AD-blacklist1

2018
júl.
02

Nem a felszerelés teszi a fotóst

Írta: Oszvald György

ob3 leadÉrettségi közben találkoztam egy tehetséges fiatal fotós sráccal. Orbán Balázs a fotóművészet felé kacsintgat, bár céljai, álmai megvalósításához egy kis kitérőt tesz. Egyelőre, mert a képei alapján különleges a gondolatvilága.

          

 

 

Balázs az interjú felvételekor (május 11-e) éppen az érettségi időszak kellős közepében volt, a pesterzsébeti Eötvös Lóránd Gépészeti Szakgimnázium gépész szakán fejezte be középfokú tanulmányait. Az interjú megjelenésekor nem csak az érettségi eredménye, de már az is tudott, hogy felvételt nyert-e a választott egyetemre.  

   Azt, hogy a fotózás a szenvedélye, az édesanyjától tudtam meg a május 1-jei ünnepségen Kézenfekvő volt először erről kérdezni, ám Balázs gyorsan meghiúsította abbéli terveimet, hogy a beszélgetést hogyan is kívánom kezdeni. – Gyakorlatilag a fotózásnak semmi köze ahhoz, amit tanulok – mondta, s várakozón nézett. Hmm… Na, erre húzd rá a zoomot! – biztattam magam.

 

   ob– A lassan már szenvedélynek is nevezhető fotografálást – úgy tudom, hajnalban is mentél a budai hegyekbe a fények miatt – nemigen érdekli a tényleges szakma, foglalkozás. Az viszont fontos, honnan jön a késztetés a képi kommunikációhoz?

   – Nem is tudom… Valójában úgy négy éve kezdtem el fényképezgetni a telefonommal. Aztán megnéztem az eredményt, s tetszettek a természetképek, a hattyúk a tóban, a napfelkelte. Volt az egyik május 1-jén egy autós esemény, teljesen izgalomba jöttem, hogy hú, ez milyen király, de az is beugrott, hogy technikailag ehhez kevés a telefon. Családi segítséggel lett egy kezdő fényképezőgépem, s ezen sokat kísérleteztem a záridőkkel, a rekesznyílással, s gyakorlatilag mindennel, ami befolyásolta a kép minőségét. Sokat olvastam is a témához, szívtam magamba az ismereteket. Amikor nézegettem a képeimet, felvetődött bennem az utómunka igénye is, a photoshop használata. Nagyon sok videót megnéztem a neten, amik ezekkel a témákkal foglalkoztak. (a képen Orbán Balázs)

   – Beszélgettem édesanyáddal a hobbidról, s elárulta, valójában nem egészen oda jelentkeztél, ahová eredetileg szerettél volna. Hogy is van ez?

   – A Szent István Egyetemre jelentkeztem a gazdasági és marketing szakra. Eredetileg olyan valamit szerettem volna, ami szorosabb kapcsolatban áll a fotózással, a vizuális kommunikációval, de sok gondolkodás és egészen speciális tényezők figyelembevétele után döntöttem a SZIE mellett.

   – Mondj egy-két speciális tényezőt, kérlek!

   – Ilyen volt például a végzettség megszerzése utáni elhelyezkedési lehetőség, de az is szerepet játszott, mennyibe is kerülhet a tanulásom, ha nem kerülnék be az államilag finanszírozott helyek egyikére… Az igazat megvallva, OKJ-s képzési formában is gondolkodtam, de ezen az egyetemen az mindenképpen vonzó volt, mondhatnám egyfajta kompromisszum, hogy a marketing oldalon valahogy csak képbe jön a fotózás is.

   

ob4

 

   – Persze, mindezek nem zárják ki, hogy teljes erővel fotózzál is…

   – Nem, abszolút nem. Az biztos, továbbra is fényképezek, de figyelembe kell vennem, mikor mennyi időt tudok rá szánni.

 

Balázs elővette a telefonját, s mutatott több képet is az eddigi munkáiból. Bevallom, sok sajátos ötlettel, megfogalmazással találkoztam. Voltak közöttük olyanok is, melyek komoly technikai tudást igényeltek. Csak, hogy egy példát hozzak, úgy készített képet a Parlamentről, hogy egy lupéban a kupola éles, körülötte pedig minden más egy elmosódott „háttérként” funkcionál.

   

ob2

 

   – Többféle témát is fényképezel. Van-e kedvenced vagy nevezhetlek „mindenevőnek”?

   – Is-is. Ha bárki úgy véli, akkor minden téma érdekel, s igen, mindenevő vagyok, de a város nagyon közel áll a szívemhez. Korábban a belvárosban laktam, s úgy mindent egybe véve, Budapest nagyon szép. Izgalmasak az épületek, a különféle helyek, szeretem az utcákat is fotózni; s igyekszem ezeket valami szokatlan megfogalmazásban megmutatni. Említettél egy másik fiatal fotós srácot, aki a hosszú záridővel dolgozik, s ér el különleges hatásokat (Györgyfy Ákos -a szerk.). Én szívesebben variálok például előtétlencsével, mint a „fókuszban a város” sorozatomban. Ebből emelted ki az Országházat. Máshol a látószög vagy a fény-árnyék alkalmazás volt a meghatározó.

   És, ha már kérdezted, úgy is jött be téma, hogy rengeteget nézegettem az internetet, s számtalan szokatlan, érdekes megfogalmazással találkoztam. Hát, ezekből is igyekeztem néhányat a hazai környezetre alkalmazni.

ob5

 

   – Hogyan valósítod meg technikailag ezeket a megoldásokat? Állványt használsz vagy kézből dolgozol? Például az előtétlencsés képeknél – ha nem titok…

   – Egyáltalán nem. Állvánnyal dolgozom, s több exponálással készítem a képet, persze nem mindig. A már említett képet is így terveztem meg: először a kezemre aztán az előtétlencsére fókuszáltam, majd maga az alapkép készült el. Ezeket többször is megismételtem, pozíciókat állítottam, majd az összeszerkesztésnél, amit photoshoppal csinálok, összehangoltam a színeket, a fényeket.

   ob6a

 

   – Gondolom, valahol közzé tetted a képeidet, milyen reakciókat kaptál?

   – Az instagramra szoktam kirakni a munkáimat, s valóban, sokan kérdezik, hogy ezt vagy azt hogyan csinálod, milyen technikát alkalmazol és más kérdéseket is kapok.

   – Meg írják a kritikát is…

   – Igen, szerencsére rosszakat nagyon ritkán.

   – Az eredeti elképzelésed, miszerint a fotózás magát a művészetet jelenti számodra, azaz, fotóművész szerettél lenni, most a második vonalba szorul? Tovább fejtegetve: ha elvégzed ezt a sulit, és lesz egy végzettséged, biztosan a hozzá illeszkedő munka is bejön majd, akkor mi lesz a fotózással? Hiszen, ha nem az lesz a fő állásod, igencsak nehéz lesz a rendszeres fotózás. Főleg a művészet felé kacsintgatás. Nos, hogyan lesz, mi lesz akkor? Gondolkodtál már ezen?

   – Hát, ez valóban nehéz ügy. Abban bízom, hogy a marketing vonal erősen kapcsolódik majd a képi megfogalmazásokhoz, s így kiélhetem magam. Másfelől pedig érdekelnek a videós tartalmak is. Van olyan mondani valóm, amit szerencsésebb lenne mozgókép formában megfogalmazni.

 

   Ezen a ponton szó szerint izgalomba jöttem, s ha egy mondat erejéig kicsit személyes témával tarthatom fel az olvasót, elmondom, a videózás, a téma „megmozdítása” egyre jobban birizgálja a fantáziám. – Nem vagy egyedül ezzel a gondolattal, erősítettem meg Balázst a személyes ambícióim megosztásával.

   Balázs vette a lapot, s már építgette is tovább a vágyat…

 

   – Igen, a jó vágásokkal például nagyszerűen lehet kifejezni gondolatokat. Sok téma pedig egyenesen a filmes műfajt kívánja meg.

 

ob7

 

   – Ebben egyet értünk, de hadd térjek vissza a valóságba! Hogyan tudod, tudtad elosztani a tanulást, a szórakozást, gondolom a sport sem hiányzik az életedből, a barátokat és a fotózást?

   – Szerencsére ezeket jól össze tudtam hangolni az eddigiek során. Igazság szerint azt mértem fel, minek milyen időigénye van? Például maga a fotózás, főleg, ha csak egy témát kívánsz „körüljárni” egy kisebb területű helyszínen, viszonylag gyorsan megvan. Ám, ha ehhez hozzá veszed a kidolgozást, az utómunkát, no, az már eléggé macerás. És, ha még kísérletezgetni is akarsz, akkor aztán szalad az idő. Emellett a barátok, meg a szórakozás könnyen volt tervezhető.

   ob8Hogyan tartod „ébren” a fotózás iránti érdeklődésed, hogyan motiválod magad?

   – Erre példával tudok válaszolni. Ha megnézek egy Máté Bencéről szóló videót, amiben bemutatja, milyen technikával, trükkökkel fotózza le az állatokat, akkor ez önmagában elég feltöltődés, ihlet ahhoz, hogy valamit kipróbáljak ezek hatására.

   – Szerinted, ha valaki szülei jól állnak anyagilag és megveszik a csemetéjüknek a – mondjuk – egy millió forintos szettet (gépváz, objektívek, szűrők, állvány, stb.), akkor maga a technika biztosítja, hogy jó fotós legyen az illető?

   – Egyáltalán nem lesz valaki csak azért jó, mert profi technikája van. Nem a felszerelés teszi a fotóst! Az igaz, hogy jó lesz a minőség, bár ez sem mindig biztos, de a kérdés az, hogyan tudod megfogalmazni a gondolataidat, valóban kifejezi-e a képed azt, amit mutatni, mondani akarsz. És van még egy tényező: ez a kitartás. Hiába is lenne meg a technikám a természetfotózáshoz, annak ellenére, hogy ezt a témát szeretem, ahhoz viszont nem lenne türelmem, hogy 50-60 órát gubbasszak egy leshelyen, hogy azt az egyetlen pillanatot elkapjam, amikor például egy kormorán elkap egy halat.

 

   Hát, ennyiben maradtunk, s nem volt más hátra, mint hogy sok szerencsét kívánjak Balázsnak mind a fotós, mind a civil életéhez!

 

A cikkben Orbán Balázs fotóit látják.

 

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!

tamogato tabla 400px