Fotók meséje: Kép -Világ - Város

A Pataky Galéria mindhárom termének falait betakarták a Kőbányai fotóklub tagjainak alkotásai. A kiállítást ezúttal az úti élmények során keletkezett épületfotókból, egyes, apróbb térrészleteket ábrázoló képekből szerkesztették. A kiállítást Joós Tamás, a Kőrösi Kulturális Központ igazgatója nyitotta meg március 20-án.

   Buzás Kálmán kért először szót. Köszöntötte a Kőbányai fotóklub kiállításának megnyitóján megjelent alkotókat, érdeklődőket, s nem utolsó sorban „ennek a rendkívüli társaságnak a farkasát”, azaz Farkas László klubvezetőt. Jelezte, hogy ezúttal két kiállítást nyitnak majd meg, ami nem szokatlan a kulturális központ gyakorlatában, ám most egy különlegességgel szolgálnak: mindkét tárlat anyaga az utazáshoz, az úti élményekhez kötődik. Különleges az is, hogy e falak között elsődlegesen képzőművészeti alkotások szerepelnek, ám ezúttal fotókat csodálhatnak meg a jelenlévők.

   Joós Tamás megnyitójában a fotózásról és az „efféle alkalmakról szóló” gondolatait osztotta meg. Elmondta, az emberiség nagy álma volt minden korban, hogy jelet hagyjon maga után. Az ősember, ha nem is elsődleges szándékkal, de az utókornak üzent a barlangrajzokkal. Évszázadok óta festmények sokasága árulkodik az emberi tehetségről. – A fényképezés feltalálásáig csak arra volt lehetőség, hogy a művész a saját gondolatain megszűrt valóságot tolmácsolja. A fényképet lényegében 1829-től nevezhetjük fotónak, s az első fényrajzolta képpel egyrészt sikerült megállítani az időt, másrészt pedig sikerült az idő egy szeletét konzerválni – magyarázta Joós Tamás. (képünk Esztergály Keve: Kupolák c. munkája)

   A technika fejlődésével járt, hogy mára lehetőség nyílt az „időből kiragadott pillanatok” elmentésére, megőrzésére az utókor számára. A fejlődés a hosszas exponálást is lerövidítette, ma már tényleg készíthető pillanatfelvétel, s ezzel megérkezünk a digitális fotózás korszakába. „De, mint a papírképeknek, ezeknek is van utóélete: vagy kidobjuk, töröljük a nem kívánt felvételt, még a fényképezőgépben, vagy papír alapra rakjuk: könyvben, magazinokban vagy éppen kiállításokon jelennek meg.” (Azt pedig a tudósító teszi hozzá, éppen a két megnyitót koronázó digirama vetítés kapcsán, hogy a digitális fotó akár a képfeldolgozó szoftverekkel, akár a zenei aláfestéssel kombinált filmszerű megmozdítással, egymásra úsztatással új műfajok megszületését is lehetővé tette.) Az, hogy a fotózást, mint művészetet ismerjék el, nem újkeletű jelenség, jóllehet hosszú út vezetett odáig, hogy az aukciókon busás áron kelnek el kiváló fotóművészek képei! A művészetté válás bizonyítására Joós Tamás néhány idézetet olvasott fel. (képünkön Nagy Sugár: Öten a folyosón c. fotója)

   A megnyitó beszéd után Farkas László (képünk) mondott néhány kedves gondolatot a közönségnek. „Itt vannak jó képek és vannak még jobbak. Engedjék meg, hogy felsoroljam az alkotókat, a kiállítás létrehozóit: B. Nagy Lajos, B. Nagy Ottó, Bors Szilvia, D Nagy Gabriella, Esztergály Keve, Farkas László, Horváth Zoltán, Koppány György, Kovalik Mária, Kele János, Kürti János, Nagy Sugár, Németh István, Papp Gergely, Pádár Piroska, Petrovai Edit, Pucz Károly, Pollak László, Puskel Zsolt, Ruisz László, Szabó József, Szécsényi Zsuzsanna, Szepesi Julianna, Tóth Imre.

   Engedjék meg, hogy a kiállítások megtekintése után meghívjam önöket egy tíz éves álmom beteljesülésére. Lényegében új műfaj született, s tagjaink közül néhányan éltek a digitális technika eszközeivel; rövid slide-show (hangos, zenés diabemutató, diarama) programot készítettek.  Itt a tudósítás előre ugrik az időben, s a színházterembe varázsolja önöket. Hat alkotó „filmjét” láttuk, a sort Kele János: Híd c. munkája nyitotta. A Szabadság hídról készített munkája a 2011-es gyulai digirama fesztiválon díjazott volt. Majd Puskel Zsolt: Falak című, szintén díjazott munkáját láthatták. Ebben a graffitik ostoba és káros „alkalmazásait” figurázta ki az alkotó. Farkas László a Kezek témát, Nagy Sugár saját kiállítási anyagát (Dubaitól Soroksárig) dolgozta fel, míg Pucz Károly Fal címmel komponált egy filmet. A sort Szepesi Julianna munkája zárta (Valcer), melyben a napraforgók tényleg forogtak, táncoltak! (képünkön egy kocka Kele János: Híd c. munkjájából)

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Megtekinthető: április 6-ig, keddtől szombatig 14-19 óráig

A Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban működő Kőbányai Fotóklub működésének ideje alatt generációk nőttek fel és lettek örök szerelmesei a fotózásnak, a fotóművészetnek. Különböző korú és foglalkozású emberek sokasága ismerkedett meg a fényképezés technikájával, a vizuális kultúrával. A fotóklub tagjai közül sokan váltak ismertté országos- és nemzetközi kiállításon és nyertek díjakat különféle pályázatokon. Az eredményes munka elismeréseként, a klub nívódíjat, miniszteri dicséretet, Kiváló Együttes címet kapott. A klub nemcsak arra volt alkalmas, hogy a fotókultúrát terjessze, hanem arra is, hogy egy baráti közösség alakuljon ki egy kis szigetet képezve a mai rohanó világban.

   2010-ben XVII. MAFOSZ Szalonon a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének vándor serlegét, plakettjét, az Oktatási és Kulturális Minisztérium díját, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészezi Lektorátus Kitüntetését kapta a klubkollekciójáért.