AD-blacklist1

2017
aug.
21

Intőn emeli ujját a Szent Jobb

Írta: Oszvald György

aug 20th unnep 012leadKurtán, furcsán zajlott le a Szent Istvánra, az államalapításra és az új kenyérre emlékező ünnepség Kőbányán. Az augusztus 20-án, vasárnap délelőtt 10 órára hirdetett eseményen a szokottnál is kevesebben voltak.

 

 

 

Kiemelt nemzeti ünnepeinken lassan „hagyomány” az érdektelenség. Többnyire 10-15 ismerős arc – „törzsvendégek” – mellett néhány közéleti szereplő érzi úgy, számára kötelező a megjelenés. No, meg alkalmi érdeklődők, s mindezt összeadva úgy 50-60 fő közé taksálhatjuk a résztvevők számát.

   

aug 20th unnep 045

 

 

   Jóllehet, most vasárnap az időjárás erősen befolyásolta, befolyásolhatta az ünneplési vágyat – reggel kilenckor még zuhogott az eső, az ünnepi megemlékezést a Kőrösi Kulturális Centrum előcsarnokában tartották meg – a csekély létszám mellett más különlegességet is produkált a megemlékezés.

  

  aug 20th unnep 240A legszembetűnőbb az volt, hogy a plakátokon meghirdetett egyházi részvétel elmaradt, egyetlen felekezet sem képviselte magát. Lehet ennek oka az új kenyér megszentelését középpontba állító iste ntiszteletek azonos (délelőtt 10 óra) kezdési időpontja, bár ilyenkor – volt már rá példa – segédlelkész vagy a felekezeten belül más templom egyházi méltósága vesz részt az ünnepen. De az is joggal feltételezhető, nem volt eléggé körültekintő a szervezés, a hitélet vezetőinek meghívása; talán meg sem hívták őket.

 

   Itt annyit még, az új kenyér felvágása előtt elhangzott egy mondat: „Ma reggel a Szent László templomban, a szent mise keretén belül került sor az új kenyér felszentelésére.”

 

   aug 20th unnep 126S ha már eléggé rendhagyó módon felborítottuk az események sorrendját, hadd folytassuk tovább a Kovács Róbert polgármester beszédét követő műsorral. Meglepően sivár volt a Pódium Színház két művészének Államalapítás, Szent István ünnepe című előadása. (Vajon milyen hatása lett volna a szabadtéri változatnak? Sose tudjuk meg, de nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a Magyar Oltár önmagában elég díszlet lett volna.) A művészi teljesítménnyel semmi gond nem volt, mind a hölgy, mind a férfi szereplő (vajon miért nem hangzott el a nevük? – szerkesztőségünk utánajárt: Schupp Gabriella és Ott József volt a két művész – a rendezőé igen, Bednai Natália) szépen beszélt és kiválóan énekelt, a szerkesztéssel is csak annyi bajunk volt, hogy kissé hosszúra (24 perc) lett szabva.

 

   Az ünnepi beszéd elé engedjen meg az olvasó egy gondolatot! Az ünnepet megelőző sajtóhírek szerint (szerkesztőségünk is közzé tette) vártható volt a szónoklatok központi előírás szerinti fazonírozása a fideszes érában, elsősorban Soros György és – a kormányzat által vélt – tevékenysége ellen. Kíváncsian vártuk hát, mit fog tartalmazni Kovács Róbert megemlékezése.

  

    Szabó Magda: Amit tettél, az ég csodája volt című írásának egy részletével indította beszédét Kovács Róbert.

 

   aug 20th unnep 087„Köszönjük neked, szent király, hazánkat és önmagunkat, ezt az első ezer évet itt, kérünk, ne vond el romolhatatlan jobbodat (…) te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt (…)”

 

   Kár, hogy az amúgy is erősen kivonatolt részlet utolsó mondatát nem idézte végig. Így szól hát:

 

„Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt és anyanyelvünk legfigyelemreméltóbb elvont főneveit: józan határú emlékezés, felejtés és bocsánat.” 

 

   Kovács Róbert kiemelte, a három nemzeti ünnepünk közül – március 15., október 23. és augusztus 20. – csak ez utóbbi az, amelyiket „nem árnyékolja be semmilyen gyász vagy keserűség”. Megjegyezte, István 1083. augusztus 20-i szentté avatása óta történelmünket végig kíséri emlékezete. Felidfézte, egyházi szerepét XI. Ince pápa azzal ismerte el, hogy 1686-ban elrendelte, a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról, Mária Terézia pedig országos ünneppé nyilvánította augusztus 20-át 1775-ben, s Budára hozatta a Szent Jobbot.

