AD-blacklist1

2017
már.
15

Sántító ünnepi párhuzamok

Írta: Oszvald György

marc 15 240leadImmár hagyományosan, fáklyás felvonulás után tartották meg Kőbányán a március 15-ei megemlékezést a Szent László téren, a Magyar Oltár előtti területen. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére ünnepi beszédet dr. György István Budapest főváros kormánymegbízottja mondott.

 

 

Koraeste fél hatkor már szép számban voltak jelen a Conti kápolna előtti téren. A fáklyás felvonulásra vártak, s hozzájuk este hatra nagyon sokan csatlakoztak. A Tébláb Művészeti Iskola néptáncosai kalácsot és teát kínáltak közben, Olasz György és barátai pedig Kossuth-nótákkal szórakoztatták az egybegyűlteket.

 

   marc 15 066Néhány perccel hat óra előtt Kovács Róbert polgármester köszöntötte a mintegy 500 főnyi egybegyűltet. Elmondta, a jelenlegi időjárástól sokkal rosszabb körülmények között – két éve havaseső esett és kemény szél fújt – is megtartották a felvonulást. Hozzá tette, az idén változtattak a hagyományos fáklyákon: egy korszerűbb, mutatós, kevésbé szennyező és lényegesen veszélytelenebb fáklyát kapnak a felvonulás résztvevői. Arra kérte a marc 15 250tömeget, méltósággal, s Kossuth-nótákat énekelve vonuljanak a Magyar Oltárhoz, ahol is megtartják az ünnepi megemlékezést.

 

   Olasz György prímás és zenésztársai hintóra szálltak, a menet élére álltak, s a Tébláb-táncosok Vörös Árpád vezetésével a Kápolna utca-Halom utca-Kőrösi Csoma út érintésével érkeztek a  Szervátiusz Tibor szobrászművész millecentenáriumra készített szoborkompozíciója előtt berendezett alkalmi szabadtéri színpadhoz.

 

   A szobor három fő pillére a nemzeti színekkel volt megvilágítva, s a műhöz tartozó kövek előtt kőbányai 56-os veteránok nemzetiszín zászlókkal szegélyezték a teret. Dr. György István, Budapest főváros kormánymegbízottja, az ünnepi megemlékezés szónoka lépett a mikrofonhoz.

   Beszédét azzal indította, hogy egyes történelmi időszakokban az éppen meglévő társadalmi, gazdasági viszonyok megérnek a változásra. Elmondta, ez a változás lehet hosszan tartó, de lehet egy adott esemény révén robbanásszerű is.

 

    marc 15 439– Magyarország életében 1830-tól az 1848-as forradalomig tartó, a gazdaság, a társadalom átalakítására irányuló, komoly változásokat hozó, történelmi, politikai és művelődéstörténeti időszakot történelmünk a reformkorként ismeri. Ebben a politikai vitáktól hangos korszakban nagy történelmi személyiségek emelkedtek ki, akik irányt szabtak az eseményeknek, illetve a reformtörekvéseknek – jellemezte a múlt hivatkozott időszakát. Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Wesselényi Miklóst, Batthyány Lajost, Kölcsey Ferencet, Deák Ferencet nevezte meg közülük.

 

    Hangsúlyozta, a változások, a reformok megvalósítása nem kerülhette meg a vitát arról, hogyan lehet és kell elérni a kívánt célt. Példának hozta, hogy Széchenyi, maga is arisztokrata, a felemelkedést az arisztokrácia vezetésével és részvételével képzelte el. Kossuth más véleményen volt, így az ország közvéleménye mellé állt, ő lett a változások szellemi vezetője az 1840-es évektől. Voltak azonban olyanok is, akik mindkét nagyság törekvéseit kevésnek találták; ők voltak a nemzeti radikálisok. – Tevékenységük, aktivitásuk a reformkor vége felé, a forradalom és szabadságharc megindításához köthető – mondta György István. Kiemelkedő képviselői között nevezte meg Petőfi Sándort, Vasvári Pált, Táncsics Mihályt, akik gyökeres változásokat követeltek.

 

   György István itt elérkezett a tényleges ünnephez, március 15-éhez. Ez a nap a „megálljt parancsoló ünnepeink egyike” – fogalmazott. Az 1848-as forradalom Magyarország újkori történetének egyik „meghatározó eseménye, nemzeti identitásunk egyik alapköve” –  méltatta a történelmi múltat. Hangsúlyozta, ugyanakkor a magyar polgári átalakulás nemcsak a magyarság egy fejezete, hanem az „európai és egyetemes történelem szerves része is”. Kiemelte azt is, hogy a reformkor európai forradalmai közül csak a magyar jutott el a sikeres, szervezett fegyveres katonai ellenállásig.

    Beszédében itt fordulat következett be.

 

marc 15 698

 

   Az 1848-as forradalmárok „olyan Magyarországról álmodtak, amely nem idegen hatalmaknak alárendelve létezik, hanem független és önálló döntéseket hozhat” – mondta György István. Majd ebből azt vezette le, hogy Magyarországon azóta is minden generációnak meg kell küzdenie a szabadságért, mivel azt soha sem adták ingyen. Így volt ez 1956-ban és így van ez most is. – A töreténelem néha ismétli önmagát, ma is erősen változó Európában kell megtalálnunk a helyes utat – példálózott.

 

    Ne haragudjon a kedves olvasó, ha itt és most jelentjük ki, nem értünk egyet az ünnepi beszéd ezután következő részével. Természetesen, György István teszi a dolgát, igyekszik megfelelni kormánya, pártja elvárásainak, s mondja a mantrát, a népbutító üres szólamokat.

   – Ki gondolta volna korábban, hogy a határaink védelmére katonákat és rendőröket kell küldenünk? Ki gondolta volna, hogy az egyik évről a másikra Európán kívülről milliók érkeznek és követelnek maguknak európai életet, hogy Európában állandósul a terrorveszély, és hogy korábban a kultúrájukról ismert európai nagyvárosokba és békés kisvárosokba betelepszik az erőszak és a félelem – mondja György István. Majd hozzá teszi, hogy mindezt nem idegenek kényszerítik Európára, hanem Európa saját döntéshozói.

 

  marc 15 381György István egyértelműen a migrációról beszél, ahhoz azonban kevés a muníció, hogy ezt nevesítse is. Homályos utalások ezek, bár valóban történtek terrorcselekmények, de túlnyomó többségükről kiderült, nem napjaink bevándorlói vagy a közéjük vegyült ügynökök(?), hanem Belgiumban, Franciaországban, Németországban született egykori bevándorlók második, harmadik generációs gyermekei az elkövetők.

   Másfelől a György-féle párhuzam túlzás, megtévesztés, hiszen Magyarországot e szempontból nem fenyegeti támadás: szabadságát, függetlenségét senki sem akarja elvenni, s ha megengedjük, hogy előbb-utóbb nálunk is bekövetkezik egy vallási indíttatású terrorcselekmény, akkor is egy elvakult, lokális „bosszú” történik valamiért, s nem Magyarországot akarja leigázni egy idegen hatalom.

    Ehhez képest elgondolkodtató, hogy milyen hatással lehet szabadságunkra, függetlenségünkre a kelet-európai nyitás, a nyíltan diktatórikus államokkal való összeölelkezés, a pénzügyi és energetikai függőség felé vezető út? Bár határaink változatlanok maradnak (igaz, Krím esetét tekintve még ez is kérdéses lehet), a magyar polgárok életét, mindenfajta értelemben vett szabadságát valós veszély fenyegeti.

   György István hasonlata csak egy szempontból lehet párhuzam: nevezetesen, hogy a változások egy hosszabb idő alatt mennek végbe Európában, s természetesen, benne és vele Magyarországgal.  

