• A sportágválasztó margójára – 1

    A sportágválasztó margójára – 1

    Szerkesztőségünk a XXI. Budapesti Nagy Sportágválasztó első napján, az iskoláknak fenntartott napon tudott jelen lenni. A hivatalos megnyitó után végig látogattuk az egyes sportágak standjait, s – szokás szerint – különlegességekre „vadásztunk”. Bővebben...
  • Fújják, húzzák, pengetik, festik – kulturális ajánló

    Fújják, húzzák, pengetik, festik – kulturális ajánló

    Hogy a mai Kőbánya messze nem az a buta munkáskerület, mely minősítéssel oly hosszú ideig illették, bizonyíték a következő válogatás. Zene és képzőművészet minden mennyiségben. Bővebben...
  • Hazai tekegyőzelem a harmadik fordulóban

    Hazai tekegyőzelem a harmadik fordulóban

    Magabiztos győzelmet aratott a teke NB II keleti csoportjában a kőbányai Tüker M. SC a Somoskőújfaluból érkezett Somosi TK ellen szeptember 17-én. Bővebben...
  • 1
  • 2
  • 3
Napi kiemelt
2011
dec.
14

Premier utáni majdnem teltház

Írta: Oszvald György


kutya 058lead

Teltházas nézőtérrel vetítették december 13-án este a Kopaszkutya 2 című filmet a Kőrösi Kulturális Központban. A körgalérián néhány korsó sör várta a közönséget a premier után, s e rövid, hörpintésnyi szünet alatt elfoglalták helyüket a nézőtéren a film szereplői, alkotó.

 

   Először Bill király érkezett, s ült az asztalhoz, nyomában a rajongókkal, tisztelőkkel, akik a kezükre, CD-re, plakátra szereztek kincset érő autogramot. Ugyanerre a „sorsra jutott” Póka Egon is. kutya 076Lassan-lassan eljött az idő, amikor is önmegtartóztatásra kellett kérni a közönséget; a beszélgetés után is lesz toll a szereplőknél, s nem felejtenek el írni sem! Azaz, hadd kezdődjék a beszélgetés!

   Jankovich Tibor, az est házigazdája, köszöntötte a bő félházas közönséget, majd bemutatta a jelenlévőket. Deák Bill Gyula énekes, Póka Egon basszusgitáros – mindketten Kőbánya díszpolgárai –, Szomjas György rendező és Huszár Viktor producer ültek az asztalnál.

A kérdések sorát is ő nyitotta, melyre Póka azonnal humorral reagált, megadva ezzel a beszélgetés alaphangját. – Mielőtt válaszolnánk a kérdésekre, említsük meg az itt ülők között, hacsak képletesen is, Kőbánya önkormányzatát, amely két millió forinttal járult hozzá a film elkészítéséhez! (Bejelentését taps fogadta.) 

kutya 112a

Jankovich kimentette Földes László Hobót, tekintettel arra, hogy nagy valószínűséggel nem lesz jelen. – Székesfehérvárról jön, úton van, de érkezése bizonytalan – mondta.

 
   Majd kellemetlen kérdéssel indított: olvasva a lapokat, az tűnik ki, a film rossz kritikát kapott, mondván, miért szerepelt benne Orbán Viktor, ez nem folytatása a szintén Szomjas György jegyezte Kopszkutyának, és miért hiányzott Schuster Lóránt? kutya 117Ismét Póka ragadta magához a mikrofont. – A kritikusokról nemigen kell szót ejteni. Nekik az a dolguk, hogy kritizáljanak. Ahhoz pedig meglehetősen nagy bátorság kell, hogy valaki a másik ember munkájáról mondjon véleményt! Hagyjuk tehát őket békében! Az a lényeg, csináltunk egy filmet, s Gyuri (Szomjas György - a szerk.) a megmondhatója, nincs ennek nagy baja. Orbán Viktor meg azért van a filmben, mert speciel ő a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, s ennél fogva ő adja át a Kossuth-díjakat. Ez alól Hobó sem kivétel! – fejtette ki véleményét. 

Szomjas György vette át a szót. – A napokban elővettem a ’81-es film egy kritikáját, s ott olvastam, hogy a filmkritikus olyan, mint a szúnyog: annyit lát az emberből, akinek a vérét szívja. Az első film egy játékfilm volt, forgatókönyvvel, dialógusokkal. A zenészek – mint oly sokszor elmondták – szerepet játszottak. kutya 143Az más kérdés, hogy minden egyes epizódnak meg volt az eredeti, a valóságban megtörtént alapja. Az egy másik műfaj. Ma, egy ilyen film leforgatása több száz millió forint lenne. A mostani film viszont teljesen más, egy szerény költségvetésű, mondhatni dokumentumfilm jellegű alkotás. Annyiban elvi folytatása az előzőnek, hogy az ott elindult sztori kibomlását, eredményét láttuk a sportcsarnokbeli koncerten. A Parlamenttel kapcsolat pedig annyit, hogy az ominózus kitüntetés előtt pár nappal kezdtünk forgatni, s a fejemet kellett volna vétetni, ha ez nem kerül be a filmbe. Az pedig, hogy egyáltalán bejutott egy filmes stáb, kizárólag Huszár Viktornak, a leleményes producerünknek köszönhető.

   Itt jegyeznénk meg, hogy a film költségeivel kapcsolatban a producer tételesen felsorolta az „adakozókat” – a végösszeg úgy tízmillió forint körüli. Ehhez hozzá kell számítani a produceri iroda saját tőkéjét, munkáját, s nagyjából sejthető a teljes költségvetés. kutya 137Kicsit megbolondítva a kronológiát itt írjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy készülhet-e amolyan Kopaszkutya 3-féle film, az akkori fiatal rock-bandához hasonló, tehetséges mai zenekarral? A kérdés láthatóan meglepte a résztvevőket, de Huszár a pénz felől közelítve kizártnak tartotta, hogy ez lehetséges a közeljövőben. Szomjas azzal toldotta meg, hogy Póka zeneiskolájában évente alakul egy olyan banda, amely minden további nélkül megérdemelne egy filmet. Póka Egon mosolygott, s megjegyezte,”hiába, no, mi vagyunk a legjobb iskola!”

   S hogy ne maradjon el az eredeti kérdésre sem a válasz, Póka reagált ismét. – Nem titok, Schusterrel nem jó a viszonyunk. Az első film végén kidobtam a zenekarból, s ez jól is van így, minek erről többet beszélni? (Taps és nevetés követte szavait.)

   kutya 130A közönség aktívan és sokat kérdezett, érintve az 1980-es Fekete bárányok koncertet, kutatva annak lehetőségét, hogy lesz-e mégegyszer HBB koncert, hogy miért szerepelt a Tetovált lány külön dalként az első film előzetesében, ha a filmben nem volt benne (éppen ezért – mondta Szomjas), szó esett a régmúlt politikai viszonyairól, ti. a zenében sokszor mondtak el az együttesek olyan tartalmakat, amik a napi beszédben nem láthattak volna napvilágot! A húszezer körüli nézőszám a Tabánban, anno, megdöbbentette a politikusokat, s akkor kezdték sejteni, hogy mekkora erő van a rock zenében!

   Kérdezték Deák Billtől, hányasa volt az iskolában énekből, hogyan veszítette el a lábát, Pókától a dalszerzés rejtelmei felől érdeklődtek.

   A 10kerkult.hu arra volt kíváncsi, vajon hogyan képes a rendező a rock-témájú film mellett folklór anyagokat is feldolgozni, rendezni. – Tudjuk, nagy a lelke, sok minden zene belefér, de más szeretni a rockot, a népzenét, és más ezekből filmet csinálni. Hogyan működik az agya, hogyan választja szét a műfajokat, a témákat? – Erre egyszerű a válasz – mondta Szomjas. – Csak zene van, és ha szívemnek való, a műfaj mindegy. Ugyanazzal az érzékenységgel nyúlok a témához, mint amikor a gyimesi népzenész-adatközlővel, Zerkula János prímással dolgozom vagy éppen a HBB-vel. Itt, Kőbányán kezdtem klubvezetőként, s csináltam 25 éven át. kutya 094Egy olyan, azóta is a „popular culture” közegben, azaz a populáris kultúrában mozgok, ahol a rock és a népzene nagyon közel van egymáshoz. A népzenéről, belvárosi gyerekként csak a 30-as éveimben ismerkedtek meg. De, amikor meghallottam Sebő Feri és Halmos Béla minden addigitól eltérő, autentikus népzene megszólaltatását, az egy villámcsapásként ért, szerelem lett, s a szerelem a mai napig tart! Mondanék egy példát a népzene és a rock egymásba simulásáról. Gondolom, sokan ismerik a Csík zenekar feldolgozását, ahol a Quimby slágerét mezőségi muzsikára tették át, s ezzel egyben egy új zeneszám is született. Hát, erről beszélek magammal kapcsolatban is.

   Szomjas György válaszát Póka Egon is megerősítette, hozzátéve, hogy nem kívánja betölteni az estet, de a „zene egy oldhatatlan dolog; amikor a tanítványaimnak ezt magyarázom, azt mutatom be, hogy mindegyik zene ugyanabból a tizenkét hangból építkezik.  A kortárs zene és a free jazz nagyon közel állnak egymáshoz, sokszor mindkettő a folklórból merít. Lényegtelen, hogy ugyanazt a dalt egy furulyán vagy tizenkét húros gitáron szólaltatjuk meg. A lényeg az, hogy az embernek a lelke legyen benne!

 


 

A Hobo Blues Band 1978. április 15-én alakult meg egy Lajos utcai kocsmában a következő tagokkal: Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (gitár), Földes László ,,Hobo” (ének). Hobo elképzelései szerint amolyan hobbizenekarként zenéltek, majd az első koncertjüket nyáron a Lőrinci Ifjúsági Parkban tartották. Novemberben lépett az együttesbe Póka Egon (basszusgitár), akinek a kezdeményezésére az akkori időkben professzionálisnak számító muzsikusok csatlakoztak a csapathoz, s ekkor alakult ki az első ismertebb felállás: Hobo és Póka mellett Döme Dezső (dob), Szénich János (gitár), Kőrös József (gitár). Később az 1979 nyaráig vendégként fellépõ Deák Bill Gyula (ének) is állandó tag lett. Kezdetben a rock és bluesmuzsika klasszikusait, Rolling Stones, Doors, Hendrix, Cream nótákat játszottak magyarul Hobo fordításában, de Kex nóták is szerepeltek a műsorukon. Egy év alatt hihetetlen népszerűségre tett szert az együttes a MOM Kultúrházban működõ klubjuk az Ifi Park-béli koncertek valamint a vidéki fellépések során tízezrek kedvencévé vált. 1979 nyarán amikor a HBB a svájci Krokus és az Omega előzenekaraként a Kisstadionban adott koncertet a zenekar végleg befutott. 

Az elmúlt három évtized során a Hobo Blues Band több mint 3000 koncertet adott 22 albuma jelent meg és közel harminc kiváló zenész fordult meg soraiban. A HBB tagjai az 1981-ben bemutatott Szomjas György által rendezett Kopaszkutya című filmben főszerepeket játszottak. A lemezt betiltották a filmet viszont nem, a zenei anyag csak 1993-ban láthatott napvilágot.

 


 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Alumni díj a Richternek

Alumni díj a Richternek

2017.09.18. | szerk

A Debreceni Egyetem Alumni díját, illetve a cím használatát 2017-ben a Richter Gedeon Nyrt. érdemelte ki. A kitüntetést az egyetem ünnepélyes tanévnyitóján vehette át Szilvássy Zoltán rektortól Kiss Balázs, a Richter Gedeon Nyrt. debreceni biotechnológiai főosztályvezetője szeptember 10-én.

Művelődés

Fújják, húzzák, pengetik, festik – kulturális ajánló

Fújják, húzzák, pengetik, festik – kulturális ajánló

2017.09.18. | szerk

Hogy a mai Kőbánya messze nem az a buta munkáskerület, mely minősítéssel oly hosszú ideig illették, bizonyíték a következő válogatás. Zene és képzőművészet minden mennyiségben.

Budapest

Magyar Napok a Vámház körúti Vásárcsarnokban

Magyar Napok a Vámház körúti Vásárcsarnokban

2017.09.15. | szerk

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara IV. Kiskereskedelem és Vendéglátás Osztálya a Budapesti Tematikus és Bevásárló Utcák Menedzsmentje (BUM) segítségével 2017. szeptember 19-21. között szervezi meg a Magyar Napok rendezvényét a...

Magyarország

Figyelem, hamis fizetési felszólítások a neten

Figyelem, hamis fizetési felszólítások a neten

2017.09.19. | Oszvald György

Csalók hamis e-mailben fizetési felszólítást küldtek a Magyar Telekom nevében, és a számlatartozás ürügyén, egy a Magyar Telekom honlapját utánzó weboldalra irányították az e-mail listán szereplőket, ahol a bejelentkezési adatok,...

Suli

Idén is Estöri – a történelem-verseny

Idén is Estöri – a történelem-verseny

2017.09.18. | szerk

A 2017/18 tanévre is meghirdette kreatív történelmi versenyét az Esterházy Magánalapítvány. A színes, változatos feladatokkal, a várhatóan kreatív megoldásokkal nemes cél párosul az idén is: megismerni az Esterházy család, tágabban...

Sport

A sportágválasztó margójára – 1

A sportágválasztó margójára – 1

2017.09.19. | Oszvald György

Szerkesztőségünk a XXI. Budapesti Nagy Sportágválasztó első napján, az iskoláknak fenntartott napon tudott jelen lenni. A hivatalos megnyitó után végig látogattuk az egyes sportágak standjait, s – szokás szerint –...

Szerintem

  • A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?

    Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100