Szavazzunk! Elvtárs!
Idei első testületi ülését tartotta Kőbánya Képviselő-testülete január 25-én. A tanácskozást alapvetően két részre lehet osztani. Az egyik mindenképpen a Bihari utca 8/C szám alatti lakosok demonstrációja, a másik a szokásos „menetrend” szerinti ülés.
Hadd kezdjük azonban a kellemes, jó hírrel! Januárban tartották meg a sportújságírók szavazatai alapján kialakult, az M4 sport – az Év sportolója díjátadó gálát a Nemzeti színházban. Kőbányáról is voltak díjazottak (a 10kerkult.hu a gálával egy időben tette közzé az eredményeket), s a kialakult gyakorlat alapján a testület előtt is elismerték a legjobbakat.
A Törekvés SE sportolói, edzői azonban az év során számos sikert értek el, így őket is köszöntötte Kovács Róbert polgármester.
balról: Beliczay Sándor, Osváth Richárd, Hajmási Éva
Az év fogyatékos csapata lett a női kereksszékes vívó válogatott, melynek Hajmási Éva is tagja volt.
Az év fogyatékos sportolója Osváth Richárd vívó lett, míg az év fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzője díjat Beliczay Sándor érdemelte ki.
A Törekvés SE vívói, edzői, azonban klubszinten is sikereket értek el; őket is köszöntötték a képviselő-testület előtt. Az apró ajándékot, figyelmességet Hegyi Árpád elnök, Erdei Péter edző, szirmai Péter edző, Nagy József edző, Dósa Dániel vívó, Pásztor Fóra vívó kapták.
A figyelmet mind az elismertek, mind a szakosztály nevében Beliczay Sándor mesteredző köszönte meg, s köszönetük jeléül egy, a legjobbak fotóból szerkesztett tablót adott át Kovács Róbertnek. Megemlítette, hogy a római kerekesszékes vívó világbajnokságról Osváth Richárd arany-, Hajmási Éva ezüstéremmel tért haza. Az országos bajnokságon pedig a megszerezhető négy aranyéremből hármat (Dósa Dániel, Pásztor Flóra és a felnőtt női csapat) a Törekvés SE vívói hoztak el.
Ünnep után hétköznapok
Az első rész ünnepélyes pillanatai után az érdemi munka következett. Kovács Róbert – szokás szerint, bár most jóval rövidebben – az elmúlt időszak eredményeit, eseményeit sorolta.
A napirendek közé felvenni javasolta a Hős utca 15/A-B szám alatti ingatlanok tulajdonjogának megszerzése című előterjesztést. Ezt a testület 15 igen szavazattal (hiányzott Mácsik András és Patay-Papp Judit Vivien) elfogadta, s más módosítás nem lévén a napirenddel kapcsolatban, az egészet egyben is egyhangúlag fogadta el a testület.
Az újonnan felvett napirendi ponttal együtt 20 nyilvánosan tárgyalható előterjesztés volt a programban. Ezekből három döntést nem igényló tájékoztató, három rendeletmódosítás, két fővárosi rendelettervezet véleményezése, egy alapító okirat módosítás volt, ingatlanok elidegenítése és erre való kijelölése, ingatlan használatba adása és közterület-használati díj megállapítása összesen öt pontot fogott át.
Szerepelt még a napirendi pontok között az országgyűlési szavazások érdekében egyéni választókerületben választási bizottsági elnök és tagok megválasztása, kőbányai nemzetiségi önkormányzatok működési feltételeinek biztosítása, fogorvosi praxis elidegenítése.
No, és a Bihari utca 8/C lakóépület ügye; – erről és a Harmat utcai épület dolgairól külön cikkben szólunk rövidesen.
Szavazzunk! Vagy mégse?
Az érdekesebb, vitát kiváltó hozzászólások közt szerepelt Tóth Balázs (LMP) módosító javaslata a 3. napirendi ponthoz: A helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges választópolgárok számáról szóló önkormányzati rendelet. Az előterjesztés „20%-ban határozza meg a helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges választópolgárok számát”. Az indoklásban az szerepel, ezzel „biztosítható, hogy helyi népszavazás kezdeményezésére a választópolgárok szélesebb körét érintő kérdésben kerüljön sor, ugyanakkor reális lehetőséget biztosít a közvetlen demokrácia intézményének igénybevételére.”
Tóth Balázs (képünk) ezzel szemben indokolatlanul magasnak tartotta az arányt, s 10%-ot javasolt. Somlyódy Csaba (MSZP) is hozzászólt a napirendhez, e szerint a migráns kérdésben rendezett legutóbbi népszavazáson Kőbányának 36%-os volt a részvételi aránya, ehhez képest a 20% gyakorlatilag a sikert biztosította volna, ha ez a napirend már akkor érvényes. (Értjük az indoklást, de az egyik egy országos népszavazásra, a másik a helyi népszavazásra vonatkozik, így az összevetés kérdéses.)
Dr. Kovács Krisztián jegyző azt mondta, a népszavazás eredményessége szempontjából csak az egyik feltétel a kezdeményezők száma.
