AD-blacklist1

2014
okt.
25

Párkányi vizit – jó pecsét a szerződésre

Írta: Oszvald György

parkany 202leadA Párkánnyal történt testvérvárosi megállapodás kőbányai aláírását követően az első félhivatalos látogatást a Havasi Gyopár Alapítvány és nyugdíjas kliensei tették a szomszédban október 17-én. A látogatásra szerkesztőségünk is elkísérte a csapatot.

 

 

Az egész napos program sok színes elemet tartalmazott. Reggel fél nyolckor volt gyülekező a Kőrösi kultúrcentrum mögötti parkolóban, s a 45 fős autóbusz megtelt a már kora reggel jókedvű idős emberekkel. A megbeszélések szerint Komárom felé vettük az irányt: a program első része ugyanis egy autóbuszos városnézés volt Komárom – Komárno történelmi részein, de a rendkívül felkészült idegenvezető jóvoltából néhány jelenkori emléket is megtekintettünk.

 

   parkany 108A találkozó, s a párkányi vendéglátók buszra szállása közvetlenül az Erzsébet híd szlovákiai hídfőjénél történt, s az üdvözlések után már fordultunk is vissza Komáromba. Egy előre megtervezett útvonalon haladva a gyógyfürdőtől kezdve az erődrendszer autóbuszról megtekinthető részei mellett, majd a városközpontban kanyargott a busz; több alkalommal is vezetői bravúrokra volt szükség a szűk utcák miatt.

    A rendkívül felkészült idegenvezető mind az építészeti, várostervezési, mind a kulturális értékekre, ezek összefüggéseire felhívta a figyelmet.

   A szlovák oldalon, bár „ugyanarról” a városról van szó, szinte egy más világot láttunk. Ezt elsősorban az építészeti stílus jelezte, de itt sem maradhatott ki az erődrendszer, nevezetesen az Igmándi erőd körül tettünk egy kört.

   parkany 312Az időjárás nem kedvezett a kirándulásnak, végig szitáló, néhol erősebben szemerkélő esőben haladtunk. Igaz, ez sem szegte kedvét a társaságnak, hogy ne tegyen egy kitérőt a Jókai színháznál, s az előtte felállított, Kaszás Attila szobornál.

   A buszos nézelődést az egyre erősödő esőben egy rövid, bő fél órás gyalogos ismerkedés követte a városközpont utcáinak, tereinek nevezetességeivel.

 

   Délután két óra körül Párkány felé vettük az irányt. Igaz, nem álltunk meg, de a busz eléggé lassan haladt ahhoz, hogy megnézhessük a Dunába siető Vág útjának végállomását, a két víz összefolyását. Utunkon, úgy középtájon, Dunaradvány egyik vízparti csárdájában álltunk meg egy jóízű ebédre. Takaros, hangulatos volt a búbos kemencével épített csárda, s nem is főztek rosszul!

 

   parkany 385Néhány fotó is készült a csárdában, s máris a végső cél, a párkányi Új Évezred Nyugdíjasklub felé vettük az irányt. Délután háromra vártak, s időben érkeztünk. A bejáratnál jóféle pálinkával fogadták a vendégeket, s a teremben is aprósüteményekkel, borokkal, üdítőkkel gazdagon terített asztalok voltak. Két, egybenyitható terem – a nyugdíja rezidencia egy része – közepén állt a fő asztal. Többen már régi, személyes jó ismerősként üdvözölték egymást, s igazán nem lehetett panasz a szíves vendéglátásra. Hadd tegyük hozzá, ez bőven több volt annál! Több éven át tartó barátságok öltöttek hivatalos kapcsolatot, ugyanakkor megmaradt a sajátos civil hangulat is. Kicsit előre ugrunk ugyan az időben, de ide tartozik, hogy a szlovák és magyar civil szervezet eltérő formában működik azonos célokért. Ezt a két vezető, Klemász Magdaléna, az Új Évezred Nyugdíjas klub vezetője és Mihalicska Terézia, a Havasi Gyopár Alapítvány elnöke rövid előadásából tudhattuk meg. Míg a szlovákok hivatalosan bejegyzett klubként működnek, munkájukat a tagok teljesítik ki, addig a magyar oldalon az alapítványi forma egy más rendszert jelent. Itt az önkéntesek segítségével valósulnak meg a célok, legyen az kirándulás vagy karácsonyi program.

 

   parkany 490A magyar vendégek vizitjét megtisztelte Oravecz János, Párkány polgármestere (képünk) is. – Örülök, hogy az együttműködési megállapodás aláírása után ilyen gyorsan vendégül láthattuk önöket. Ez egy nagyon jó pecsét a szerződésre, mely bizonyítja, hogy nem csak a vezetők találkoznak. Kielégíti azt a célunkat, hogy a legszélesebb közegben ismerjék meg testvérvárosaink küldöttei egymás életét, s ezzel gazdagítsák élményeiket, ismereteiket. Isten hozta önöket, érezzék jó magukat! – mondta, majd a két klubvezetőnek hatalmas virágcsokrot adott át.

 

   Szerkesztőségünk a hivatalos rész után azonnal egy rövid interjút kért Oravecz Jánostól.

 

   – A testvérvárosi együttműködési megállapodás kőbányai aláírása a befejező aktus volt, vagy még önöknél is lesz egy aláírási ceremónia?

   – Itt is lesz folytatás, csak ezzel meg kell várni a novemberi választásokat, majd keríteni kell egy olyan alkalmat, amely méltó hátteret biztosít a párkányi oldalon is az aláíráshoz.

   – Milyen területekre terjed ki az együttműködés?

   – Alapjában a szokásos kört érinti, főleg a kultúra, a sport és az iskolák közötti kapcsolatok szélesítését célozza. Ez a könnyebb, hiszen jórészt csak vezetői döntésen múlik. A gazdasági együttműködés kicsit bonyolultabb, hiszen itt azt is nézni kell, van-e olyan terület, ahol valóban létrejöhet az üzleti kapcsolat. Azért az meggyőződésem, hogy az akadályok látszólagosak, hiszen az adottságok mindkét oldalon megvannak.

   – Ezen kapcsolat sajátossága, hogy nem egy felülről jött utasítás végrehajtása történt meg, hanem egy abszolút civil kezdeményezés vált politikai tényezővé. Hogyan értékeli ezt a megoldást?

   – Meg kell mondanom, hogy az hat testvérvárosi kapcsolatunk közül egy kivételével mindegyik hasonló módon jött létre. Vagy valamelyik csoport vagy a focicsapat vagy mások összetalálkoztak különféle rendezvényeken, s a hivatalos kapcsolat felvételének ők voltak a hajtómotorjai. A cseh, a lengyel, a szerb, a román és a magyar (Esztergom) megállapodás született így, egyedül az olasz testvérvárosi kapcsolat (Castellarano) volt úgymond hivatalos kezdeményezés. Prágában, egy európai uniós konferencián találkoztam a városka polgármesterével, s kvázi újak voltunk a nyugat európai államoknak. Az ebéd közben jött elő ennek okán azzal, hogy szeretnének nyitni Kelet felé. Szó szót követett, a vége mintegy fél év múltán a hivatalos kapcsolatfelvétel lett.

   – Mennyi időre volt szükség kőbányai kapcsolat párkányi előkészítésére?

   – Jóformán semennyire, hiszen évek óta aktív közösségi kapcsolat van a két szervezet között, magam is nem egy alkalommal jártam önöknél. A hivatalos magyar felkérést a párkányi gyerekek nyári, Balatonlellén történt táborozásán egyeztetett formák alapján kaptuk meg, s a mi testületünk egyhangúan megszavazta a kapcsolatfelvételt.

 

   A vendéglátók kedves műsorral tették emlékezetessé a délutánt. A helyi zeneiskola fuvolás növendékei, majd egy zongora szakos tanuló játszottak rendkívül magabiztosan és színvonalasan. Az alkalmi koncertet a fuvolások tanára tette emlékezetessé két közismert opus előadásával. A klub tagjai pedig verssel és Párkány történetének rövid ismertetésével gazdagították a napot.

   parkany 640

 

   A reggel óta szemerkélő eső közben elállt, s mi sem volt természetesebb, mint egy séta a párkányi főutcán – közben különféle rafinériákkal néhány adag knédli beszerzése – egészen a Duna partig, ahonnan pompás kilátás nyílt a szemközti esztergomi Bazilikára, a párkányi Duna hídra, egyáltalán, egy óriási Duna parti panorámára! Csodásak és különlegesek voltak a fények, máltó befejezése a napnak.

   parkany 736

 

   A klubban még egy rövid melegedés, egy pohár bor, friss presszókávé, egy kis közös éneklés várta a vendégeket, majd este nyolc körül ért haza a vendégeskedő nyugdíjas társaság.

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik  ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY