Szent István király ünnepén
A zuhogó eső miatt az augusztus 20-ai ünnepséget a meghirdetett időben és változatlan programmal a Kőrösi Kulturális Központ aulájában rendezték meg.
Augusztus 20-a, délelőtt fél tíz, zuhogó eső. Elmarad-e a városközponti Magyar Oltár előtti térre meghirdetett kőbányai ünnepség vagy élve a szomszédban lévő Kőrösi Csoma Kulturális Központ lehetőségeivel, ott tartják meg? Nos, ez utóbbi történt.
Mégpedig nem is akárhogyan! A feladatot bravúros gyorsasággal oldották meg a ház műszaki szakemberei. Az aulában színes reflektorok adták a nemzetiszín hátteret, bal oldalon a fehér abrosszal borított asztalon állt a megszentelésre váró új kenyér, a technika megfelelően beállítva a beszédhez, s a zenei betétekhez. Eső ide vagy oda, az érdeklődők pedig gyülekeztek, az alkalmi nézőteret pótszékezni kellett …
Néhány perccel tíz óra után Hegyi Norbert köszöntötte az ünneplőket: Kőbánya polgármesterét, alpolgármestereit, a megjelent önkormányzati képviselőket, az egyházak,a civil szervezetek képviselőit, s a zord időjárás ellenére eljött érdeklődőket. Majd felkonferálta Dóczi Péter színművészt (képünk).
Dóczi egy szerkesztett énekes és prózai összeállítással megadta az ünnepség alaphangját, hangulatát. Műsora egyszerre volt lelket, szívet megszólító és történelmi alapot adó. Ezután Konkoly Bori Szent István-napi csángó népdalokat énekelt Róka Szabolcs énekmondó kobza kíséretével.
Az ünnepi beszédet Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere mondta el. Évezredes történelmi példával indított: – Ünnepeink bizonyítják, hogy minket, magyarokat, alaposan próbára tesz a sors. Amikor azt ünnepeljük, hogy a magyarok nem nyugodtak bele az elnyomásba, az igazságtalanságba, valójában vesztes szabadságharcra, bukott forradalomra emlékezünk. Az egyetlen kivétel talán a mai nap. Augusztus 20-án ugyanis azt ünnepeljük, hogy több, mint ezer éven, tatárjáráson, törökdúláson, pestisjárványokon, megsemmisített igazságtalan békeszerződésen, idegen erők megszállásán, külső erők fenyegetésén át is megmaradt Magyarország, a magyar állam, a magyar nemzet. Talpon maradtunk – mondta.
Majd a súlyos történelmi példákkal szembeállította azt, hogy ma más feladata van a magyarságnak: nem a túlélésért harcol, hanem virágzó országot épít. Hangsúlyozta, ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy új korszakot nem a politika, nem a gazdaság épít fel, hanem az emberek lelkületének, gondolkodásának megváltozása. – A lelkek emelkedése, a közös bizalom, a jövőbe vetett remény és az ebből fakadó erő – fogalmazott.
Kovács Róbert (képünk) elmondta, a mai országépítés méltó a Szent Istváni örökséghez. Ma a közösség összefogása a hajtóerő, s nem néhány ember sikere a meg sem említett többség áldozata árán. Ma az egyik ember sikeréhez a másik sikere szükséges.
– Ha Magyarország határait ki akarjuk tágítani, a szívekben és felfelé, az ég felé kell építeni – mondta, utalva arra, hogy az összefogás csak így érvényesülhet. Konkrét helyi példákat sorolt a fejlődésre, az „építkezés” bizonyosságára.
Kiemelte, hogy a nemzet történelme igazolja, a magyar nép akkor volt a legsikeresebb, akkor erősödött legjobban az ország, amikor polgárai összefogtak egy jó cél érdekében és megbecsülték a teljesítményt. Lényegében ez történik most is, s majd egy évezred igazolja, hogy élt itt egy nép, amely lerázta magáról a Himnuszban megénekelt balsorsot és felépített egy új országot. – Kossuth Lajos azt üzente nékünk, a haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, ami van, hanem az iránt is, amely lehet és lesz – zárta ünnepi beszédét Kovács Róbert.
A beszéd után újra vers és ének következett, melyek Szent István hagyományát járták körbe, majd a református egyház részéről Szilágyi-Sándor Gabriella lelkipásztor, az evangélikus egyház képviseletében Benkóczy Péter lelkész, a katolikus egyház részéről pedig Mádai István római katolikus plébános adott ünnepi szolgálatot, s áldották meg az új kenyeret. Igehirdetéseik a szeretetről egymás megbecsüléséről, segítésről szóltak. (képünkön Róka Szabolcs és Konkpoly Bori)
Az áldás után az egyházak képviselői Kovács Róberttel közösen szegték meg az új kenyeret, s osztották szét a jelenlévők között. Mire az ünnep véget ért, egyfajta szimbólumként, elállt az eső, s a felhők közül előtörtek a nap sugarai is …
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
