Kirándultak Kőhegyi karcai

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Békásmegyeri Könyvtára adott otthont a Kőbányán élő és alkotó Kőhegyi Gyula grafikusművész kiállításának. A tárlatot szeptember 14-én nyitotta meg Vasné Tóth Kornélia, az OSZK tudományos munkatársa.

   Az ex libris sokszorosított (grafikai vagy nyomdai) eljárással készített papírlap, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyv hovatartozását dokumentálja. Nem más, mint művészi rajz, címer, embléma, a könyvtulajdonos nevével, esetleg jelmondattal, mottóval, idézettel ellátva, az egyes korok és művészek stílusa, ízlése szerint más-más megformálásban.

   Egy dolog biztos: ex librist készíteni nehéz, mert a fenti definíció alapján egyszerre több követelménynek is meg kell felelnie. Tegyük hozzá, nem árt, ha a tulajdonost is jellemzi áttételekkel vagy direkt módon. Kőhegyi Gyula grafikusművész mestere ennek a műfajnak; nem véletlen, hogy a kiállításának meghívó szövegében ezt a tényt külön is kiemeli. Ugyanakkor nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy a neves kőbányai művészt kizárólag ebbe a skatulyába szorítsuk bele!

   Nagyléptékű, Grafikai Mozaikok című tárlatának a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Békásmegyeri Könyvtára adott otthont. Sokszor mondják, stílszerűen, ha valami nagyon rokon egy adott helyzettel. Ez esetben Kőhegyi tárlata nehogy stílszerű, de egyenesen a legjobb helyen van. Gondoljunk csak arra, a könyvek illusztrálása – eltekintve néhány kivételtől – inkább grafikai munka, illetve a könyvek „képei” is inkább grafikák, rajzok, mint míves festmények! Maga a könyv pedig sokszorosított termék, így megfelelnek egymással a grafikai megjelenéssel.

   Kőhegyi Gyula munkásságát – nagy alapossággal, precizitással – Vasné Tóth Kornélia (képünkön), az OSZK tudományos munkatársa méltatta. A kiállítás szinte minden egyes lapjáról mondott valamit: vagy a mű létrejöttéről vagy annak elkészítési technikájáról vagy éppen újdonságáról. Kiemelte, a kiállítás címe találó, mert betekintést enged a művész életének egyes szakaszaiba, ugyanakkor, ha összerakjuk az élményeket, mégis a teljes életművet látjuk. „A részek, amellett, hogy önmagukban is kifejezőek, együtt egy egészet alkotva nyerik el végső értelmüket; –  Kőhegyi Gyula a grafikus, az ember élet- és művészetfelfogásának tükrözői” – fogalmazott Vasné.

   Kőhegyi Gyuláról életének 79. évében is lehet újat mondani, – kiállítása szeptember 14-én, egy nappal születésnapja után nyílt meg! A művek között több új keletű munkát is kiállított, bizonyítékául annak, hogy folyamatosan dolgozik, alkotó kedve egyetlen pillanatig sem hagyott alább! Néhány éve volt szerencsém a lakásán megtapasztalni, milyen szeretettel beszél az alkotás folyamatáról, arról, miért is oly különleges a grafikus mesterség. Büszke volt a 30 egyéni bel-és külföldi kiállítására, s bátran mondhatjuk, műveinek meghatározó része ama franciaországi művésztelep, Vence hatását tükrözi.

A kiállítás megtekinthető október 16-ig a könyvtár nyitvatartási idejében.

KŐHEGYI Gyula

grafikus, (Pestszentlőrinc, 1933. szeptember 13. –) 

A Kirakatrendezői Iskola után 1956-61 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosított grafika szakán folytatta művészeti tanulmányait, mestere: Kmetty János, Hincz Gyula, Ék Sándor és Barcsay Jenő. 1963-tól foglalkozik kisgrafikával, ex libris készítésével. 1970-ben ösztöndíjasként három hónapig Franciaországban, a vence-i művésztelepen dolgozott. 1971-ben az I. Balatoni Kisgrafikai Biennálé II. díját nyerte el.

   A rézkarcoló művészek alkotóközösségének tagja, alapítója a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületének. Változatos technikával – rézkarc, linóleummetszet, monotípia, tollrajz, fametszet – készülő munkáihoz a természetből, ezen belül különösen az állatvilágból kölcsönöz szívesen motívumokat. Az antik világ és a világirodalom szintén megihlették alkotói fantáziáját.

(www.artportal.hu)