AD-blacklist1

2021
nov.
21

Mert aki Márton napján libát nem eszik…

Írta: Oszvald György

Marton nap lead2A Márton-napi hagyományok bemutatása, azok őrzése és a jövőben rendszeressé tétele volt a célja a Nagycsaládosok Kőbányai Szent László Egyesületének az Óhegy parkban első alkalommal, november 11-én megrendezett lámpás felvonulásnak.

 

 

   Nagyon sokan, egy hozzávetőleges becslés alapján mintegy 300 fő hagyománykedvelő érdeklődő gyűlt össze a Csősztorony előtt, köztük nagyon sok gyerek. Este 6 órakor a szervezők (kőbányai nagycsaládosok, Kőrösi Kulturális Központ) irányításával nekiindult a tömeg, s a változatos kivitelezésű libalámpások fénykörében elindult a Kőér utcán az Óhegy park középső, Dausz Gyula park lépcsőjéhez közeli sétaútja felé. A menet élén Koós Judit, az egyesület elnöke, Földényi Krisztina, a Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa, és néhány sorral mögöttük Cseh Zoltán atya, a Sörház utcai Szent György templom plébánosa meneteltek.

 

Marton nap Koos 014

 

   A Kőrösi műszaki stábja egy nagyszerű világítással tette látványossá a park közepén lévő kerek, egykori Magyar-szovjet barátság emlékmű talapzatát. Középen az egyesület önkéntesei már az ünnepség végére tervezett libaságos, pogácsás, édességes, teás és újboros finomságokat készítették az asztalokra. Mert ugye, „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

 

Marton nap Koos 027

 

   A felvonulók köszöntése után Földényi Krisztina sajnálattal olvasta fel a Waldorf Általános iskola levelét, melyben közlik, hogy az iskola a koronavírus miatt karanténban van, így a tervezett programjaikat nem tudják bemutatni, de, hogy a közönség el tudja képzelni, mi is lett volna a műsor, a levél ennek leírását is tartalmazta. Ígérték, jövőre bemutatják.

 

  Marton nap Koos 156 Cseh Zoltán atya (képünk) azzal kezdte köszöntéjét, hogy a lámpás a fényességet, a szeretetet és Krisztust is megtestesíti. Sőt, egy olyan szentre, nevezetesen szent Mártonra emlékeznek, aki maga is lámpás és példakép is egyben. A szombathelyi (egykor Savaria) születésű Szent Márton Tours városában volt püspök, ott remetéskedett és szerzetesrendet alapított. Ifjú korában Itáliába költözött édesapjával, ő is katona lett, s ez idő alatt sok jót tett. De nem nagyon tetszett neki a katonaság, korán ráébredt, hogy ő inkább Jézus katonája kíván lenni. A helyi püspök segítségével hittanuló lett. A lelkében már keresztény volt, s szinte mindenét elosztogatta a szegényeknek, ápolta a betegeket. Az egyik legismertebb jócselekedete, hogy egy hideg novemberi napon egy didergő koldusba botlott, ezt látván ketté tépte köpönyegét, és a felét a koldusra terítette.

   Zoltán atya azt is elmondta, hogyan kapcsolódik a liba a tours-i püspökké válásához. Márton nem szeretett volna püspök lenni, inkább maradt volna a rászorulók istápolója, ezért elbújt egy libaólba. Igen ám, de a ludak gágogása elárulta hollétét, és így már nem volt akadálya a püspökké avatásnak. „Erre a Mártonra emlékezünk ma, akit szentté avattak, s aki mégis csak Isten akaratát követte, s életében végig azon volt, azon munkálkodott, hogyan tud segíteni a szegényeknek” – zárta megemlékezését az atya.

 

   Marton nap koosKoós Judit elnök asszony (a képen balra, középen Földényi Krisztina) megköszönte a résztvevők aktivitását, ígérte, jövőre még színesebb felvonulást rendeznek, s felhívta a figyelmet, hogy advent első vasárnapján – követve a nagycsaládosok hagyományát – ismét felállítják Jézus születése tiszteletére a Betlehemet és ott programokat is szerveznek majd. Ő is megosztott egy szent Mártonhoz kapcsolódó hiedelmet. Az időjósok szerint, ha ezen a nevezetes napon „fehér idő” van, azaz havazik, akkor enyhe tél lesz. Ám, ha Szent Márton napján fekete (vagy szürke) lovon jön szent Márton, azaz, nincs hó, akkor bizony kemény tél várható. Kedves színfolt volt Koós Judit kérése, miszerint közösen énekeljék el az Erdő mellett estvéledtem című népdalt.

 

  

   Ezek után meghívta a jelenlévőket a Márton-napi eszem-iszomra a terített asztalhoz. A libazsíros kenyérnek, a libasültes-uborkás szendvicsnek nagy sikere volt, a gyerekek azért nem hagyták ki a sajtos pogit, sőt a cukorkát sem. Többen a tálcára helyezett finomságokkal azokat kínálták, akik inkább a talapzat körül maradtak a párjukkal vagy a nagyobb gyerekkel.

   Kedves színfoltja volt a vigasságnak, hogy a kicsik Márton-napi rajzaikkal kedveskedtek Koós Juditnak, cserébe Bartók Béla: Képeskönyv gyerekeknek című könyvecskét kaptak.

 

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT  

fotó: 10kerkult.hu/OGY