 

   Azzal is vitába lehet szállni, hogy „Magyarország megerősödött, utat tört magának és bizonyította életképességét.” Nem kívánunk a demagógia hibájába esni, azért hadd kérdezzük meg, miben is erősödött meg Magyarország? Ha bárki nemcsak a kormányhoz kötődő médiumokat olvassa, hallgatja, s a híreket nem pártkötődés szerint értelmezi, akkor nyilvánvaló, hogy minden vonalon megelőznek minket a környező országok. Jobb életkörülmények, valóban fejlődő gazdaság, az állampolgárok olyan országokban kapják euróban a megélhetésüket valóban fedezni képes fizetésüket, melyeket nemrég a gazadási összeomlás fenyegetett, melyeknek Magyarország volt a példakép; most fordított a helyzet… Ahhoz, hogy aki akar, tisztán lásson, hiteles adatok kellenek, ám a jelenlegi kormány minden vonalon blokkol, titkosít, a lakosság kénytelen elfogadni a megkérdőjelezhető állításokat: ld.: Magyarország jobban teljesít.

 

   György István igaznak hangzó állításokat mond (például, hogy változás előtt áll a politikai közbeszéd, hogy „fel kell tennünk olyan kérdéseket, amiket korábban nem volt illendő”), és nem kérdez semmit. Állításai közül egyet-kettőt emelnénk ki! „Magyarország a lázadás állapotában van”. „Azt szeretnénk, ha nem mások, hanem mi magunk döntenénk arról, hogy kivel és hogyan éljünk.” Igen, ez rendjén is lenne, de nem úgy, ahogy a döntésről a Fidesz gondolja: csak ők, egy szúk kör, és senki más. Vajon György István is tényleg úgy gondolja, hogy a Fideszt hatalmon tartó hívek a „mi magunk”? Vagy kész elfogadni, hogy a többes szám a teljes magyar népet jelenti?

   Ha igen, hadd kérdezzünk egy-két „nem illő” dolgot. Miért nehezítik a népszavazási törekvéseket? Törvényt(?) idézve dobják vissza az immár muszájból cikornyásan megfogalmazott kérdéseket, s hivatkoznak fűre-fára, hogy miről nem lehet népszavazni?

 

 

   Egy legújabb „intim” dolgot említünk. A „NOlimpia” népszavazást nem lehetett megtartani (bár a tényleges döntés még nem született meg erről -a szerk.), mert akinek joga és lehetősége volt, visszalépett a kandidálástól. Mai hír, hogy ennek ellenére a Rogán Antal szomszédjaként elhíresült Csetényi Csaba egy érdekeltsége 3 milliárd forintért népszerűsítheti a Budapesten már nem létező olimpiát. A pályázat szerint a megadott keretösszeget a nyertesnek nem kell elköltenie. Miért is? Nem a nép vagyonának nyílt ellopásáról van szó ez esetben? Mert, bár a hírben is szerepel, hogy „a visszalépés után felfüggesztették a megkötött szerződéseket és leállították a beszerzéseket”, azt sehol senki nem mondta a hír kapcsán, hogy akkor ezt a pénzt most odaadják-e vagy sem Csetényi vállalkozásának?  Hmmm…

 

   marc 15 575Hát, ennyit 1848 párhuzamairól. Ismételten elmondjuk, nem a párhuzamok állításával van a baj. Az a gond, hogy a párhuzamos vonalak a jelenben erősen görbék (bár erről a regnáló hatalom nemigen vesz tudomást), s így igencsak gond van a párhuzamot biztostó állandó távolság kritériumával.

 

    Erős kétségeink vannak afelől, hogy idézzük: „Komoly erők dolgoznak azon, hogy Európában a nem is túl távoli jövőben nemzetek helyett már csak nemzetiségek legyenek. Komoly erők dolgoznak azon, hogy ne a nemzetek, hanem a brüsszeli és más hatalmi központok irányítsák életünket.” Tényleg?

   Az ünnepi megemlékezést a Pódium Színház művészeinek nagyszerűen szerkesztett, színvonalas műsora zárta.

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu


Dr. György István ünnepi beszéde itt hallható: