Kis-Pongrác telepi táblaavató buli

Lépésről lépésre halad a Kis-Pongrác lakótelep városrehabilitációs megújítása. Május 18-án délután adták át, kisebb ünnepség és dzsembori keretében, a projekt úgynevezett információs tábláját és a Kis-Pongrác Információs Pontot is.

A belső Csilla utca és a Pongrác út lakótelepet átszelő része között zárták le a Salgótarjáni utat, s építettek színpadot a majd’ egész napos ünnepségnek. Az apropó a Kis-Pongrác projekt Tájékoztató tábla és InfoPont avatása volt.

   A hatalmas méretű tájékoztató táblán a projekt minden lényeges adata szerepel, ám a részleteket, a tényleges feladat nagyságát délután négy órakor ismertették a kerület vezetői. Addig egy varázslatos gyermekműsorral Róka Szabolcs énekmondó kápráztatta el a közönséget (képünk). Oly annyira, hogy a produkció végén szinte az egész nézőtér a színpadon volt, részeseként az előadásnak. Rókát még az olyan technikai apróságok sem zavarták, mint a lemerült elem a mikrofonjában. Amíg a technikus nem egészen egy perc alatt kicserélte ezeket, túlharsogta a természetes zajt, s frappánsan kivágta magát a gyerekek szerepeltetésével.

   Az utca túlfelén, a játszótér szélén kézműves foglalkozáson koronát, csákót készíthettek a legkisebbek a Kőrösi Kulturális Központ munkatársainak segítségével. A téma – stílszerűen – a színpadon zajló meséhez kapcsolódott.

   A bevezetőben említett részletek ismertetésére, az InfoPont felavatására a Tutta Forza zenekar trombitásai adták meg szárnyaló fanfár dallamokkal. 

   Kovács Róbert színművész, a délután szpíkere és közreműködője Kovács Róbert polgármestert, dr. Pap Sándor alpolgármestert, Marksteinné Molnár Julianna önkormányzati képviselőt, a Kerületfejlesztési és  Környezetvédelmi Bizottság elnökét és Gera Zoltánt, a projekt softmenedzserét kérte a színpadra.

   – Hazajöttem. Hazajöttem, hogy csodát teremtsünk mi, így együtt, közösen! – kezdte beszédét Kovács Róbert polgármester. – Csodateremtésre készülünk már évek óta, hiszen kollégáimmal együtt, évekkel ezelőtt megálmodtuk, hogy részt kellene vennünk egy pályázaton. Mégpedig egy olyan pályázaton, amelyik a Pongrác-telepnek esélyt kínál arra, hogy teljesen megújuljon a házaiban, közterületeiben, közösségében. Úgy vélem, hogy az az út, amit azóta bejártunk, az bizonyítja, érdemes volt elindulni, érdemes volt összefogni. Összefogni az itt lakóknak, a házak közösségeinek, és a társasházak közös képviselőinek, az intézményeknek, az önkormányzatnak, a vagyonkezelőnek. Érdemes volt, mert a beadott pályázatunkat eredményesnek nyilvánították és a még hátralévő szűk két évben 1,3 milliárd forintot költhetünk el erre a lakótelepre. Ebből több mint 900 milliót az Európai Unió biztosít, a többit az önkormányzat, az itt élő emberek adják.

A továbbiakban kitért arra, hogy a siker akkor lesz teljes, ha végigviszik a projektet, s a megújulásban együtt, egy új közösség tagjaiként vesznek részt.

   Az utána szóló dr. Pap Sándor elmondta, hogy „mérföldkőhöz érkeztünk” és úgy érzi magát az ilyen esetekben, mintha „mindjárt eldördülne egy startpisztoly”.

– Úgy érzem, hogy mindjárt kezdünk, hogy mindjárt itt van, mindjárt szebb lesz, mindjárt jobb lesz. A polgármester az imént türelmet kért, s jelezte a várható nehézségeket. A türelmet én is kérem, de egy más nézőpontból. Ebben a projektben két tucatnyi konzorciumi partner vállalkozott arra, hogy ezt a mikrokörnyezetet teljesen megváltoztatja, jobbá teszi. Nehéz és összetett folyamat közepén vagyunk, amikor önök naponta kérdezik majd meg, hol tartunk, mikor lesz készen, mikor lesz olyan amilyennek ígérték. Én ehhez a munkához kérek türelmet, hogy a partnerek együttműködése zavartalan lehessen, hogy a legjobb minőségben adjuk majd át, amire vállalkoztunk! – taglalta a munka kevésbé látványos, koordinációs részleteit.

   Harmadjára Marksteinné képviselő asszony osztotta meg gondolatait.

– Nagyon bizakodom abban, hogy ez a közösségfejlesztési program, aminek részleteivel a Szomszédsági Tanács ülésén már találkozhattunk, segíteni fog abban, hogy a projekttel kapcsolatos valamennyi információt minél gyorsabban és minél szélesebb körben megoszthassuk önökkel. Ez a mai táblaavató ünnepségünk arra is jó, hogy számba vegyük, mi is lesz a következő lépés. A társasházakban, ha megindul az építkezés, az látványos lesz. Ugyanakkor, a közösségi házban folyó munka kevésbé lesz színes. De azt remélem, önök velem együtt mondják majd, remélem, időben kezdünk és minden részlet határidőre be fog fejeződni Ebben számítunk az önök segítségére is – mondta.

