No para, ha szól a Parafónia

Parafónia zenekar feliratú pólóba öltözött gyerekek fogadják az érkezőket a KÖSZI előterében, a nagyteremben koncert-kezdésre váró hozzátartozók és érdeklődők, a bejárattól balra két asztal összetolva, afféle alkalmi elárusító pult, rajta az említett pólók, CD-k, videók, mind-mind vevőre várnak. Az előtérben pedig már bevonulásra vár a zenekar.

   Adott jelre lépnek a terembe, a széksorok mellett, a közönség tapsától kísérve mennek a színpadra, majd elfoglalják helyeiket a dobok, citerák, xilofonok előtt.  Konferálás, majd Mészáros Annarózsa lép a mikrofonhoz. „Kérem, ne csodálkozzanak, hogy egy fotográfus köszönti önöket a zenekar koncertje előtt! A szívemhez nőttek ezek a gyerekek, s ehhez egy személyes élmény vezetett. Egy könyvbemutatón láttam őket fellépni, fotóztam is, s azóta szinte együtt élünk!” – mondta nagy szeretettel.

   Kétségtelen, szinte még semmi nem történt, de az ifjú zenészek máris óriási figyelemmel vannak Fabényi Réka (kéünk) karnagy iránt. Le nem veszik a szemüket róla, a jelre várnak, hogy fel csendüljenek a sokat gyakorolt dallamok. S itt egy pillanatra hadd szakítsam meg a tudósítást! A sport területéről szeretnék mondani egy esetet. Öt-hat év történt, hogy az értelmi fogyatékosok szövetsége hívott a TF tornatermébe a röplabdások országos bajnokságára fotózni. Itt találkoztam először nagyon-nagyon életközelből a tanulásukban kevésbé vagy súlyosan korlátozott gyerekekkel. A figyelmem a zsinórlabdát játszó fiúkra, lányokra irányult. Korlátozottságuk eléggé súlyos volt, ápolói segítséggel tudták csak a másik térfélre átdobni a labdát. Láthatóan megértették, mit várnak tőlük, s a csoda ez után következett. Életemben nem láttam még olyan örömkitörést, mint minden egyes sikeres dobás után. A különféle kórok miatt eltorzult arcokban ülő szemnek ragyogtak… Egész életemre meghatározó lett ez az élmény.

   Itt, a KÖSZI színpadán kevésbé súlyos betegségekben szenvedő, de lélekben ép fiatalok szeme ragyogott most ugyanúgy, mint a röplabda meccsen. S minden egyes taps után csak erősebb volt ez a ragyogás! Trubadúrdallal kezdődött a koncert, a folytatás is régizene volt. A Parafónia zenekar vendége e részben Joós Tamás énekmondó (civilben a Kőrösi Kulturális Központ igazgatója) volt. Karácsonyi és újévi dalokat énekelt, saját lantkísérettel. Vele kapcsolatban egy érdekes történetet osztott meg Mészáros Annarózsa. A Művészetek Völgye egyik korábbi rendezvényén, mint szombathelyi zenésszel találkozott vele, majd legnagyobb meglepetésére, igazgatóként látta viszont, itt, Kőbányán. Nem véletlen tehát a meghívása!

  A műsor második részében a Quartett Escualo zenekar lépett színpadra. Az együttest négy fiatal művész - Ács Péter (nagybőgő), Deli Zsolt (harmonika), Kerek István (hegedű, brácsa) és Mayer Albert (gitár) - hívta életre 2002-ben. A Quartett Escualo repertoárját elsősorban Astor Piazzolla művei képezik, de az együttes szívesen tűz a műsorára kortárs zenedarabokat is. Számos hazai és külföldi fellépésen vannak túl, sok helyről hoztak haza rangos fesztiváldíjat! Az igazi hazai sikert a 2006-os év hozta meg a számukra, ekkor nyerték meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál által indított Fringe Fesztivál fődíját. A műsor első számát – Vivaldi: Négy évszak c. művének átiratát – közösen adták elő a Parafónia zenekarral, majd repertoárjukból mutattak be néhány darabot. 

   A közös Vivaldi előadást hallgatva fogalmazódott meg bennem a kérdés: látván a Parafóniás gyerekek egyszerű hangszereit,  vajon ki hangszereli, ki választja ki a műsorszámokat? A szünetben Fabényi Réka válaszolt. – Én magam – mosolygott. – nehéz a darabválasztás, hiszen egyszerre több feltételre kell figyelnem. Ezek között a legfontosabb a gyerekek eltérő értelmi szintje, hangszeres lehetőségeik, és nem utolsó sorban a hangzásvilág. Amikor az átiratot komponálom és hangszerelek, az a fő szempont – maradjunk az iménti Vivaldinál –, hogy ne Fabényi Réka szólaljon meg, hanem Vivaldi! Fontos, hogy nekik is tessen a kiválasztott mű, mint például a Hattyúk tava! Először sokat hallgatjuk, majd megbeszéljük a hangszerelést, s ezek után jönnek a próbák. Az eddigi eredményeink azt mutatják, hogy ezek a törekvések megvalósulnak.

   A szünet közben átrendezték a színpadot, az est harmadik vendégének, a Kroó György Zeneiskola Tutta Forza zenekarának biztosítottak helyet a rendezők. Közismert Mozart dallamokkal kezdték a műsort, majd Liszt: Szerelmi álmok, s a már említett Hattyúk tava hangzott el közös produkcióként. Bakó Roland karnagy vezetésével ezek után a Tutta Forza ízelítőt adott a repertoárjából, közben igazi meglepetéssel. A Hegedűs a háztetőn műsorszámnál parádés megoldást alkalmaztak. A két fiatal hegedűs – Sárréti Márton és Antalóczy Máté, a Piccola zenekar tagjai (képünk) – a nézőtérről, a széksorok közül érkezett a színpad elé! Méltán köszöntötte a produkciót a közönség vastapsa. 

   A fináléban újra közös produkciók, Vangelis már örökzöldje, a Paradicsom meghódítása, majd attaca jött a Híd a Kwai folyón… Higgyék el, kedves olvasók, nemcsak a gyerekek szeme ragyogott.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY