• A játéknak nincs felső korhatára!

    A játéknak nincs felső korhatára!

    Új létesítménnyel gyarapodott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai könyvtára. Játékszobát avattak december 1-jén, amelyben kicsik, nagyok együtt múlathatják az időt, ha olvasás közben netán egy kis változatosságra vágynak. Vagy éppen ide igyekeznek játszani. Bővebben...
  • Tarkabarka délutánok sorozata

    Tarkabarka délutánok sorozata

    Egy vidám, színes, a meghívó szerint tarkabarka délutánra hívta a leendő óvodásokat és szüleiket a Szervátiusz Jenő Általános Iskola november 27-én. Ígérik, nem az első és egyetlen alkalom volt… Bővebben...
  • Hóembertalálkozó a sétányon

    Hóembertalálkozó a sétányon

    A Trambulin színház művészei invitálták a gyerekeket a Kőrösi Csoma sétányra, egy játékos találkozóra a hóemberrel december 8-án. Igaz, hó nem volt, de sebaj, közösen leküzdötték a hóhiányt. Bővebben...
  • 1
  • 2
  • 3
Napi kiemelt
2011
dec.
02

No para, ha szól a Parafónia

Írta: Oszvald György

 

parafonia 077leadParafónia zenekar feliratú pólóba öltözött gyerekek fogadják az érkezőket a KÖSZI előterében, a nagyteremben koncert-kezdésre váró hozzátartozók és érdeklődők, a bejárattól balra két asztal összetolva, afféle alkalmi elárusító pult, rajta az említett pólók, CD-k, videók, mind-mind vevőre várnak. Az előtérben pedig már bevonulásra vár a zenekar.

 

   Adott jelre lépnek a terembe, a széksorok mellett, a közönség tapsától kísérve mennek a színpadra, majd elfoglalják helyeiket a dobok, citerák, xilofonok előtt.  Konferálás, majd Mészáros Annarózsa lép a mikrofonhoz. „Kérem, ne csodálkozzanak, hogy egy fotográfus köszönti önöket a zenekar koncertje előtt! A szívemhez nőttek ezek a gyerekek, s ehhez egy személyes élmény vezetett. Egy könyvbemutatón láttam őket fellépni, fotóztam is, s azóta szinte együtt élünk!” – mondta nagy szeretettel.

   parafonia 047Kétségtelen, szinte még semmi nem történt, de az ifjú zenészek máris óriási figyelemmel vannak Fabényi Réka (kéünk) karnagy iránt. Le nem veszik a szemüket róla, a jelre várnak, hogy fel csendüljenek a sokat gyakorolt dallamok. S itt egy pillanatra hadd szakítsam meg a tudósítást! A sport területéről szeretnék mondani egy esetet. Öt-hat év történt, hogy az értelmi fogyatékosok szövetsége hívott a TF tornatermébe a röplabdások országos bajnokságára fotózni. Itt találkoztam először nagyon-nagyon életközelből a tanulásukban kevésbé vagy súlyosan korlátozott gyerekekkel. A figyelmem a zsinórlabdát játszó fiúkra, lányokra irányult. Korlátozottságuk eléggé súlyos volt, ápolói segítséggel tudták csak a másik térfélre átdobni a labdát. Láthatóan megértették, mit várnak tőlük, s a csoda ez után következett. Életemben nem láttam még olyan örömkitörést, mint minden egyes sikeres dobás után. A különféle kórok miatt eltorzult arcokban ülő szemnek ragyogtak… Egész életemre meghatározó lett ez az élmény.

   parafonia 062Itt, a KÖSZI színpadán kevésbé súlyos betegségekben szenvedő, de lélekben ép fiatalok szeme ragyogott most ugyanúgy, mint a röplabda meccsen. S minden egyes taps után csak erősebb volt ez a ragyogás! Trubadúrdallal kezdődött a koncert, a folytatás is régizene volt. A Parafónia zenekar vendége e részben Joós Tamás énekmondó (civilben a Kőrösi Kulturális Központ igazgatója) volt. Karácsonyi és újévi dalokat énekelt, saját lantkísérettel. Vele kapcsolatban egy érdekes történetet osztott meg Mészáros Annarózsa. A Művészetek Völgye egyik korábbi rendezvényén, mint szombathelyi zenésszel találkozott vele, majd legnagyobb meglepetésére, igazgatóként látta viszont, itt, Kőbányán. Nem véletlen tehát a meghívása!

   

parafonia 166

  A műsor második részében a Quartett Escualo zenekar lépett színpadra. Az együttest négy fiatal művész - Ács Péter (nagybőgő), Deli Zsolt (harmonika), Kerek István (hegedű, brácsa) és Mayer Albert (gitár) - hívta életre 2002-ben. A Quartett Escualo repertoárját elsősorban Astor Piazzolla művei képezik, de az együttes szívesen tűz a műsorára kortárs zenedarabokat is. Számos hazai és külföldi fellépésen vannak túl, sok helyről hoztak haza rangos fesztiváldíjat! Az igazi hazai sikert a 2006-os év hozta meg a számukra, ekkor nyerték meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál által indított Fringe Fesztivál fődíját. A műsor első számát – Vivaldi: Négy évszak c. művének átiratát – közösen adták elő a Parafónia zenekarral, majd repertoárjukból mutattak be néhány darabot. 

 

   A közös Vivaldi előadást hallgatva fogalmazódott meg bennem a kérdés: látván a Parafóniás gyerekek egyszerű hangszereit,  vajon ki hangszereli, ki választja ki a műsorszámokat? A szünetben Fabényi Réka válaszolt. – Én magam – mosolygott. – nehéz a darabválasztás, hiszen egyszerre több feltételre kell figyelnem. Ezek között a legfontosabb a gyerekek eltérő értelmi szintje, hangszeres lehetőségeik, és nem utolsó sorban a hangzásvilág. Amikor az átiratot komponálom és hangszerelek, az a fő szempont – maradjunk az iménti Vivaldinál –, hogy ne Fabényi Réka szólaljon meg, hanem Vivaldi! Fontos, hogy nekik is tessen a kiválasztott mű, mint például a Hattyúk tava! Először sokat hallgatjuk, majd megbeszéljük a hangszerelést, s ezek után jönnek a próbák. Az eddigi eredményeink azt mutatják, hogy ezek a törekvések megvalósulnak.

   parafonia 388A szünet közben átrendezték a színpadot, az est harmadik vendégének, a Kroó György Zeneiskola Tutta Forza zenekarának biztosítottak helyet a rendezők. Közismert Mozart dallamokkal kezdték a műsort, majd Liszt: Szerelmi álmok, s a már említett Hattyúk tava hangzott el közös produkcióként. Bakó Roland karnagy vezetésével ezek után a Tutta Forza ízelítőt adott a repertoárjából, közben igazi meglepetéssel. A Hegedűs a háztetőn műsorszámnál parádés megoldást alkalmaztak. A két fiatal hegedűs – Sárréti Márton és Antalóczy Máté, a Piccola zenekar tagjai (képünk) – a nézőtérről, a széksorok közül érkezett a színpad elé! Méltán köszöntötte a produkciót a közönség vastapsa. 

   A fináléban újra közös produkciók, Vangelis már örökzöldje, a Paradicsom meghódítása, majd attaca jött a Híd a Kwai folyón… Higgyék el, kedves olvasók, nemcsak a gyerekek szeme ragyogott.

parafonia 414

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Hóembertalálkozó a sétányon

Hóembertalálkozó a sétányon

2017.12.09. | Oszvald György

A Trambulin színház művészei invitálták a gyerekeket a Kőrösi Csoma sétányra, egy játékos találkozóra a hóemberrel december 8-án. Igaz, hó nem volt, de sebaj, közösen leküzdötték a hóhiányt.

Művelődés

A játéknak nincs felső korhatára!

A játéknak nincs felső korhatára!

2017.12.10. | Oszvald György

Új létesítménnyel gyarapodott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai könyvtára. Játékszobát avattak december 1-jén, amelyben kicsik, nagyok együtt múlathatják az időt, ha olvasás közben netán egy kis változatosságra vágynak. Vagy...

Budapest

Nagyüzem az ajándékgyárban

Nagyüzem az ajándékgyárban

2017.12.10. | szerk-OGY

Így karácsony táján felerősödnek az amúgy – egy két váratlan esetre történő reagálástól eltekintve – átlagosnak mondható jótékonysági események. Közülük talán a legismertebb a MikulásGyár projekt lett.

Magyarország

Mátyás király emlékév lesz 2018

Mátyás király emlékév lesz 2018

2017.12.11. | Oszvald György

Mátyás király emlékévet hirdet 2018-ra a nemzetpolitikai államtitkárság – jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár hétfőn sajtótájékoztatón, Budapesten.

Suli

Tarkabarka délutánok sorozata

Tarkabarka délutánok sorozata

2017.12.10. | Oszvald György

Egy vidám, színes, a meghívó szerint tarkabarka délutánra hívta a leendő óvodásokat és szüleiket a Szervátiusz Jenő Általános Iskola november 27-én. Ígérik, nem az első és egyetlen alkalom volt…

Sport

Vereség a franciáktól = kiesés a kézilabda vb-ről

Vereség a franciáktól = kiesés a kézilabda vb-ről

2017.12.10. | szerk

A magyar női kézilabda-válogatott 29-26-ra kikapott Franciaország csapatától a németországi világbajnokság nyolcaddöntőjében, vasárnap Lipcsében, így elbúcsúzott a tornától – jelentette Rodics Dániel, az MTI különtudósítója.

Szerintem

  • Freudi elszólás

    Somlyódy Csaba írt egy cikket munkásszállók lehetséges kőbányai építéséről, s kiposztolta a facebook közösségi megosztó oldalra. Szinte órák alatt kialakult egy „kommentháború” a cikk nyomán, ahol már javarészt egymással vitatkoznak a hozzászólók. Nemrég Kovács Róbert is reagált egy bejegyzésre:

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100