    Végezetül Gera Zoltán említett meg néhány fontos dolgot az InfoPontról, a szomszédságról és a Mini pályázatokról.  Azzal indított, hogy ezen a napon van az internet világnapja, s ennek okán, ha bárki kíváncsi a projekt részleteire, friss híreire, a kispongrac.hu oldalon elérheti ezeket. Az InfoPont az idősek klubjában működik, s hétköznaponként 8-16 óra között elérhető. 

Itt kap helyet a Szomszédsági Tanács és itt működik majd az 15 civil szervezet, melyek pályázaton nyerték el a közösség szervezésének sokszínű programjait. Majd Gera arra kért mindenkit, hogy segítsenek olyan tárgyak, emlékek gyűjtésével, közkinccsé tételével, amelyek a Pongrác-telep múltjának egyfajta helytörténeti tárát alapozhatják meg.

   
   A köszöntők közé ékelődött a Pongrác-telepen élő Deák „Bill” Gyula, Kőbánya díszpolgára videóüzenete. Elfoglaltsága okán választotta ezt a megoldást, hogy hitet öntsön az itt lakókba, érdemes belevágni az újba, a változásokba; egész életútja ezt példázza! Az interjú után folytatódott a színpadi program. A musical stúdió művészeit a Magic Dance formáció látványos műsora követte. Ezután Kovács Róbert nemcsak színészi és konferanszié tehetségéről adott számot: fergeteges operettparádét varázsolt színpadra partnerével, Galambos Lilla operetténekessel és táncosaival. Sikerük annyira egyértelmű volt, hogy egy csárdásra még a közönség soraiból is felcsábítottak egy urat a színpadra, Robi pedig onnan leugorva, egy hölggyel énekelt alkalmi duettet, s kapta el egy rövid táncra.

   A nap fénypontja Kovács István egykori ökölvívó világbajnok látogatása volt. Kokó szintén a telep szülötte, példája, kitartása a profi ökölvívói pályán mindenkit ösztönözhet. Erről beszélgetett a színpadon a polgármesterrel. A lehetőséget, a sztárinterjút a 10kerkult.hu sem hagyhatta ki. Arra voltunk kíváncsiak, mikor járt utoljára Kőbányán?

– Nem is oly rége, két-három hete – felelte. – Készülőfélben van egy kiadvány, amely ismert közéleti személyiségekkel kívánja bemutatni Budapest huszonhárom kerületét. Olyanokkal, akik az adott kerület szülöttei, ott éltek rövidebb-hosszabb ideig, onnan indult pályafutásuk. Kőbánya megismertetésére engem kértek fel, amire büszke vagyok, hiszen mind a művészetekben, mind a tudományos életben számos nagyságot tudhat sajátjának a kerület, mégis engem választottak. A bemutatás itt kezdődött, a Pongrác telepen, ahol 14 éves koromig laktam, majd a Szent László térre mentünk, s onnan indulva körbejártuk a kerület nevezetesebb helyeit.

   Az est záró műsorszáma előtt a Kőbányai Cigány Ifjúsági Zenekar és a gyerektáncosok kaptak bemutatkozási lehetőséget. A gitárosok – kevesebben, mint valójában vannak – komolyzenei műveket mutattak be, majd következett az igazi cigány dallamokra táncolt parádé. Géppuska lábú legények, kacérkodó „hölgyek” villantottak meg egy-egy gyöngyszemet a szépséges cigány folklórból. Sikerük egyértelmű volt, néhány bátrabb ifjú még a színpad hátuljába is felmerészkedett, hogy a táncosokkal együtt ropja a csárdásokat.

   S mielőtt a rockzenének, a Kőbányai Zenei Stúdió hallgatóinak átadták volna színpadot, a lassan Kőbányán is magának hírnevet szerző klasszikus cigánybanda Fehér István vezetésével muzsikált néhány örökbecsű nótát.

   A 10kerkult.hu egy idős bácsit kérdezett arról, emlékszik-e arra, mikor volt ilyen parádé a telepen. Kis gondolkodás után mondta:

– Hát, ’56-ban. Csak akkor zajosabb volt, mert lőttek. Majd azt javasolta, nézzünk csak körül, milyen a közönség összetétele. – Látja-e, én már itt élek hetven éve, de nem emlékszem ilyenre. Az én korosztályomból, meg érdeklődési körömből alig vannak itt. Sok a beköltöző, fiatalok, azokat nemigen érdekli az efféle mulatság! Magukkal vannak elfoglalva. Habár, változnak az idők, lehetséges, ha rendeznének még két-három ilyen alkalmat, mert az operett, meg a cigányzene nagyon jó volt, meg, ha Deák Bill is fellépne, még követelnék is, hogy több előadás legyen…

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY