• Aranyanyura lapot húzott a Richter

    Aranyanyura lapot húzott a Richter

    Hetedik alkalommal rendezték meg a Richter Aranyanyu díjátadó gáláját november 16-án. A menetrend azonos volt a korábbi évek gyakorlatával, ám a Richter nagyot lépett: több újdonságot vezetett be és nemzetközi tervekről is szóltak a gyógyszergyár vezetői. Bővebben...
  • 1
Napi kiemelt
2012
szep.
17

Kirándultak Kőhegyi karcai

Írta: Oszvald György

kohegyi 104leadA Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Békásmegyeri Könyvtára adott otthont a Kőbányán élő és alkotó Kőhegyi Gyula grafikusművész kiállításának. A tárlatot szeptember 14-én nyitotta meg Vasné Tóth Kornélia, az OSZK tudományos munkatársa.

 

 

   Az ex libris sokszorosított (grafikai vagy nyomdai) eljárással készített papírlap, melyet a könyv kohegyi 107kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyv hovatartozását dokumentálja. Nem más, mint művészi rajz, címer, embléma, a könyvtulajdonos nevével, esetleg jelmondattal, mottóval, idézettel ellátva, az egyes korok és művészek stílusa, ízlése szerint más-más megformálásban.

 

   Egy dolog biztos: ex librist készíteni nehéz, mert a fenti definíció alapján egyszerre több követelménynek is meg kell felelnie. Tegyük hozzá, nem árt, ha a tulajdonost is jellemzi áttételekkel vagy direkt módon. Kőhegyi Gyula grafikusművész mestere ennek a műfajnak; nem véletlen, hogy a kiállításának meghívó szövegében ezt a tényt külön is kiemeli. Ugyanakkor nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy a neves kőbányai művészt kizárólag ebbe a skatulyába szorítsuk bele!

 

   Nagyléptékű, Grafikai Mozaikok című tárlatának a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Békásmegyeri Könyvtára adott otthont. Sokszor mondják, stílszerűen, ha valami nagyon rokon egy adott helyzettel. Ez esetben Kőhegyi tárlata nehogy stílszerű, de egyenesen a legjobb helyen van. Gondoljunk csak arra, a könyvek illusztrálása – eltekintve néhány kivételtől – inkább grafikai munka, illetve a könyvek „képei” is inkább grafikák, rajzok, mint míves festmények! Maga a könyv pedig sokszorosított termék, így megfelelnek egymással a grafikai megjelenéssel.

 

   kohegyi 025Kőhegyi Gyula munkásságát – nagy alapossággal, precizitással – Vasné Tóth Kornélia (képünkön), az OSZK tudományos munkatársa méltatta. A kiállítás szinte minden egyes lapjáról mondott valamit: vagy a mű létrejöttéről vagy annak elkészítési technikájáról vagy éppen újdonságáról. Kiemelte, a kiállítás címe találó, mert betekintést enged a művész életének egyes szakaszaiba, ugyanakkor, ha összerakjuk az élményeket, mégis a teljes életművet látjuk. „A részek, amellett, hogy önmagukban is kifejezőek, együtt egy egészet alkotva nyerik el végső értelmüket; –  Kőhegyi Gyula a grafikus, az ember élet- és művészetfelfogásának tükrözői” – fogalmazott Vasné.

 

   Kőhegyi Gyuláról életének 79. évében is lehet újat mondani, – kiállítása szeptember 14-én, egy nappal születésnapja után nyílt meg! A művek között több új keletű munkát is kiállított, bizonyítékául annak, hogy folyamatosan dolgozik, alkotó kedve egyetlen pillanatig sem hagyott alább! Néhány éve volt szerencsém a lakásán megtapasztalni, milyen szeretettel beszél az alkotás folyamatáról, arról, miért is oly különleges a grafikus mesterség. Büszke volt a 30 egyéni bel-és külföldi kiállítására, s bátran mondhatjuk, műveinek meghatározó része ama franciaországi művésztelep, Vence hatását tükrözi.

