Fanyar ízzel teli polgárőr-nap

A szándék jó volt, a kivitelezés már kevésbé: a polgárőröket ünnepelni jöttek össze az Óhegy-parkba, ám úgy tűnt, itt boldog-boldogtalan kaphat díszes oklevelet és plecsnit.

Néhány hete már itt-ott hírverést kapott, tehát a kőbányaiak és úgy általában a fővárosiak tudhatták, hogy az Óhegy-park ad otthont október 15-én az első Budapesti Polgárőr Napnak. A hivatalos megfogalmazás szerint a szervező, a Budapesti és Agglomerációs Polgárőr Szervezetek Szövetsége (BPSZ) ezzel az eseménnyel a polgárőrök nagyszerű munkáját kívánja megbecsülni, és nem mellesleg a közös ünnepre nagyszámú fővárosi polgár jelenlétére számít.
A szándék kétségtelenül nemes. Hiszen azokat az embereket, akik elhivatottságból, már-már fanatizmusból a szabadidejükből áldozva segítik a lakóközösség életét, erősítik a biztonságérzetét, minden tisztelet megillet.

Ugyanakkor elég szerencsétlenül sült el ez a nagy összejövetel. Már az furcsa volt, hogy az egész körítés nagyon hasonlított a látogatók körében népszerű hagyományos kőbányai rendvédelmi napra – szinte ugyanazok a betétprogramok „színesítették” ezt is. Hogy a gyenge marketing negatív vagy az épp’ nagyszabású nyitási akciót tartó KÖKI Terminál elszívó hatása érvényesült-e, azt nem tudjuk, mindenesetre „nagyszámú fővárosi polgárt” nem észleltünk, csupán néhány kisgyerekes család bolyongott, nézelődött.
Feltételeztük, hogy ha már a polgárőröké ez a nap, akkor ők lesznek sokan. Jöttek – a formaruhák feliratainak tanúsága szerint – Angyalföldről, Újpestről, Kispestről, Palotáról és megannyi helyről, ám úgy saját becslés szerint alig lehettek többen ötvennél, hatvannál. Bizonyára ennék jóval többen létesítettek tagsági viszonyt az egyesületekkel.

Aztán az is furcsa volt, hogy bár a polgárőrökről szólt ez a nap, nem ők álltak a pódiumon, hanem – a BPSZ, az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) és a házigazda Kőbánya képviselője mellett – a huszonhárom budapesti kerületi rendőrkapitány (!), plusz a BRFK küldöttei! Az rendben van, hogy a rendőrség és a polgárőrség erőit egyesítve dolgozik, és az együvé tartozást demonstrálni kell, de talán illendőbb lett volna, ha a parancsnok urak vannak lenn, a polgárőrök pedig fenn.

Aztán az is rendben van, hogy ezen a napon erkölcsi elismeréseket (érdemérem, oklevél) kapnak a legjobb polgárőrök – hiszen mikor máskor adja át a BPSZ nekik, ha nem eme eseményen. Ám annak már fanyar íze volt, hogy a potentátok egymást is díjazták: a BPSZ-vezetők az OPSZ és rendőri vezetőket, a rendőr elöljárók a BPSZ- és OPSZ-irányítókat. Nem azt vitatjuk, hogy megérdemelték-e ezeket, feltehetően igen, ám talán egy diszkrét ceremónia egy kultúrházi vagy hivatali teremben jobban nézett volna ki.
A hab a tortán pedig a betétprogram részeként fellépő péceli énekes hölgykoszorú (Három Péceli Hang) „megjutalmazása” volt: a találkozó nívójának emeléséért kaptak oklevelet… Ha komolyan gondolták a dicséretet az átadók, akkor a gesztus azért baj, ha poénnak szánták, akkor meg azért. Így ezt is látva olyan érzésünk volt, mintha a szervezőknek lett volna egy csomó felesleges díszes papírjuk és azokat boldog-boldogtalannak szét akarják osztani. Sajnos pont az nem érvényesült, amiért magát a napot életre hívták: hogy az „egyszerű” polgárőrök érezzék az őszinte törődést.

Szerkesztői megjegyzés: Írásunkra reagált a napot szervező BPSZ képviselője, és kiegészítésként elmondta: kétszáz polgárőr volt jelen az Óhegy-parkban, az énekes trió pedig csupán emléklapot kapott, amiért a szervezők kérésére az utolsó pillanatban vállalták a programban való szereplést.