 

   A történelmi folyamatot bemutatva emlékeztetett, hogy az 1848-49-e forradalom és szabadságharc bukása után betiltották Szent István ünnepét, ugyanakkor 1891-ben Ferenc József munkaszüneti napnak nyilvánította. – A nemzeti ünnep 1938-as törvénybe iktatásánál is erősebbnek bizonyultak a sok évszázados gyökerek: a kommunista hatalom nem merte eltörölni augusztus 20-át, csak átírta a népköztársaság, illetve az alkotmány ünnepévé – utalt a közelmúltra, majd így folytatta:

   aug 20th unnep 029– Az államalapítás és vele a kereszténység felvétele Magyarország történelmének az origója volt. Augusztus 20-a bizonyítja, hogy egy alapvetően egyházi, keresztény ünnep is alkalmas a nemzeti egység kifejezésére. Mi ma is Szent István népe vagyunk. Ezer éven át vigyáztuk őseink örökségét, aminek alapjait első szent királyunk tette le. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen Magyarország a hadak útján fekszik, de évszázadok alatt megtanultuk a feladatot – hangsúlyozta.

 

   Idézte a tatár, a török megszállást, 1956-ot, s jelezte, a küzdelmekben, a bajban rendre magunkra maradtunk, a túlélés záloga mindig az összefogás volt.  

   Azt írtuk, kíváncsiak vagyunk arra, vajon Kőbányán érvényesül-e a központi akarat. Hát…

 

  – Az utóbbi években egy egyre növekvő fenyegetéssel vagyunk kénytelenek ismét együtt élni. Napról napra, szinte észrevétlenül költözött be a félelem az életünkbe: mi lesz velünk, a gyermekeinkkel, az unokáinkkal? Megmarad-e Szent István népe, a keresztény alapokra felépített Európa, a humanizmus, a szabadság, a függetlenség értéke?

   Kovács Róbert nem nevezi meg a fenyegetést, s ennek lehetséges következményeit, nem indokolja a belénk költöző félelmet. S ez az igazán félelmetes: konkrétumok nélkül belengetni valamit! Kérdezzük: van valamilyen hadüzenet Magyarország ellen? Holnap vagy holnapután ismét lerohanja valamelyik nemzet az országunkat, mint tette Hitler vagy a megvédés indokával valaki újra befészkeli magát hazánkba úgy 40-50 évig? Kitől, mitől is kellene félnünk? S ha nincs konkrétum, ostobaság feltenni a kérdést, mi lesz a „gyarapodó Magyarországgal”, mi értelme volt a már idézett korok „hőseinek véráldozatáért”? Már bocsánat a hasonlatért, de olyan ez, mint amikor a szülő azzal fenyegeti meg a gyerekét, félelmet keltve benne, ha rossz leszel, majd elvisz a Kókó. Ám, amikor a gyerek rákérdez, ki az a Kókó, nincs válasz…

 

   aug 20th unnep 079aDe itt a fokozás: – Az országunk biztonságát fenyegető külső veszélyekkel szemben minden erőnkkel védekezünk – mondja Kovács Róbert, majd megállapítja, aligha van ennél fontosabb kérdés. Nekünk pedig kötelességünk megkérdezni, milyen kérdésre is gondolt? Sőt. Mik azok a külső veszélyek? Mert az egyszerű ember azért gondolhatja azt is, hogy éppen Kim Dzsongun, a Kedves Vezető erősödő atomfegyver-kísérleteiről beszél. Mert, ha netán kilövi az atomot Amerikára, az aztán tényleg világégés lesz. (Csak néhány tegnapi, mai cím a vezető hírportálokról: Megkezdődtek az évi rendes Kim Dzsongun-hergelő hadgyakorlatok Dél-Koreában – 444.hu; Észak-Korea „könyörtelen csapással” fenyegetőzik – index.hu; Kegyetlen atomcsapással fenyegették meg Amerikát – portfolio.hu)

 

   A beszéd azzal folytatódott, hogy az elkövetkező időszakban helyes döntéseket kell hoznunk, nem szabad kiengedni az irányítást a kezünkből, mert úgy járhatunk, mint történt az 1849-ben vagy 1956-ban, s „a magyar nemzet csak lélekben lesz szabad”.

