• Aranyanyura lapot húzott a Richter

    Aranyanyura lapot húzott a Richter

    Hetedik alkalommal rendezték meg a Richter Aranyanyu díjátadó gáláját november 16-án. A menetrend azonos volt a korábbi évek gyakorlatával, ám a Richter nagyot lépett: több újdonságot vezetett be és nemzetközi tervekről is szóltak a gyógyszergyár vezetői. Bővebben...
  • 1
Napi kiemelt
2012
jan.
09

BÚÉK dallal, tánccal, muzsikával

Írta: Oszvald György

 

koncert 052leadÚjévi koncertre invitált a kőbányai Tutta Forza zenekar plakátja január 8-ra, a Kőrösi Kulturális Központba. A figyelmes olvasónak több érdekesség is feltűnhetett, ezek közül az egyik a hangverseny sokatmondó, sokat ígérő címe: Johann Strauss. A másik kuriózum a táncosok közreműködése. A telt ház a várakozást igazolta.

 

   Jóllehet, az újévi koncerten nemcsak Strauss, de Lehár Ferenc és Kálmán Imre szerzemények is elhangzottak, senki sem bánta a címbeli kiemelést. Az előadás két félidőből állt, s ennek a szokásokon túl praktikus okai is voltak. Az első rész végén Kovács Róbert polgármester „kért szót” – pezsgős pohárral a kezében. De erről kicsit később. A finálé pedig igazi meglepetést hozott, legalább is a karmesteri pálca vonatkozásában. Lássuk hát a részleteket!

 

koncert 094   A kezdéskor az tűnt fel a közönségnek, hogy a zenekar a színpad mélyén helyezkedett el, az előtér pedig óriásira nőtt a „zenekari árok” lefedésével. A nyitány – Suppé: Könnyűlovasság c. operettjének nyitánya – elhangzása után egyértelmű lett a tér kiosztása. Strauss: Kaiserwalzer muzsikájára a Táncművészeti Főiskola harmadéves néptánc tagozatos növendékei varázsoltak hamisítatlan bécsi hangulatot a színpadra. Hájas Katalin míves koreográfiában táncoltak a csodás keringőt. A produkciót hosszan tartó vastaps jutalmazta.

    A második rész sem múlhatott el meglepetések nélkül. Kovalik Erika (szoprán) Lehár Ferenc: Víg özvegy, Kovács Barna (tenor) pedig Kálmán Imre: Marica grófnő c. operettjéből énekelt közismert „slágereket” (képünkön). koncert 252Természetesen, nem maradhatott el az együtt éneklés sem, ezúttal a Traviata pezsgő duettje! Azt a koncert végén árulta el Bakó Roland, a Tutta Forza zenekar karnagya, hogy Barna kiváló trombitás is, egykori növendéke, ma a zenekar tagja. Kovalik Erika pedig a Kroó György Zeneiskola és AMI tanára, a klarinét tanszak vezetője. A táncosok ezúttal – új jelmezben – Stauss polkákkal (koreográfus: Horváth Mónika) kápráztatták el a nagyérdeműt!

  

   Elérkeztünk arra a pontra, amikor Kovács Róbert polgármester állt a színpadra. Köszöntője előtt játékra invitálta a közönséget: négy darab piros színű VIP meghívót ragasztottak a szervezők a székek aljára, ezeket kellett megkeresni. A szerencsések a színpadon köszönthették az új évet a polgármester, Révész Máriusz országgyűlési képviselő és a közreműködő művészek társaságában. Kovács Róbert elmondta, 2005-ben, a Tutta Forza megalakulásával elkezdődött valami új, addig nem tapasztalt munka, aminek számos koncert, siker, nem utolsó sorban koncertlemez jelezte létjogosultságát. Majd így folytatta: „Az új év első napjaiban követtük a népszokásokat, a lányok gombócokba rejtették a jövendőbeli nevét, ettünk halat, s lencsét, hogy gazdagok legyünk. De elég-e mindez ahhoz, hogy sikeres legyen az előttünk álló év? Nem, ehhez más is kell! Biztos, hogy kell egy álom, s annak megvalósításáért dolgozni kell, méghozzá közösen!” A zenekar egykori álmai valóra váltak, a közös munka sikereket hozott. Legyen ez példája annak, hogy a mi közös álmunk is megvalósulhat, s legyen így egy szebb, sikeresebb életünk, kerületünk, sőt, legyen egy szebb, sikeres Magyarországunk! – Kívánok mindenkinek jó egészséget, hogy sikerre vigyük álmainkat! – fejezte be köszöntőjét Kovács Róbert. koncert 176A szünetben a Torockó Vendéglő tulajdonosa, Kozik József hívta meg az újévi koncert közönségét egy pohár pezsgőre.