 

A kiállítás megtekinthető október 16-ig a könyvtár nyitvatartási idejében.

 


kohegyi 039KŐHEGYI Gyula

grafikus, (Pestszentlőrinc, 1933. szeptember 13. –) 

 

A Kirakatrendezői Iskola után 1956-61 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosított grafika szakán folytatta művészeti tanulmányait, mestere: Kmetty János, Hincz Gyula, Ék Sándor és Barcsay Jenő. 1963-tól foglalkozik kisgrafikával, ex libris készítésével. 1970-ben ösztöndíjasként három hónapig Franciaországban, a vence-i művésztelepen dolgozott. 1971-ben az I. Balatoni Kisgrafikai Biennálé II. díját nyerte el.

 

   A rézkarcoló művészek alkotóközösségének tagja, alapítója a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületének. Változatos technikával – rézkarc, linóleummetszet, monotípia, tollrajz, fametszet – készülő munkáihoz a természetből, ezen belül különösen az állatvilágból kölcsönöz szívesen motívumokat. Az antik világ és a világirodalom szintén megihlették alkotói fantáziáját.

 

 

(www.artportal.hu) 

 

Kőbánya

Aranyanyura lapot húzott a Richter

Aranyanyura lapot húzott a Richter

2017.11.19. | Oszvald György

Hetedik alkalommal rendezték meg a Richter Aranyanyu díjátadó gáláját november 16-án. A menetrend azonos volt a korábbi évek gyakorlatával, ám a Richter nagyot lépett: több újdonságot vezetett be és nemzetközi tervekről is szóltak a gyógyszergyár vezetői.

Művelődés

Marika újra álmodik

Marika újra álmodik

2017.11.21. | szerk-OGY

Tavaly hatalmas sikerrel debütált a Tutta Forza Zenekar és több, a tánc, ritmikus gimnasztika, fitnesz profilú kőbányai sportegyesület közös mesebalettje, a Diótörő opus átdolgozott változata, a Marika álma című előadás....

Budapest

Új villamosok és trolik a fővárosba

Új villamosok és trolik a fővárosba

2017.11.20. | szerk

Huszonhat új, alacsonypadlós CAF villamos, valamint hatvan új, alacsonypadlós Skoda-Solaris trolibusz érkezhet Budapestre – tájékoztatta a Főpolgármesteri Hivatal hétfőn az MTI-t.

Magyarország

A Nemzet művészei

A Nemzet művészei

2017.11.09. | Oszvald György

Csukás István író, költő, Kiss Anna költő, drámaíró és Dévényi Sándor építész vehette át a Nemzet Művésze elismerést Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Fekete Györgytől, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) leköszönő elnökétől november...

Suli

Gyerekhangok

Gyerekhangok

2017.11.20. | Oszvald György

November 20-a 1989 óta a gyermekek jogainak világnapja. A ma gyerekei lesznek a holnap felnőttjei, be kell vonnunk őket a döntési folyamatokba, velük együtt kell alakítanunk a jövőt – mondják. A...

Sport

Kerekesszékes vívó-vb mérleg

Kerekesszékes vívó-vb mérleg

2017.11.14. | szerk

Befejeződött a november 7-12-e között Rómában megrendezett kerekesszékes vívó-vb., melyen a magyarok mind egyéniben, mind csapatban szép eredményeket értek el. A győzelmekből a kőbányai Törekvés SE vívói is kivették részüket.

Szerintem

  • Freudi elszólás

    Somlyódy Csaba írt egy cikket munkásszállók lehetséges kőbányai építéséről, s kiposztolta a facebook közösségi megosztó oldalra. Szinte órák alatt kialakult egy „kommentháború” a cikk nyomán, ahol már javarészt egymással vitatkoznak a hozzászólók. Nemrég Kovács Róbert is reagált egy bejegyzésre:

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100