„A népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) a helyi önkormányzatok részére csak a helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges választópolgárok számának meghatározására ad felhatalmazást. A Törvény 34. § (1) bekezdés c) pontja szerint helyi népszavazást az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár kezdeményezhet, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál” – áll az előterjesztés tartalmi összefoglalójában.
Tóth Balázs továbbra is sokallja a 20%-ot, Kovács Róbert pedig azzal zárta a vitát, hogy „népszavazást mindenképpen fajsúlyos ügyekben szabad és érdemes kiírni.”
Bár látszólag igaza van Kovácsnak, az indoklása sántít. Ugyanis, elvileg bármiről lehet (helyi) népszavazást tartani (amiről nem, azt a Törvény a 32.§ (2) bekezdés a-d pontjaiban szabályozza -a szerk.), hiszen könnyen elképzelhető, hogy a városvezetés és a választópolgárok érdeke nem esik egybe. Ha a mindenkori küszöbértéket eléri a szavazást kívánók aránya, így annak értelmezése, mi a fontos, hadd döntsék el az érintett polgárok! Az adott hitelesítő szervezet (itt: 36.§ (1) bekezdés: a kérdést a helyi választási bizottság hitelesíti -a szerk.) nyelvi bűvészkedése a megszavazni kívánt kérdésben – mármint, hogy egyáltalán szavazásra lehet-e bocsájtani az adott kérdést – többnyire csak megalázó hókuszpókusz. Az utóbbi időben ennek számos – a kormányzó hatalom elvtelen kiszolgálását alátámasztó – példáját láthattuk.
Másfelől: szerkesztőségünk mind az előterjesztésből, mind a hozzászólásokból hiányolta a számszaki alátámasztást, az elemzést, melyben egy – akár feltételezett, akár konkrét téma – modellezésével mutatták volna be, bizonyították volna vélt igazságukat. Például: az adott időszakban választásra jogosultak száma, ebből a %-os küszöbérték tényleges száma, egy adott témára érzékeny helyi közösség létszáma, előzetes – még ha nem is hivatalos, de mérhető – közvéleménykutatás a szavazáson részt venni kívánók számáról.
És akkor még nem is szóltunk a „helyi” fogalom értelmezéséről. Értsük ez alatt, hogy egy kertvárosba telepített hulladékfeldolgozóról szóló népszavazásban csak a kertvárosi (esetleg a közvetlen környezetét is ide számítva?) választásra jogosult lakosok tartoznak a „helyi” fogalom alá vagy a kerület összes választásra jogosult lakosa?
Hiányoztál! Elvtárs!
Tekintettel arra, hogy mind a Bihari út, mind a Hős utca témával külön írásban kívánunk foglalkozni, itt térünk ki a testületi üléseken már többször is kifogásolt hangnemre. Azt tapasztaltuk, tapasztaljuk, Kovács Róbertnek – feltételezhetően – tetszik a Fővárosi Közgyűlésben a Tarlós István és Horváth Csaba közötti szócsaták minősíthetetlen, egyben szánalmas és kicsinyes stílusa, mert utánozni igyekszik a módit. Rendszerint Somlyódy Csaba a célpont, de korábban Élő Norbertet „jöttmentezte, idegenezte” le.
Kijelentjük, Somyódy Csabának semmilyen szempontból nem vagyunk sem követői, sem le- vagy elkötelezettjei!
Nem áll érdekünkben Somlyódy fogadatlan prókátora lenni, pusztán arra kívánunk rávilágítani, hogy ahol lehet, vele szemben „karatergyilkosságot” kísérel meg Kovács Róbert polgármester, s néha egy-egy képviselő társa. Ehhez adott persze az ellenzéki „alany”, hiszen kormánypárti színekben lakossági érdekeket képviselőktől nemigen hallottunk nyílt ellenvéleményt az elmúlt években.
De, hogy konkrét legyen a megjegyzésünk, a januári testületi ülésen Somlyódy Csabát „oktatta” Kovács Róbert (képünk) imígyen: „Ha Képviselő úr eljárna a szakbizottság üléseire, akkor vélhetően ismerné az üggyel kapcsolatos kérdéseket. Jogában áll elmenni, akkor nem lenne ilyen tájékozatlan és nem beszélne akár butaságokat is. A Bihari utcai épület felújításáról az első döntések 2006-ban születtek meg, az Ön elvtársai hozták a döntéseket.”
Nos ezzel kapcsolatban végeztünk egy kutatást. Az önkormányzati honlapon 2011-ig visszamenően követhetők a bizottsági ülések statisztikái. Az adatgyűjtésnek csak az összegzését írjuk le, bárki megnézheti. A 2011-től bármilyen névvel létező bizottságokban, melyekben Somlyódy képviselő tag volt, összesen 227 ülést tartottak. Ezekben Somlyódy Csaba összesen 186 alkalommal vett részt, azaz 81, 93%-os a részvétele.
Ezek alapján Somlyódyt nehezen lehetne az ülésekre el nem járó képviselőnek nevezni, s vélt tájékozatlanságára hivatkozni.
(Az ugyanilyen alapon 2011-től 2017. december 31-ig megtartott képviselő-testületi ülések száma 107, Somlyódy képviselő pedig 97 ülésen vett részt. Így 90,65%-os volt a részvétele.)
A másik téma az elvtárs. A magyar nyelv értelmező szótára szerint: „Olyan személy, főleg férfi, aki a munkásmozgalomban részt vesz, kül. aki a kommunista párt v. – a munkásegység létrejötte előtt – a szociáldemokrata párt tagja.” Más szótárak szerint: „(politika) azonos politikai elveket vallók egymás közötti megszólítása.” (akár a fideszesek is szólíthatnák így egymást). Sőt, 1862-ben a Magyar Nyelv szótár így határozta meg az elvtárs szót: „(elv-társ) ösz. fn. Társ, ki ugyanazon elvekkel bír, ugyanazon elvek szerént cselekszik. Máskép: elvrokon.”
Mai értelmezésünk szerint az elvtárs használata valakire nézve (főleg, ha az MSZP tagja vagy azzal szimpatizál) kifejezetten sértő, pejoratív értelemben használt, inkább minősítő jelző, mintsem főnév. De meglehetősen gyakori az ellenzéki oldalról érkező „elvtárs” minősítés is, mikor valami orbitális visszaélés (például hatalommal való visszaélés) történik a fideszes oldalon: ld. Tállai elvtárs esetét az olcsóbbá „varázsolt” benzin árral. Félreértés ne essék, ez sem helyes.
S ha Somlyódy „elvtársai” – nem Somlyódy(!) – rossz döntéseket hoztak, márpedig Kovács ezt feltételezi, akkor mire véljük, hogy a feljelentést a rendőrség elutasította? Kétszer is. „Egyébként a Képviselő testület ez ügyben kétszer is feljelentést tett, amit sajnos elutasított a rendőrség” – mondja Kovács Róbert. Feltételezzük, 2006-ban történt a feljelentés vagy 2007 elején, ugyanakkor tény, hogy a 2006-2010 közötti ciklusban Somlyódy Csaba nem volt a képviselő-testület tagja.
És még egy érdekesség Kovács Róbert arcpirító „oktatásában”. Hivatkozik bizonyos Ladányi János készítette tanulmányra. Idézzük: „Az ott élő embereknek azt felejtették elmondani akkor, hogy úgy újítják föl a házat (Bihari utca 8/C. -a szerk.), hogy az hosszútávon alkalmatlan lakhatásra. Azt is elfelejtették akkor elmondani, hogy készült egy tanulmány erről az épületről, amit egy igen neves szakember, Ladányi János készített. Ő már akkor megfogalmazta azt a javaslatát az Önkormányzatnak, hogy ezt az épületet szüntesse meg. Nem véletlenül, hiszen a városban ezek a zárványok, mint a Bihari utcai lakóépület, a korábban szanált Noszlopy utcai ingatlan vagy a szanálásra váró Hős utcai, mind-mind nagyon súlyos társadalmi problémákat vet föl.”
Az Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szakértői névjegyzékében statikus és épületfizika szakterületen nem kaptunk találatot a 2015. 01.01 – 2017.12.31. közötti időszakra a Ladányi névre.
Tovább kutakodtunk ezért. Találtunk olyat, hogy Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi kar tanára, egy másik helyen szociológusként írt a miskolci cigányság kitelepítéséről, majd az egyik országos könyvterjesztő szerzői listáján több, a Bihari utcai állapotokhoz hasonló tematikájú könyvet, tanulmánygyűjteményt találtunk.
Megnéztük Ladányi János 2006. és 2007. évi publikációs listáját, de ezekben konkrét utalást, említést a Bihari útra nem találtunk.
Feltesszük hát a kérdést, vajon milyen szakvéleményt adott Ladányi János? Mert, ha – mint az látható – a szociológus vizsgálódott, akkor az indoklásban is kiemelt statikai problémákhoz semmi köze. Ha pedig társadalomtudományi szempontból kutatott és adott szakvéleményt, akkor miért hivatkozik a képviselő-testület az épület életveszélyes állapotára?
Nos, ezen kérdéseink és vizsgálódásaink eredményeként fogalmaztuk meg észrevételünket: Kovács Róbert sértő, pökhendi, kioktató és gúnyos hangnemű, másokra felelősséget(?) testáló megnyilvánulást tett, úgy, hogy a megszólítottnak köze sem volt az adott időszak döntéseihez.
Kovácsot – Somlyódy szavaival élve – vagy a „maga alá begyűrt hatáskörök” ellátása gátolta jelen esetben, hogy érdemi választ adjon, vagy a politikai tanácsadójának gőze sincs arról, mire is kell felkészíteni egy várhatóan vitás helyzetre tekintettel a polgármestert. Éppen ezért sütött a felkészületlenség Kovács Róber polgármesterből, s ezt nem szerencsés kioktatással, hatalmi szóval kompenzálni.
Szerencsés lenne viszont adatokkal, dokumentumokkal, jegyzőkönyvekkel alátámasztani a képviselőtársakkal szembeni kifogásokat, azok lejáratása, kigúnyolása helyett.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!
