Télűzés, tavaszvárás görög módon
Télűző görög farsang címmel rendezte meg a Kőbányai Görög Önkormányzat a tűztánccal fűszerezett hagyományőrző ünnepségét a Kada utcai görög klubban február 17-én.
Bár a kőbányai görög közösség ünnepét gusztustalan, sértő és elhamarkodott facebook bejegyzések előzték meg a görög klub előtti építmény okán, mindez nem zavarta Hellász kései leszármazottjait, hogy egy pompás, bensőséges, ugyanakkor látványos télűző, tavaszköszöntő ünnepséget rendezzenek.
Amíg a bejárat előtt – a kifogásolt építmény (biztonsági okokból) kaviccsal feltöltött közepébe –egy máglya vastagabb tartó ágait rakták, rendezték össze, a jellegzetes kék színűre festett és görögös ornamentikával díszített homlokzatú görög klubban (milyen kár, hogy a kérdezés nélkül azonnal kötözködő és vadul kommentelőknek erről fogalmuk sincs -a szerk.) javában készültek a farsangi ünnepre.
Kollátosz Jorgosz, a görög önkormányzat elnöke egy rövid köszöntő után ismertette a délután programját. E szerint a jelmezverseny után egy kis játékra invitálják a résztvevőket, majd egy tűzzsonglőr bemutató lesz, ezután meggyújtják a máglyát, s tűzre vetik a szalmabábot, s közös tánccal űzik el a sötét telet, köszöntik a megújulást hozó tavaszt. A rendezvény azonban itt nem ér véget, kötetlen beszélgetés és más betétműsorok várnak a vendégekre.
Gyerek és felnőtt kereplő hangjára, jelmezekbe öltözve vonult fel, közben egy rövid rigmust mondtak el görög nyelven, majd mindenki bemutatta a jelmezét. Volt itt angyal, kutyus, busó, királyfi, sőt tűzoltó is. A felnőttek sem maradtak el: egyikük fejéről kék-zöld csápok lógtak, ő a csípős medúza volt, egy másik pedig tojástartókból szerkeszett félelmetes dínó fejet. Mellettük a nyuszi, meg a béka szelíd plüssállatkának tűnt.
A jeleme zbemutatót játékok követték. Egyre kisebbre hajtott csomagolópapíron kellett táncolni: aki lelépett, kiesett. Majd egy adogatós játék következett. A körben zeneszóra egy babát adogattak kézről-kézre, s az esett ki, akinél a baba volt a zene váratlan elhallgatásakor.
A felnőttek sem maradtak ki a játékból, számukra lufidurrantó versenyt rendeztek. Az lett a győztes, aki a folyamatos fújással a leghamarább tudta eldurrantani a lufit. Ebbe – vendégként – beszállt Garamszegi László, a Kőkert Kft. műszaki vezetője is; hát, a tűzrakó hely kialakításában bizony jobban jeleskedett, mint a lufidurrantásban.
Délután öt óra volt, eljött az ideje a „tüzeskedésnek”. Aki az adventi hétvégeken látta a tűzzsonglőröket, tudta mire számíthat, amikor a klub előtt a most csak egyszemélyes társulat előkészült a produkcióhoz.
Meggyújtotta a gömböket, kijelölve ezzel a számára szükséges teret, megküzdött a dínóval, s elkezdődött a mintegy fél órás parádé. Repkedtek a szikrák, pörgött a két végén égő rúd, hol a zsonglőr testén, hol a levegőben váltva irányt.
Lángoló kötéllel zajlottak a különféle kötéltánc gyakorlatok, a látvány káprázatos volt, de egyszer minden artista produkciónak vége van. Jelen esetben nem csak azért, mert eltelt a műsoridő, hanem azért is, mert időközben a máglyára erősítették az igazán míves kivitelezésű, görög népviseletbe öltöztetett szalmabábút.
A „maradék tűzzel” lángra lobbantották a magyar folklórban kisze-bábként ismert „tél-jelképet”, s amíg le nem esett, tánccal, énekszóval köszöntötték a közelgő tavaszt. Szerkesztőségünk még megörökítette ezeket a pillanatokat, majd – egy másik programja miatt –sajnálattal köszönt el a farsangolóktól.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu
Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!