 

   A 10kerkult.hu pedig az öltözőkhöz indult: Gál Tamás karnagyot kértük egy rövid interjúra. Gál Tamás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester képző szakának docense, a MÁV Szimfónikusok karnagya, Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész. Az első rész egyértelmű sikere adta a kérdést: nehéz vagy könnyű volt azzal a zenekarral dolgozni, amelyik egy másik karmesterhez van szokva, ráadásul, jellegéből fakadóan hiányzik a vonós szekció egy része? – Valóban, kicsit más a felállás, mint azt megszoktam a munkámban. Ezeket a darabokat az eredeti, nagyzenekari felállásban vezényeltem. Itt azzal találom magam szembe, hogy az egyébként rendkívül alkalmazkodó hangszerelés mellett is, de a hegedűszólam egyszer a csellókról jön, máskor a klarinét a prímás. Ezt nekem fel kellett tudnom dolgozni a próbák során, akkor is, ha fülemben más zenekari hangzás szól.

  

   koncert 024A Tutta Forza, jóllehet, néhány tanár is muzsikál itt, alapjában diákokból álló, amatőr együttes. Vették-e azokat a karmesteri gesztusokat, kívánságokat, melyek a profiknak nem okozhatnak gondot? – Hogyne! Nem az udvariasság mondatja velem, de a tavalyihoz képest hatalmas a fejlődés. Itt azok muzsikálnak, akik egyébként is szívesen zenélnek együtt, nincs semmiféle kényszer számukra. Vezényléstechnikai oldalról nincs semmi különleges dolgom. A karmester nemcsak irányít, de pedagógusként nevel is. Észre kell venni az imént mondott attitüdöt, s fel kell figyelni arra, hogy ezek a gyerekek fogékonyak, frissen gondolkodnak, nincsennek agyon terhelve a próbákkal, s ehhez kell alkalmazkodni. Ebben a keretben ők is profik.

   Arra is kíváncsiak v oltunk, hogy – a bécsi újévi koncertek apropóján – lesz-e valamilyen slusszpoén a koncert végén? Gál Tamás karnagy úr rejtélyesen mosolygott, s csak annyit mondott, ez titok! Nem hagyhattuk ki, a zenészeket is megkérdezzük a karnagyról. Szigorú volt-e, nehéz volt-e vele dolgozni? Nehéz volt választ kicsikarni belőlük (inkább a muzsikához szoktak, mint a beszédhez), de egyöntetűen állították, Gál tanár úr fantasztikus volt a próbák során, nagyon könnyű volt a kéréseit teljesíteni.

 

    koncert 288A koncert ugyanabban a hangulatban folytatódott, amelyben abbamaradt. A színen a változás csak annyi volt, előrébb költözött a zenekar, a második részben nem volt tánc. Volt viszont pompás énekes előadás! Kovalik Erika meggyőzően játszotta a kicsit spicces grófnő szerepét, még a karmesterrel is flörtölt, majd Kovács Barnával az oldalán a Cigánybáró Ki esketett? duettje is megejtően szép volt. A zenekar pedig Brahms: Magyar táncok c. sorozatából a legnépszerűbbel, az V. magyar tánccal zárta az első részt. A siker most sem maradt el, hosszan tartó vastaps követte a produkciót. Majd Bakó Roland, a Tutta Forza vezetője kapott a kezébe trombita helyett mikrofont. Minden közreműködőnek megköszönte a segítséget, az önzetlen munkát.

   Ismét felcsendült a muzsika, s ami meglepetést Gál karnagy úr nem árult el a szünetben, az most nagyot durrant: mint egy újévi pezsgősüveg a kibontás után! Bakó Roland kivette kezéből a karmesteri pálcát, s a nézőtéren adta át Kozik Józsefnek (képünk fent), s a zenekar elé invitálta. Kiderült, a Torockó vendéglő tulajdonosa nem csak a szakácsokat, pincéreket dirigálja nagyszerűen, de a Radetzky mars vezénylésében is otthonosan mozog. Mi sem természetesebb, a közönség ezt a produkciót is hálásan fogadta!

 

koncert 306

   Összességében elmondható, Kőbánya jól kezdte az új évet. A Tutta Forza koncertje zajos siker volt: hangulatos, közvetlen, egyben magas színvonalú előadással köszöntötték a zenészek, énekesek, táncosok a kerületet, az új esztendőt.  

 

Szerkesztőségünk képgalériával segít felidézni, bemutatni a hangulatot - ITT 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Aranyanyura lapot húzott a Richter

Aranyanyura lapot húzott a Richter

2017.11.19. | Oszvald György

Hetedik alkalommal rendezték meg a Richter Aranyanyu díjátadó gáláját november 16-án. A menetrend azonos volt a korábbi évek gyakorlatával, ám a Richter nagyot lépett: több újdonságot vezetett be és nemzetközi tervekről is szóltak a gyógyszergyár vezetői.

Művelődés

Megérinteni a néző lelkét

Megérinteni a néző lelkét

2017.11.13. | Oszvald György

Ritka eset, de megtörtént a Spirit Dance Company próbáján: az egyszerű CD lejátszóból szóló zene, a jelzésértékű jelmezek, a próbaterem puritánsága ellenére rabul ejtett, megfogott Sándor Tímea két koreográfiája. Igen,...

Budapest

Új villamosok és trolik a fővárosba

Új villamosok és trolik a fővárosba

2017.11.20. | szerk

Huszonhat új, alacsonypadlós CAF villamos, valamint hatvan új, alacsonypadlós Skoda-Solaris trolibusz érkezhet Budapestre – tájékoztatta a Főpolgármesteri Hivatal hétfőn az MTI-t.

Magyarország

A Nemzet művészei

A Nemzet művészei

2017.11.09. | Oszvald György

Csukás István író, költő, Kiss Anna költő, drámaíró és Dévényi Sándor építész vehette át a Nemzet Művésze elismerést Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Fekete Györgytől, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) leköszönő elnökétől november...

Suli

Gyerekhangok

Gyerekhangok

2017.11.20. | Oszvald György

November 20-a 1989 óta a gyermekek jogainak világnapja. A ma gyerekei lesznek a holnap felnőttjei, be kell vonnunk őket a döntési folyamatokba, velük együtt kell alakítanunk a jövőt – mondják. A...

Sport

Kerekesszékes vívó-vb mérleg

Kerekesszékes vívó-vb mérleg

2017.11.14. | szerk

Befejeződött a november 7-12-e között Rómában megrendezett kerekesszékes vívó-vb., melyen a magyarok mind egyéniben, mind csapatban szép eredményeket értek el. A győzelmekből a kőbányai Törekvés SE vívói is kivették részüket.

Szerintem

  • Freudi elszólás

    Somlyódy Csaba írt egy cikket munkásszállók lehetséges kőbányai építéséről, s kiposztolta a facebook közösségi megosztó oldalra. Szinte órák alatt kialakult egy „kommentháború” a cikk nyomán, ahol már javarészt egymással vitatkoznak a hozzászólók. Nemrég Kovács Róbert is reagált egy bejegyzésre:

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100