Drogprevenció és sulikezdés

Roma napot szervezett a Kőbányai Roma Önkormányzat augusztus végén, melynek programjában nem csak a felhőtlen szórakozás szerepelt. A rendezvénynek az Ihász utcai Civil Szervezetek Háza adott helyet. 

Egy bő fél órával később érkeztünk a meghirdetett kezdési időpontnál. Gyakorlatilag lekéstünk egy köszöntőt, ami meglehetősen érdekes lett volna annak tükrében, hogy éppen ezekben a napokban egy rendkívül erős rendőri jelenléttel igyekeztek megfékezni a Hős utca és a Puskás Ferenc Stadion közötti területen folyó drogozást és annak következményeit.

   No, de hadd menjünk sorjában! Érkezésünkkor gyakorlatilag üres volt az Ihász utcai – lánykorában a civil szervezetk háza – nagy kert, néhány felnőtt felügyelte a kondér mellett töltött káposztát, a túlvégen meg alakult az ugrálóvár. A gyerekeket pedig az épület alagsorában lévő tárgyalóban találtuk meg.

   Éppen túl voltak egy interaktív foglalkozáson, melynek témája a bűnmegelőzés, az internetes fenyegetések, a drog, a függőség és a mit tehetünk ellene kérdésre adható válaszok voltak. A foglalkozást Koós Judit r. őrnagy, a X. kerületi Rendőrkapitányság bűnmegelőzési tanácsadója vezette a 9-12 év közötti gyerekeknek. (Megjegyezzük, munkáját több szülő is figyelemmel kísérte!) Tesztet töltöttek ki, ahol olyan kérdés is szerepelt, lehet-e függőséget okozó kedvenc, az energia ital…

   Bár meglepő a gyerekek életkora, kérjük, ezen senki ne csodálkozzon. Nem egy alkalommal találkoztunk akár a Kőbányai Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KőKEF) vagy az Emberbarát Alapítvány szakmai napjain 14-16 éves srácokkal, akik vállalva magukat a nyilvánosság előtt elmondták, 10-11 évesen kezdetek el drogozni, s 2-3 év alatt szinte teljesen kivetkőztek emberi mivoltukból, holott még most is gyerekek!

   Ezzel csak azt kívánjuk alátámasztani, éppenséggel a legjobb időben kapják játékos formában az információkat az egyik legnagyobb fenyegetésről! Koós Judit nagy tapasztalattal váltogatott a kérdőív, a filmnézés a vélemények kifejtésével alakuló beszélgetések között.

   Persze, egyszer minden foglalkozásnak vége szakad, s itt sem volt másként. A gyerekek a világért sem húzták volna le az arcukra, kezőkre ragasztott, a 112-es hívószámot reklámozó matricát, rajtuk volt az ugráló várban, a lángos majszolása vagy a vattacukor elszopogatás alatt is.

   És itt térnénk vissza oda, hogy meglepetésünkre, a gyerekek egy különleges foglalkozáson vettek részt. Gergely Károlynét, a Roma Önkormányzat elnökasszonyát arról kérdeztük, van-e direkt összefüggés vagy időbeli egybeesés a Hős utcai rendőri jelenlét, igazoltatások és a roma rendezvény között? A válasz nemleges volt, az elnökasszony a véletlenre hivatkozott. – Igazság szerint azt gondoltuk, hogy ezt a tematikát azért most kell elővenni, mert jön az iskolakezdés, ezek a gyerekek többnyire már egyedül közlekednek, s így azokat a veszélyeket, amiket az iskolák környékén esetlegesen felbukkanó dílerek jelentenek, nem árt tudniuk – magyarázta el a roma nap lényegét.

   Hozzá tette, a lehetőségekhez képest igyekeztek bőséges lehetőséget adni a játékra, a szülőkkel való beszélgetésre is. – Mikor máskor, ha nem most? Ezen a délutánon mindentől jobban ráérnek egymással is foglalkozni – nevetett egy nagyot, s már ment is a vattacukroshoz, hogy minden rendben van-e, hozott-e elég ízt és színes cukrot, s ha már ott volt, azt is megnézte, a kicsi vagy a nagyobb ugrálóvárnak van-e inkább sikere?

   Kíváncsiak voltunk, vajon mi marad meg egy kilenc éves gyerek fejében a foglalkozáson kapott sok-sok információból. A véletlenen múlt, hogy éppen Julcsi, a Szervátiusz Jenő Általános Iskola most szeptemberben már 3. B. osztályos tanulója lett az interjúalanyunk. Bábozik, s emlékezett rá, hogy legútóbb a gyereknapon és a báb-előadáson látott fotózni. Ennek ellenére kicsit szégyenlősen válaszolgatott, s alkalom adtán anyukája sietett segítéségére.

   Rövidke beszélgetésünk lényegét adjuk itt közre. Igyekeztem közvetlen, vidám hangulatot teremti, feloldani látható zavarát, s elmondtam, a B osztály mindig a legjobb, magam is „bés” voltam a gimnáziumban. Valami sikerülhetett, mert előadott egy mondókát: „Bések, bések, mindig szerencsések, Ások, ások, kicsi pelenkások.” No, ezen jót nevettünk, s még a váratlanul jött kérdésekre, nevezetesen, hallott-e már bárhol is arról, hogy valaki drogozik, szipuzik, szúrja magát és, hogy mi tetszett neki legjobban az előadásból, viszonylag kerek választ kaptam. – Igen, hallottam már a drogozásról, villamoson beszélgettek nagyobb fiúk. És amikor az uszodából mentünk vissza az iskolába, akkor is voltak nagyobb fiúk a megállóban, akik erről beszélgettek és még csúnyákat is mondtak nekünk – mondta Julcsi. (képünkön az anyukájával)

   Aztán kiderült az is, hogy a Judit néni az internettel kapcsolatos előadást is tartott és a filmek tetszettek neki legjobban; egyet már az iskolában is látott. Még a tartalmát is elmondta, hogy egy új lány már mindenkit ismert az osztályban, mert a facebookon a gyerekek, sőt, a tanáruk is megosztott sok olyan képet, amit nem kellett volna, mert így „egy csomó dolgot elárultak magukról”. Aztán váratlanul azt kérdezte, ha valakit észrevesz az anyukája, hogy éppen kábítószert használ, akkor késő-e már, hogy abbahagyja? Hát, őszintén szólva, erre nehéz volt válaszolni, de bízom benne, annyit megértett Julcsi, hogy soha sincs késő, őszintének kell lenni és mindig van arra lehetőség, hogy megfelelő segítséget kapjon a drogos.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik: ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY