• A játéknak nincs felső korhatára!

    A játéknak nincs felső korhatára!

    Új létesítménnyel gyarapodott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai könyvtára. Játékszobát avattak december 1-jén, amelyben kicsik, nagyok együtt múlathatják az időt, ha olvasás közben netán egy kis változatosságra vágynak. Vagy éppen ide igyekeznek játszani. Bővebben...
  • Tarkabarka délutánok sorozata

    Tarkabarka délutánok sorozata

    Egy vidám, színes, a meghívó szerint tarkabarka délutánra hívta a leendő óvodásokat és szüleiket a Szervátiusz Jenő Általános Iskola november 27-én. Ígérik, nem az első és egyetlen alkalom volt… Bővebben...
  • Hóembertalálkozó a sétányon

    Hóembertalálkozó a sétányon

    A Trambulin színház művészei invitálták a gyerekeket a Kőrösi Csoma sétányra, egy játékos találkozóra a hóemberrel december 8-án. Igaz, hó nem volt, de sebaj, közösen leküzdötték a hóhiányt. Bővebben...
  • 1
  • 2
  • 3
Napi kiemelt
2012
már.
23

Létezés két úticél között

Írta: Oszvald György

gitta-B 013leadA Nyírő Gyula Kórházban nyílt kiállítása Krausz Margit kőbányai festőművésznek március 22-én. A képek mennyiségét nézve, akár életmű tárlatnak is nevezhetnénk a bemutatkozást. De a kiállítás címe, Útközben, azt jelezte a nagyszámú érdeklődőnek, Krausz Margit még messze nem érkezett el egy élet összegzéséhez. Útja egy közbülső állomásán tartózkodik.

 

   Kétségtelen, szokatlan a helyszín, a környezet. Kiállítás egy kórházi folyosón? Ráadsául a pszichiátrián? Nos, igen. Ott! És higgyék el, kedves olvasók, ma ez nem is annyira szokatlan vagy unikális jelenség! Egyes betegségek gyógyításában nem ritka a művészeti terápia: drámaszínházi vagy éppen képzőművészeti elemeket használnak a pszichológusok. És, ha ez így van, miért is ne lehetne bevinni ezeket a művészeti ágakat a gyógyulni vágyók közé?

   gitta 035A dolgok másik oldala, hogy egyáltalán létrejöhet egy állandó kiállítási hely egy kórházban. Egy lassan-lassan magának hírnevet szerző galéria, jelen esetben a Nyírő Gyula kórház „A” épületének első emeletén. Több néven is említik: Nyírő Gyula Kórház – kortárs galériája, Nyírő Galéria vagy csak egyszerűen Kortárs Galéria. A kőbányai vonatkozásokat erősíti, hogy a Nyírő Gyula Kórház egy időben a munkahelye volt a kerületben élő dr. Nagy Mária Magdolna pszichiáternek. Egy interjúban meg is említi ezt az időszakot: „Itt Kassai-Farkas Ákos doktorral találkoztam, aki drámás osztályt vezetett. Csak megjegyzem, hogy itt, a Nyírőben galériája van, s itt állított ki korábban Szabadi Kati kőbányai festőművész is." (Határtalanság címmel, 2010-ben – a szerk.) 

   A két kerület „kapcsolata” ezen a ponton válik érdekessé, hiszen dr. Nagy Mária Magdolna nemcsak gyógyít, de versel, sőt a selyemfestéssel is kacérkodik. Nem véletlen, hogy a Krausz-képek ihlette versei is elhangzottak a megnyitón Fűzik László tolmácsolásában. Fűzik ezek mellett egy Pilinszky verssel is kedveskedett a művésznek és a közönségnek.

   gitta-B 049

balról: Krausz Margit, Fűzik László, Sipos Endre, dr. Kassai-Farkas Ákos

 

   És, ha már a megnyitónál tartunk, megemlítenénk a környezethez, a majd’ száz darab akvarell hangulatához szépen illeszkedő élő zenét Burns Katalin énekével, csodás tilinkózásával és Kiss Gergely gitárjátékával! Kassai-Farkas doktor kedves szavai közvetlen és barátságos légkört teremtettek, ellensúlyozva a tudat mélyén rejtőzködő félelmet, hogy mégiscsak pszichiátrián vagyunk! gitta-B 024Krausz Margit kiállítást több alkalommal is láttam már, sőt, jómagam is nyitottam meg egyet közülük, mégis temérdek új információt, értelmezést kaptam a kiállítást megnyitó Sipos Endre festőművész, művészeti író, művészetfilozófustól.

  

   Mindenekelőtt az „út közben” kifejezést értelmezte, majd elmondta, bizonyára kevesen tudják, hogy Gitta nemcsak fest, de kiválóan ír is. Hadd osszam meg önökkel megnyitó beszédének rövid változatát! „El kell olvasni Krausz Margit verseit, úgy könnyebb megérteni festészetét is. Az alkotók a kép – írás – zene egységében képesek magukat kifejezni, és ha ebből Margit költészetét vesszük, megállapítható, hogy a grafikus-festő költőien fest. … A képeket szemlélő pedig egyfajta angyallétet él át. A négy őselem közül a föld van legkevésbé jelen művein, a légiesség mellett a tűz és a víz a túlnyomó többség. Ez által kerülünk közel a természethez. Erre az érzésvilágra segít rá a formák és színek alkalmazása is. … A kompozícióban pedig fontos a vertikális vonalvezetés, az emelkedés és a zuhanás. … Minden képen találhatunk egy centrumot, amely köré felépíti a művész a témát.”

 

   gitta 011Kétségtelen, a képek sokaságában egyaránt megtapasztaljuk a vívódó, önnön magával vitázó lélek ábrázolásmódját, a kavargó formákat, sötét tónusokat, a kristálytiszta, geometrikus vonalvezetéssel, a letisztult formákkal ábrázolt nyugalmat, s a plasztikus, már-már világító színekkel és játékos vonalvezetéssel jelzett vidámságot. Ettől lesz a kiállítás a valós létezést tükröző állomás két célpont között…

 

   A kiállítás április 26-ig tekinthető meg munkanapokon 9-18 óráig. (1135 Budapest, Lehel u. 59.)

   

A megnyitón készült videó:

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Hóembertalálkozó a sétányon

Hóembertalálkozó a sétányon

2017.12.09. | Oszvald György

A Trambulin színház művészei invitálták a gyerekeket a Kőrösi Csoma sétányra, egy játékos találkozóra a hóemberrel december 8-án. Igaz, hó nem volt, de sebaj, közösen leküzdötték a hóhiányt.

Művelődés

A játéknak nincs felső korhatára!

A játéknak nincs felső korhatára!

2017.12.10. | Oszvald György

Új létesítménnyel gyarapodott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai könyvtára. Játékszobát avattak december 1-jén, amelyben kicsik, nagyok együtt múlathatják az időt, ha olvasás közben netán egy kis változatosságra vágynak. Vagy...

Budapest

Nagyüzem az ajándékgyárban

Nagyüzem az ajándékgyárban

2017.12.10. | szerk-OGY

Így karácsony táján felerősödnek az amúgy – egy két váratlan esetre történő reagálástól eltekintve – átlagosnak mondható jótékonysági események. Közülük talán a legismertebb a MikulásGyár projekt lett.

Magyarország

Mátyás király emlékév lesz 2018

Mátyás király emlékév lesz 2018

2017.12.11. | Oszvald György

Mátyás király emlékévet hirdet 2018-ra a nemzetpolitikai államtitkárság – jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár hétfőn sajtótájékoztatón, Budapesten.

Suli

Tarkabarka délutánok sorozata

Tarkabarka délutánok sorozata

2017.12.10. | Oszvald György

Egy vidám, színes, a meghívó szerint tarkabarka délutánra hívta a leendő óvodásokat és szüleiket a Szervátiusz Jenő Általános Iskola november 27-én. Ígérik, nem az első és egyetlen alkalom volt…

Sport

Vereség a franciáktól = kiesés a kézilabda vb-ről

Vereség a franciáktól = kiesés a kézilabda vb-ről

2017.12.10. | szerk

A magyar női kézilabda-válogatott 29-26-ra kikapott Franciaország csapatától a németországi világbajnokság nyolcaddöntőjében, vasárnap Lipcsében, így elbúcsúzott a tornától – jelentette Rodics Dániel, az MTI különtudósítója.

Szerintem

  • Freudi elszólás

    Somlyódy Csaba írt egy cikket munkásszállók lehetséges kőbányai építéséről, s kiposztolta a facebook közösségi megosztó oldalra. Szinte órák alatt kialakult egy „kommentháború” a cikk nyomán, ahol már javarészt egymással vitatkoznak a hozzászólók. Nemrég Kovács Róbert is reagált egy bejegyzésre:

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100