OSZK: Budáról Kőbányára?
Ha hinni lehet a polgármesternek, akkor pár éven belül Kőbányára kerülhet az Országos Széchenyi Könyvtár és az állami levéltár. Igen ám, de mást mond a városvezető, mást a tárca sajtóosztálya, mást az intézmény vezetője, az illetékes államtitkár meg kellő óvatossággal nyilatkozott róla.
Nem tudjuk, hogy kinek higgyünk. Miután informálódtunk egy polgármesteri kijelentés hátteréről, olyan érzésünk volt, minta nem tudná a jobb kéz, hogy mit csinál a bal – bár a jelenkori Magyarországon, amikor a vesszőfutást is dicsőségnek adják el, igazából ez maga a természetesség.
Könyvtár és a levéltár is. Is?
Nos, hogy mindez érthető legyen, az előzményekről is muszáj szólni. Kovács Róbert kőbányai polgármester tavaly december 5-én tartotta a Városrészi fórum elnevezésű kerületjáró „roadshow” első állomását a Pongrác-telepen, a tájékoztatójában Kőbánya távolabbi kilátásait taglalva megemlítette, hogy az önkormányzat a régi sörgyári területen egy új városközpontot képzel el.
Ebben nincs semmi újdonság, hiszen a korábban S1, a legutóbbi verzió szerint ART10 fantázianevet viselő fejlesztési tervet évek, önkormányzati ciklusok óta dédelgetik, alakítják, formázzák, és elsősorban kulturális arculatot szánnak neki. Az viszont nóvum, hogy a helyhatóság – a jelenleg a Budai Várban székelő – Országos Széchenyi Könyvtár új otthonának ajánlotta fel a majdan megépülő centrum egyik leendő épületét!
– Keresik az OSZK új helyét; nem szeretném elkiabálni, de Kőbánya nagyon esélyesnek tűnik – jelentette ki Kovács Róbert még decemberben. – Rugalmasan kezeljük mindezt, folyamatosan tárgyalunk azokkal a kormányzati szereplőkkel, akik ez ügyben tehetnek valamit. A kulturális államtitkárral, a gazdasági minisztériummal több tárgyalási fordulón vagyunk túl, készülnek a tervek. Olyan helyszínt keresnek a könyvtárnak, amely nem csak a mostani állomány elhelyezésének nyújt kedvező lehetőséget, hanem legalább ötven évre előre biztosíthatja a bővülő állomány helyét. A terület alatt van egy 32 kilométeres pincerendszer, ez alkalmas lehet akár ilyen célra is.
Kis híján leesett az állunk a döbbenettől. Aztán egy másik elejtett mondat után még nagyobb volt a meglepődésünk.
– Olyan állami levéltárnak is meg kell itt jelenni, am a biztonságot, a titkosságot, az őrzést magas szinten feltételezi. A tárgyalások folynak – jegyezte meg kurtán-furcsán a polgármester. Utóbbi közbevetés nem volt egyértelmű, de mivel „állami levéltár” csak egy van, úgy véltük az OSZK mellett a szintén a várban lévő Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL) is jönne.
Ha mindkét nemzeti intézmény Kőbányára költözése megvalósulna, akkor a kerület valóban felértékelődne, egycsapásra eltűnne a köztudatban máig honos, kicsit lealacsonyító „iparkerület” jelző.
– Meggyőződésem, hogy egy olyan húzóerő nélkül, ami közcélt valósít meg, nem lehet a területet elindítani – mondta még Kovács Róbert, és ezzel mi maximálisan egyetértünk. Kell valami „arc”!
Hárítás
Nem mintha kételkedni akartunk volna a szenzációsnak tűnő bejelentésen, de érdeklődtünk a másik oldalon és az érintetteknél is.
Először akkor néztünk bambán, amikor az MNL főigazgatói titkárságáról dr. Jakab Andreától, az intézmény munkatársától érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy „főigazgató asszony megbízásából szeretném tájékoztatni, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára jelenleg költözést nem tervez”.
Másodszor akkor, amikor Dr. Sajó Andrea, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója afféle „se igent, se nemet” nem mondott.
– Úgy vélem, hogy a feltett kérdésekre az érdemi választ a kőbányai önkormányzattól, illetve az Országos Széchényi Könyvtár fenntartójától, az Emberi Erőforrások Minisztériumától kaphatja meg – közölte velünk röviden.
A könyvtári főosztály nem tud róla
A kőbányai önkormányzat álláspontja világos, mint a fentiekből kiderült. Kérdéseket juttattunk el az Emmi-hez, amikre aztán a kulturális államtitkárság sajtóosztályáról telefonon azt a tájékoztatást kaptuk, hogy – utalva az OSZK Kőbányára költöztetésére – „az illetékes könyvtári főosztály nem tud róla, de politikai síkon lehet, hogy volt erről egyeztetés, lehet, hogy volt ilyen ígéret”. (Az ügyről az NGM-től nem kaptunk tájékoztatást, pedig oda is elküldtük kérdéseinket.)
Képzeljük el, milyen munka folyhat a minisztériumban, ha egy ilyen fontos kérdésben ekkora a tanácstalanság, ilyen az információáramlás…
Viszont a „politikai síkon” való alkudozást erősíti, hogy L. Simon László kulturális államtitkár tavaly őszi kőbányai látogatása után elmondta – mint az a Kőbányai Hírek 2012. decemberi számából kiderült –, hogy „neki nagyon tetszik, hogy az ipari műemlék épületeket kulturális tartalommal lehetne megtölteni, amihez a működtetési forrásokat is kidolgozták, ám ez a projekt csak a következő, 2014-es kormányzati és uniós finanszírozási ciklusban valósulhat meg. A kormány kiemelt fejlesztési terveiben szerepel majd a kőbányai ART10 is…”
Azért megy a háttérmunka
Itt már végképp elvesztettük a fonalat. Tehát elvileg rendben az elképzelés, de a bizonytalansági faktor (a lehetséges pénz) meglehetősen nagy. Olyan, mint a Mátyás királlyal kapcsolatos népmese: van is ajándék, meg nincs is…
Ha mindez nem volna elég, egy újabb csavar van a történetben. A Közbeszerzési Értesítő 2013/6. számában rábukkantunk egy ide vonatkozó közlésre: a Kőbányai Vagyonkezelő Zrt. által kiírt „tájékoztató tanulmányterv elkészítése az Országos Széchenyi Könyvtár elhelyezésére az S1 területén tárgyú eljárást” a CÉH Tervező, Beruházó és Fejlesztő ZRt. nyerte meg! Vagyis a háttérben tényleg gőzerővel dolgoznak. Az OSZK főigazgatójának „hárítása” pedig azért meglepő, mert a feltételek között szerepelt egy olyan kitétel, hogy „melléklet: az OSZK javaslatának (2012.07.10.) kivonata”, tehát az előkészítésbe feltehetően bevonták…
Ezek után még egyszer megkerestük a kulturális államtitkárság sajtóosztályát, hogy tényleg csak „politikai síkon” megy-e az egyeztetés, de e-mail-ünkre nem válaszoltak és a telefont sem vették fel.
Szóval nem tudjuk, hogy kinek higgyünk. Az, hogy teljes a káosz, még enyhe kifejezés…