   Itt Kovács Róbert visszanyúl Szent István király kormányzásának titkaihoz. Fiához, Imre hercegnek szóló intelmeiből idéz. Kiemeli, hogy sok olyan elvárást fogalmaz meg, melyeket ma is megfogadhatunk: béke, alázat, szerénység, türelem, bölcsesség, a keresztény hit megőrzése. Fiát több mindre figyelmezteti, egyebek mellett arra is, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és gyűlölség. Helytálló idézetek ezek, de sok jel mutat arra, a regnáló hatalom magasról tesz rájuk! Bár ez utóbbi mondatunk véleménynek tetszik, nem az: alázat, szerénység vö. stadionépítési mánia, túlárazott beruházások; bölcsesség vö. képviselői visszaélések a vagyonbevallásoknál mind tartalmukat, mind közzétételi hatőridőiket tekintve, stb., stb.

 

   A beszéd záró részében a 2000. évi I. törvény preambulumából idézte Kovács Róbert az első négy bekezdést, majd a Szent Istváni intelmekből választott citátumra – mellyel reményei szerint mindenki egyetért – alapozott kívánságokkal fejezte be az ünnepi megemlékezést.

 

   „Országunkat nagyobbítani, Magyarországot gyarapítani, nekünk Kőbányát gazdagítani, ez most és a mindekori feladatunk! Évről évre előbbrejutni, egyről a kettőre növekedi, a gyermekeinket felnevelni, a jövőről reményt adni, amit elértünk megvédeni a feladatunk, nem pedig folyton visszahúzni, fanyalogni, mások kedvét a munkától elvenni. A másoknak való megfelelési kényszer, a cselekvést megbénító kishitűség és szolgalelkűség helyett bátorságra, önbecsülésre, a saját igazunkban való hitünkre és az igaz ügyért való kiállásra van szükség. Előre menni, mindig csak előre, sosem fordulni hátra, nem engedni, hogy bárki visszaforgassa az idő kerekét.”

   

aug 20th unnep 300

 

   Összegezve a látottakat, hallottakat, elmondható, Kovács Róbert beszéde szerkezetében világos volt, részben Répássy Róbert 2015-ben tartott augusztus 20-ai beszédét követte, melyből több helyen idézett is. Az említett és feltételezett – igaz, elsődlegesen diplomatáknak szóló „kormányzati sorvezetőt” nagyon óvatosan használta; burkolt utalások több helyen is tetten érhetők voltak – beszéde talán éppen ezért is nélkülözött minden konkrétumot a kritikus helyeken.

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

 


Szerkesztői vélemény. Ha a fenyegetés, az ország megvédése a külső ellenségektől részek alapján Kovács Róbert vagy bárki más netán a migránsveszélyre, a kormányzati vélemény szerinti Soros-féle milliós betelepítési tervvel való riogatásra asszociálna, figyelmükbe ajánlom az Imre herceghez írt intelmek közül ezt a passzust: „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

   Bár Kovács Róbert egy szóval nem említette sem Soros nevét, sem a migráns kifejezést – bocsánat, de nem tudok másra gondolni a nevén nem nevezett „rejtelmes” külső ellenség, fenyegetés, a gyerekek, az unokák jövőjéért való aggódás, stb. megfogalmazások után –, az utalások azt jelzik, igyekezett megfelelni az elvárásoknak.

 

   Többször is megjegyeztem már az ünnepi beszédek kapcsán, s mindegy, ki mondta ezeket, hogy a múlt nem üzen semmit. A megtörtént dolgokra lehet hivatkozni, lehet példának idézni a nagyformátumú történelmi egyéniségek tetteit, elveit, lehet párhuzamot vonni konkrét múltbeli és jelen történesek között, de csak megfelelő óvatossággal. Túllépve egy határt a szónok abba a hibába esik, hogy éppen a történelem kerekét igyekszik visszafelé forgatni, midőn az adott történelmi helyzettől, körülményektől elvonatkoztatva a múlt egy viselkedési formáját a mára erőltetni szándékozik. Ma másként kell hősnek, példaképnek lenni, mint ezer évvel ezelőtt. Nota bene: az elöl töltős kovás puska helyébe az automata gépfegyver lépett (ha már a háborús fenyegetés lehetősége felmerült).

     Ami pedig azt illeti, hogy éppen olyan fogalmakkal (alázat, szerénység, türelem) példálózzon bárki is egy történelmi hasonlításban, amik alkalmazásától, betartásától éppen az általa is képviselt rezsim vezetői nagy gondossággal tartózkodnak, számomra csak hiteltelen, üres fecsegés. (O.GY.)