• A sportágválasztó margójára – 1

    A sportágválasztó margójára – 1

    Szerkesztőségünk a XXI. Budapesti Nagy Sportágválasztó első napján, az iskoláknak fenntartott napon tudott jelen lenni. A hivatalos megnyitó után végig látogattuk az egyes sportágak standjait, s – szokás szerint – különlegességekre „vadásztunk”. Bővebben...
  • Fújják, húzzák, pengetik, festik – kulturális ajánló

    Fújják, húzzák, pengetik, festik – kulturális ajánló

    Hogy a mai Kőbánya messze nem az a buta munkáskerület, mely minősítéssel oly hosszú ideig illették, bizonyíték a következő válogatás. Zene és képzőművészet minden mennyiségben. Bővebben...
  • Hazai tekegyőzelem a harmadik fordulóban

    Hazai tekegyőzelem a harmadik fordulóban

    Magabiztos győzelmet aratott a teke NB II keleti csoportjában a kőbányai Tüker M. SC a Somoskőújfaluból érkezett Somosi TK ellen szeptember 17-én. Bővebben...
  • 1
  • 2
  • 3
Napi kiemelt
2012
már.
21

Fotók meséje: Kép -Világ - Város

Írta: Oszvald György

ketfoto-c 054leadA Pataky Galéria mindhárom termének falait betakarták a Kőbányai fotóklub tagjainak alkotásai. A kiállítást ezúttal az úti élmények során keletkezett épületfotókból, egyes, apróbb térrészleteket ábrázoló képekből szerkesztették. A kiállítást Joós Tamás, a Kőrösi Kulturális Központ igazgatója nyitotta meg március 20-án.

 

   Buzás Kálmán kért először szót. Köszöntötte a Kőbányai fotóklub kiállításának megnyitóján megjelent alkotókat, érdeklődőket, s nem utolsó sorban „ennek a rendkívüli társaságnak a farkasát”, azaz Farkas László klubvezetőt. Jelezte, hogy ezúttal két kiállítást nyitnak majd meg, ami nem szokatlan a kulturális központ gyakorlatában, ám most egy különlegességgel szolgálnak: mindkét tárlat anyaga az utazáshoz, az úti élményekhez kötődik. ketfoto-c 036Különleges az is, hogy e falak között elsődlegesen képzőművészeti alkotások szerepelnek, ám ezúttal fotókat csodálhatnak meg a jelenlévők.

 

   Joós Tamás megnyitójában a fotózásról és az „efféle alkalmakról szóló” gondolatait osztotta meg. Elmondta, az emberiség nagy álma volt minden korban, hogy jelet hagyjon maga után. Az ősember, ha nem is elsődleges szándékkal, de az utókornak üzent a barlangrajzokkal. Évszázadok óta festmények sokasága árulkodik az emberi tehetségről. – A fényképezés feltalálásáig csak arra volt lehetőség, hogy a művész a saját gondolatain megszűrt valóságot tolmácsolja. A fényképet lényegében 1829-től nevezhetjük fotónak, s az első fényrajzolta képpel egyrészt sikerült megállítani az időt, másrészt pedig sikerült az idő egy szeletét konzerválni – magyarázta Joós Tamás. (képünk Esztergály Keve: Kupolák c. munkája)

   ketfoto-c 038A technika fejlődésével járt, hogy mára lehetőség nyílt az „időből kiragadott pillanatok” elmentésére, megőrzésére az utókor számára. A fejlődés a hosszas exponálást is lerövidítette, ma már tényleg készíthető pillanatfelvétel, s ezzel megérkezünk a digitális fotózás korszakába. „De, mint a papírképeknek, ezeknek is van utóélete: vagy kidobjuk, töröljük a nem kívánt felvételt, még a fényképezőgépben, vagy papír alapra rakjuk: könyvben, magazinokban vagy éppen kiállításokon jelennek meg.” (Azt pedig a tudósító teszi hozzá, éppen a két megnyitót koronázó digirama vetítés kapcsán, hogy a digitális fotó akár a képfeldolgozó szoftverekkel, akár a zenei aláfestéssel kombinált filmszerű megmozdítással, egymásra úsztatással új műfajok megszületését is lehetővé tette.) Az, hogy a fotózást, mint művészetet ismerjék el, nem újkeletű jelenség, jóllehet hosszú út vezetett odáig, hogy az aukciókon busás áron kelnek el kiváló fotóművészek képei! A művészetté válás bizonyítására Joós Tamás néhány idézetet olvasott fel. (képünkön Nagy Sugár: Öten a folyosón c. fotója)

 

   ketfoto-a 006A megnyitó beszéd után Farkas László (képünk) mondott néhány kedves gondolatot a közönségnek. „Itt vannak jó képek és vannak még jobbak. Engedjék meg, hogy felsoroljam az alkotókat, a kiállítás létrehozóit: B. Nagy Lajos, B. Nagy Ottó, Bors Szilvia, D Nagy Gabriella, Esztergály Keve, Farkas László, Horváth Zoltán, Koppány György, Kovalik Mária, Kele János, Kürti János, Nagy Sugár, Németh István, Papp Gergely, Pádár Piroska, Petrovai Edit, Pucz Károly, Pollak László, Puskel Zsolt, Ruisz László, Szabó József, Szécsényi Zsuzsanna, Szepesi Julianna, Tóth Imre.

 

   Engedjék meg, hogy a kiállítások megtekintése után meghívjam önöket egy tíz éves álmom beteljesülésére. Lényegében új műfaj született, s tagjaink közül néhányan éltek a digitális technika eszközeivel; rövid slide-show (hangos, zenés diabemutató, diarama) programot készítettek.  Itt a tudósítás előre ugrik az időben, s a színházterembe varázsolja önöket. Hat alkotó „filmjét” láttuk, a sort Kele János: Híd c. munkája nyitotta. A Szabadság hídról készített munkája a 2011-es gyulai digirama fesztiválon díjazott volt. Majd Puskel Zsolt: Falak című, szintén díjazott munkáját láthatták. ketfoto-c 127Ebben a graffitik ostoba és káros „alkalmazásait” figurázta ki az alkotó. Farkas László a Kezek témát, Nagy Sugár saját kiállítási anyagát (Dubaitól Soroksárig) dolgozta fel, míg Pucz Károly Fal címmel komponált egy filmet. A sort Szepesi Julianna munkája zárta (Valcer), melyben a napraforgók tényleg forogtak, táncoltak! (képünkön egy kocka Kele János: Híd c. munkjájából)

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Megtekinthető: április 6-ig, keddtől szombatig 14-19 óráig


A Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban működő Kőbányai Fotóklub működésének ideje alatt generációk nőttek fel és lettek örök szerelmesei a fotózásnak, a fotóművészetnek. Különböző korú és foglalkozású emberek sokasága ismerkedett meg a fényképezés technikájával, a vizuális kultúrával. A fotóklub tagjai közül sokan váltak ismertté országos- és nemzetközi kiállításon és nyertek díjakat különféle pályázatokon. Az eredményes munka elismeréseként, a klub nívódíjat, miniszteri dicséretet, Kiváló Együttes címet kapott. A klub nemcsak arra volt alkalmas, hogy a fotókultúrát terjessze, hanem arra is, hogy egy baráti közösség alakuljon ki egy kis szigetet képezve a mai rohanó világban.

   2010-ben XVII. MAFOSZ Szalonon a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének vándor serlegét, plakettjét, az Oktatási és Kulturális Minisztérium díját, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészezi Lektorátus Kitüntetését kapta a klubkollekciójáért. 


 

Kőbánya

Alumni díj a Richternek

Alumni díj a Richternek

2017.09.18. | szerk

A Debreceni Egyetem Alumni díját, illetve a cím használatát 2017-ben a Richter Gedeon Nyrt. érdemelte ki. A kitüntetést az egyetem ünnepélyes tanévnyitóján vehette át Szilvássy Zoltán rektortól Kiss Balázs, a Richter Gedeon Nyrt. debreceni biotechnológiai főosztályvezetője szeptember 10-én.

Művelődés

Fújják, húzzák, pengetik, festik – kulturális ajánló

Fújják, húzzák, pengetik, festik – kulturális ajánló

2017.09.18. | szerk

Hogy a mai Kőbánya messze nem az a buta munkáskerület, mely minősítéssel oly hosszú ideig illették, bizonyíték a következő válogatás. Zene és képzőművészet minden mennyiségben.

Budapest

Magyar Napok a Vámház körúti Vásárcsarnokban

Magyar Napok a Vámház körúti Vásárcsarnokban

2017.09.15. | szerk

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara IV. Kiskereskedelem és Vendéglátás Osztálya a Budapesti Tematikus és Bevásárló Utcák Menedzsmentje (BUM) segítségével 2017. szeptember 19-21. között szervezi meg a Magyar Napok rendezvényét a...

Magyarország

Figyelem, hamis fizetési felszólítások a neten

Figyelem, hamis fizetési felszólítások a neten

2017.09.19. | Oszvald György

Csalók hamis e-mailben fizetési felszólítást küldtek a Magyar Telekom nevében, és a számlatartozás ürügyén, egy a Magyar Telekom honlapját utánzó weboldalra irányították az e-mail listán szereplőket, ahol a bejelentkezési adatok,...

Suli

Idén is Estöri – a történelem-verseny

Idén is Estöri – a történelem-verseny

2017.09.18. | szerk

A 2017/18 tanévre is meghirdette kreatív történelmi versenyét az Esterházy Magánalapítvány. A színes, változatos feladatokkal, a várhatóan kreatív megoldásokkal nemes cél párosul az idén is: megismerni az Esterházy család, tágabban...

Sport

A sportágválasztó margójára – 1

A sportágválasztó margójára – 1

2017.09.19. | Oszvald György

Szerkesztőségünk a XXI. Budapesti Nagy Sportágválasztó első napján, az iskoláknak fenntartott napon tudott jelen lenni. A hivatalos megnyitó után végig látogattuk az egyes sportágak standjait, s – szokás szerint –...

Szerintem

  • A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?

    Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100