszerben (közép-és felsőfokú képzés), így a nevelés egy fontos eszköze is volt. A játék szabályrendszere és gondolkodási módja azonos a futballéval: ma már olimpiai sportág, tizenegy fő – egy kapus, tíz mezőnyjátékos – játssza, gólra játsszák és egy speciális festésű futballpályán zajlik a mérkőzés. Lehet teremben is játszani, ekkor a terem borítása adott.
Ezek szerint a „nyári hoki” hasonlat téves.
Igen, de ehhez tudni kell még, hogy van két alapvető különbség az elmondottakon túl. Itt tilos a test-test elleni játék, holott a jéghokinak a bodicsekk, az ütközés alapeleme. A másik eltérés, hogy itt csak az ütő egyik felét lehet használni, míg a jegeseknél mindkét oldal használata megengedett, és fontos az is hogy derékvonal feletti ütés is tilos.
Hadd említsem itt azt a példát, amit a Sportágválasztón láttam! A srácok kakaskodtak, kezükben az életveszélyes ütő, de még ijesztgetésre sem használták; inkább vállal, testtel lökdösődtek. Ez lenne az a bizonyos nevelési elem?
Így igaz! A szigorú szabályok mind arra vonatkoznak, hogy nehogy sérülés legyen, hiszen a kapuson kívül senki nem játszik védőszerelésben. Például a kapura csak a lövőkörön belülről lehet lőni! Egy erős ütésnél a labda akár 120-140 km/óra sebességet is elér, s ez igencsak veszélyes lehet.
A Szent László Gimnázium igazgatóhelyettese, tudomásom szerint magyar-történelem szakos tanár. Hogyan kerül egy humán beállítottságú ember kapcsolatba egy erőteljes, dinamikus, de nem a legnépszerűbb sportággal? Az ember valahogyan mást vár…
Magyarországon nagyon kicsi ez a sportág. A választásomat éppen ez magyarázza, s ehhez egy picit még a sportág történelméről szólnék! Hazánkban 1924-ben alakul meg a Magyar Gyephockey Szövetség, s részvételünkkel a nemzetközi szövetség is. Azaz, egyike vagyunk a hét, nemzeti szövetséggel bíró alapítónak. A második világháború előtt nagyon fejlett volt a gyeplabda, az első bajnokságot 1928-b an írták ki, s az 1936-os berlini olimpián 5. helyet ért el válogatottunk. A sportág már akkor is eléggé drága volt, főleg az ütők miatt, így kialakult egy nézet, miszerint a gyeplabda a gyárosok és a politikai elit sportja. Csak a példa kedvéért: tagja volt a válogatottnak Teleki Pál miniszterelnök fia, gróf Teleki Géza, vagy ifjabb Horthy Miklós. 1945 után is megmaradt az „úri sportág” szemlélet. Jóllehet, a ’36-os olimpiai csapat részt vehetett volna az 1948-as londoni olimpián, de közben megszüntették a sportágat, s csak két csapat maradt, egészen az 1960-as évek végéig. No, én itt jövök a képbe, mert dr. Konorót Gyula, aki csapattag volt az 1936-os olimpián, a zuglói István Gimnázium igazgatója volt, s én ott jártam iskolába. Igaz, akkor már nyugdíjas volt, de afféle játékosfelfedezőként kereste a fiatalokat. Így talált rám is, levitt az Építők SC-be, amely egyébként kőbányai klub, és ott játszottam 1979-től. Jó időben kerültem oda, mert akkortájt sorozatban nyolcszor volt magyar bajnok az Építők, s én elmondhatom magamról, hogy hatszoros magyar bajnok gyeplabdás vagyok. Az egyetemi éveim alatt már foglalkoztam gyerekekkel, később pedig, ahol, tanítottam, Zuglóban, majd itt a Szent László Gimnáziumban, építgettem a csapatokat, s rendszeresen részt vettem nemzetközi szakmai továbbképzéseken.
Ezen tényezőknek volt abban szerepe, hogy vezető tisztségviselő lett a magyar szövetségben?
Nem hinném. Nagyon szűk a gyeplabda sportág, s akik ebben szerepet vállaltak, kevesen vannak. Mivel én csapatvezetőként, játékvezetőként is részt vettem a sportágban, kézenfekvő volt, hogy felkértek az elnökségbe. 
Az utánpótlással foglalkozom. Jelen pillanatban elmondható, hogy nagyon sok utánpótláskorú gyerek Szent Lászlós játékos.
Említettem a bevezetőben, hogy interneten olvastam, a gimnázium csapatáról és a gyeplabda bajnokságról. Nemrég egy röplabda torna után a tornateremben türelmetlenkedtek a srácok, edzésre készülődve. Helyére tenné ezeket az információ morzsákat?
Természetesen! Megjegyzem, Kőbányán a háború előtt is volt gyeplabda klub, tudomásom szerint Kőbányai Hockey klub volt a neve, de több adatom nincs erről. (Hátha van valaki, aki tudja, emlékszik, hol volt pályája, kik voltak a tagjai, vagy ismer bármilyen részletet, örülnék neki!) Ide tartozik, hogy a Kőbányai Sörgyárnak is volt csapata, pályája az Algyógyi úton, ahol ma a Merkapt sporttelep van. Ott én is sokszor játszottam, még fekete salakon. 1999-ben indultunk, megalakítottuk a Szent László Gimnázium DSE-t, azaz önálló egyesületünk van. Először csak utánpótlás korosztállyal, majd a nagyobbakkal indultunk, jártam a környező iskolákba, s szerveztem a gyerekeket. Az egyesületünknek az U16, U18 korosztályban és a felnőtt férfi és női NB I-ben jelenleg 67 tagja van. 
A lányok a második helyen végeztek a bajnokságban, s november elején Pozsonyba utazunk egy nemzetközi tornára.
Ne haragudjon a kérdésért, de nagyon érdekelne, hogyan bírják pénzzel? Hogyan kezelik azt a csapdát, hogy érj el eredményt, akkor támogatlak talán, de az eredményhez előbb pénz kellene?
Nehezen kezeljük, kezelem. Éppen a napokban volt egy elnökségi határozatunk, amiben arról döntöttünk, hogy a válogatott lemondja-e a 2012-es portói Eb-szereplést vagy ne? A lemondás miatti büntetés okán úgy döntöttünk, megyünk, sőt, a játékosok részt vállalnak az utazási költségekből. De ez azt is jelenti, hogy a következő két évben egy fillér nem jut máshová – sem az utánpótlásra, sem a fejlesztésre. Jövőre pedig itt az U18-as Vb.
Hol lehet egyáltalán játszani, edzeni, felkészülni? Hol van gyeplabda pálya?
A bajnoki mérkőzéseinket Gödöllőn játsszuk, ott van egy műfüves futballpálya, ahol felfestették a gyeplabda elemeket, a szövetség oda vitte a két darab kapuját. Mi még jó helyzetben vagyunk, mert a gimnázium udvarán lévő 20 x 40 m-es műfüves pályán az egyéni képzéseket meg tudjuk oldani. De ennyi. Minden bajnoki mérkőzésünk egyben edzés is! Éppen Pozsonyban történt a napokban, hogy egy Interliga tornán főleg azért veszítettünk, mert a nagypálya tér-érzete teljesen szokatlan, más volt a megaszokotthoz képest.
Ehhez a munkához megszállottság kell, hogyan viszonyulnak kollégái a gyeplabda kötődéséhez?
Hát, a testnevelő tanárokkal jókat viccelődünk, szoktak ugratni, ha úgy alakul. De ez nem komoly. Elfogadták már, van egy viszonylag furcsa hobbim.
És saját magához hogyan viszonyul? Hogyan osztja el az idejét a tanítás, a vezetői beosztás, a gyeplabda és a család között?
Köszönöm, elég jól meg vagyok magammal. Van már ebben egyfajta rutin is, de valójában az ember nem napi nyolc órát dolgozik. Egy kicsit többet. A család? Három gyermekem van, s amikor a harmadik megszületett, abban maradtunk, visszaveszek, abbahagyom a sportot.
Ezt egy darabig be is tartottam, addig, ameddig el nem érték azt a kort, hogy játsszanak. Itt a kegyes csalás, mert az együttlétünk a két nagyobb fiammal a pályán töltött idővel bővül. Mellesleg, jó érzés velük együtt játszani!
Péter! A beszélgetésünkből bizonyára sok minden kimaradt, éppen ezért arra kérem, emeljen ki egy olyan témát, amit feltétlenül szeretne viszontlátni az interjúban, ami nem maradhat ki!
Nehezet kér! De talán a pálya! Ez nagyon fontos. Ha nincs pálya, nem lehet vagy nagyon nehéz eredményt elérni. Ha bérleti díjat szeretnék fizetni a pályáért, akkor sincs. A szövetségnek van egy teljes műfüves borítása, de nincs hová letenni. Ezt még ragoznám, mert a nemzetközi szövetség egy komplett világító berendezést adott korábban, de ez most kölcsönben van Horvátországban, mert nincs hová telepíteni! Kérdem én, hogyan motiváljam egy ponton túl a gyerekeket? Hát, talán ez…
fotók: 10kerkult.hu/OGY és Szendrei Péter
