A múlt a jelenhez szól – Kőbánya 150 éve
Helytörténeti konferenciát rendezett a kőbányai Önkormányzat és a Kőrösi Kulturális Központ A múlt a jelenhez szól címmel március 30-án. Az apropó Budapest egyesítésének és a X. kerület „születésének” 150. évfordulója. Megnyitó beszédet mondott és a konferenciát megnyitotta D. Kovács Róbert Antal, Kőbánya polgármestere.
A Kőrösi Kulturális Központ házasságkötő terme zsúfolásig megtelt: 120 széket helyeztek el a rendezők, s éppen csak, hogy ez a mennyiség elég volt. A teltházas rendezvény azt bizonyította, hogy Kőbányán sokan érdeklődnek a kerület történelme, fejlődése iránt. Hadd említsem meg, hogy Verbai Lajos, a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény vezetője már hosszabb ideje szervezi és tartja meg a helytörténeti délutánokat, köztudottan sikerrel és rendkívüli érdeklődés mellett!
A megnyitó beszédében D. Kovács Róbert Antal polgármester (képünk) kiemelte, hogy a konferencia egyik fő üzenete az, hogy „a város, ahol élünk, az legyen a miénk, ismerjük és szeressük, hiszen a mindennapjainkhoz megkapjuk mindazt, ami: szükséges: egészségügyet, orvost, iskolát, helytörténetet, közművelődést, szórakozást, ünnepeket, családot, de a városnak adnunk is kell. És a jelenben kell adnunk, hogy a városnak legyen jövője.”
Elmondta, hogy izgalommal várja, mit kapunk a múlttól, mivel gazdagodhatunk, hogyan kapcsolódik be a X. kerület Budapest egyesítésének és a kerület megszületésének 150 éves évfordulójába.
Sajnálatos, hogy a meghirdetett programból kimaradt A Dreher és Kőbánya című előadás. Így a szünetig két nagyszerű értekezés hangzott el.
Herédi Attila, a Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa nyitotta a sort Adottságok és hozzáadott értékek - Kőbánya és a városegyesítés címmel.
A szabott idő okán Herédi az első pillanattól kezdve igyekezett Kőbánya történetét, történelmét a messzi múltba visszatekintve, a meghatározó eseményeket a középpontba állítva előadni. Így kiemelte Kőbánya természeti adottságait, melyekből következtek a tevékenységek s az ezekre épülő ipar.
• A könnyen megmunkálható mészkő a kőfejtést eredményezte, ennek hozadéka pedig egy kiterjedt pincerendszer.
• A vastag agyagtakaróból a téglavetés, majd a fejlődés során fellendült a téglagyártás.
• A napos lankák a szőlőtermesztést eredményezték, melynek hozadéka a borkultúra volt.
• A kiváló minőségű víz a sörfőzést hozta magával, A hozzáadott érték az iparfejlesztés.
A civilizációs adottságok között említette a – Kőbánya történelmét, fejlődését is meghatározó – sertéspiacot és kereskedelmet, ezzel párhuzamban az alföldi vasútvonalat, mint a sertésszállítás ideális eszközét. Kialakult egy kirándulási terület, egy mulatóhely, mindezek egy kulturált kisvárosi környezet részeiként. Az ide költöző sertéstenyésztők, kereskedők, a szőlészettel foglalkozók, a fejlődő ipar, a gyárak tulajdonosai és dolgozói lassan létrehozták a polgári kisvárost. Az előadó kiemelte Windisch Ferenc és Schreyer András fogadóit és sertésállásait.
A városegyesítés „előestéje” apropóján elmondta – és itt már szervesen kapcsolódik a főváros és a kerület létének összefüggése, hogy Kőbánya Pest (szabad királyi város) kültelke, nincs önálló önkormányzata, hatósága a pesti polgármester és a városi tanács. Népessége nem éri el az 5000 ezer főt. Jellemző az intézmények, bevásárlási, szórakozási lehetőségek hiánya.
Kőbánya látható múltja apropóján megemlítette a Korponai utca 9. szám alatt mai is álló Handtl Károly 1871-ben épült lakóházát, az 1844-ben épült, ma Csősztorony néven ismert főcsőszházat, szólt a Dreher sörgyár Halom utcai kocsislakásairól is.
Kőbányáról kitekintve indokolta a városegyesítés szükségességét, az aktus jogi és más alapjait, és unikumként említette, hogyan lett Kőbánya a főváros X. közigazgatási kerülete.
Kőbánya fejlődésében nagy szerepet vállaló közéleti személyek sem hiányozhattak az összképből: Keresztes Károly mezei kapitányt, Havas Ignác városegyesítési miniszteri biztost, Zofáhl András első X. kerületi elöljárót emelte ki Herédi Attila, és megemlített még néhány jelentős személyt.
Sándor Márta, a Richter Gedeon Múzeum múzeumi koordinátora a kerület meghatározó gyára történetét - Egy történelmi gyár 120 éve - mutatta be az alapító Richter Gedeon életútján keresztül.
Elsőként az alapító Richter Gedeon (Ecséd, 1872. szeptember 23.) életútját ismertette. Richter földbirtokos-terménykereskedő családból származó gyógyszerész. Gyöngyösön járt középiskolába, Kolozsvárott folytatta a tanulmányait, majd a Budapesti tudományegyetemen szerzett gyógyszerész diplomát 1895-ben. Rövid vidéki gyakorlat után nyugati tanulmányúton járt, több országban szerzett tapasztalatokat az európai gyógyszerészet és gyógyszergyártás területén.
A mai gyógyszergyár a ma is működő legendás Sas Gyógyszertár megvásárlásával indult 1901-ben. A gyógyszertár laboratóriumában Richter Gedeon nemcsak megalapította társaságát, hanem megalapozta az egész magyar gyógyszeripart is. Fordulópont volt a cég tőzsdei bevezetése. 1939-ben a Richert hadiüzemmé nyilvánítják, 1944-ben Richter Gedeont meghal – a Dunába lövik sok-sok társával egyetemben. 1948-ban államosítják a vállalatot, ám a töretlen fejlődésből kialakult és jól ismert márkanév 1951-ben megszűnik: az állami beavatkozás miatt a Kőbányai Gyógyszerárugyár nevet kapta. A sikerek így sem maradtak el, 1956-ban szabadalmaztatták a fermentációs úton előállított B12 vitamint, 1966-ban kezdték forgalmazni az első orális fogamzásgátló készítménye. 1977-ben dobták piacra az originális terméküket, a Cavintont.
2016-ban ipartörténeti siker, hogy Amerikában forgalomba kerül a Richter sikerkészítménye, a cariprazine, mely egy szájon át, napi egy alkalommal szedendő, atípusos antipszichotikum. Az elismerés sem hiányzott, a termék 2017-ben elnyeri az Innovációs Nagydíjat.
Richetr Gedeon sikeres tevékenysége nyomán a Sas patika kapacitása már kevés, ezért 1906-ban megvásárolja a Cserkesz utca 63. szám alatti telket és gyárat alapít. Az első külföldi képviselet Olaszországban alakul meg 1908-ban. A Richter dorogi gyáregysége 1967-ben jön létre, míg a debreceni részlegüket, a Biotechnológiai üzemet 2012-ben avatják fel.
Bogsch Erik, az 1992. november 1-jével kinevezett új vezérigazgató az akkoriban súlyosan eladósodott Richtert állami segítség nélkül, saját erőből kívánta rendbe hozni.
Földényi Krisztina, a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa egy rövid szünet után tartotta meg a záró előadást az Ami a dokumentumokból kimaradt címmel. Hozzá teszem, hogy a teljes cím kiegészült: Az oral history jelentősége a helytörténeti kutatásban alcímmel. Ezt is figyelembe véve egy nem szokványos előadásra számíthatott a közönség.
„Nehezen indult az anyaggyűjtés az Óhegy utca történetéhez, mert ugyan voltak könyvek, adatok arról, hogy mikor melyik helyrajzi számon ki volt a tulajdonos, de valójában a lényeg nem volt dokumentálva. De jöttek a beszélgetések, és minden ténynek háttere, igazolása, minden háznak arca lett. A könyvekből nyert adatok megrajzolták a kontúrokat, a beszélgetések pedig kiszínezték a történeteket” – mondta Krisztina, az Óhegy utca házainak történetét feldolgozó előadás bevezetéseként.
Érdekességek sorát említette meg, köztük azt, hogy a 95-ös autóbusz jelenlegi útvonalának mennyire örültek a kerület vezetői, ugyanakkor az Óhegy utcai lakói kifogásokkal, fenntartással fogadták, mondván, az utca elveszíti már-már falusias arculatát, veszélyben a házak stabilitása, megrepednek majd a falak a nehéz buszoktól, nem lehet kiengedni a gyerekeket az utcára játszani, stb., stb.
De a legendák is a helyükre kerültek. Vajon hány kőbányai (szűkebben óhegyi lakos) tudja, hogy az ifjú újságíró, Lázár Ervin itt élt az Óhegy utcában. „Most már azt is tudjuk, hogy pontosan melyik ház melyik szobájában lakott.” Több írásában is megemlítette élményeit, például a 95-ös buszt, a lengyel templom kertjében álló madonnáról, vagy az akkoriban a Barátság park helyén éktelenkedő szeméttelepről.
Ahogyan azt Józsi bácsi elmesélte
Földényi Krisztina rögzített beszélgetéseket játszott be, közel hozva az interjúk sajátos, egyedi hangulatát. Ezt részletezve, az oral history műfajának elemzésekor szólt arról is, hogy az interjúzásoknak – túl azon, hogy milyen szívélyesen is fogadták, és nyilatkoztak neki – hátrányai is vannak. Kiemelte a személyesség szerepét. A személyes emlékfoltokat ugyanis nem lehet kész tényként kezelni, a felidézés nem biztos, hogy pontosan adja vissza az eseményt, lehet hosszabb is a múltidézés, ami során éppen a lényeg veszne el, és előfordulhat az is, hogy az adatközlőt az érzelmei pro és kontra téríthetik el a tényszerűségtől. Persze, az említett jelenséget kezelni kell tudni, és attól lesz egyedi, hogy „minden egyes beszélgetés egy egyedi betekintés a beszélő információs közegébe.”
Az interjúkat, minden buktatójuk ellenére, értéknövelőként jellemezte Krisztina: „Az emberekkel készített interjúkban egyes motívumok ismétlődnek, s ezek összessége hozzájárul Kőbánya közös kulturális identitása kialakulásához.”
balról: Sándor Márta, Földényi Krisztina, Herédi Attila
A zárszót a Kőrösi igazgatója, Győrffy László mondta, majd ajándékokat adott át a konferencia előadóinak.
Bár a tudósításban nem szokás a véleménynyilvánítás, most – kivételesen – meg kell jegyeznem, hogy három rendkívül magas színvonalú, logikusan szerkesztett, lényegre törő, ugyanakkor kiválóan illusztrált előadás hangzott el, melyek azt is jelzik, hogy az előadók felkészültsége nagyon alapos és magas szintű volt. Nem véletlenül hangzott fel minden esetben a közönség vastapsa.
Mindezek mellett a szervezők munkájáról is csak felsőfokon lehet beszélni. Kedves, gördülékeny vendégfogadás, magas szintű technikai kiszolgálás jelezte a hozzáértő előkészítést.
Meg kell jegyeznem azt is, hogy a 150 éves évfordulóhoz kapcsolódó minden anyagot (kiadványok, plakátok, reklámanyagok, stb.) a jubileumi logótervező verseny győztese, Páncsity Lídia munkája ékesíti.
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
