Erős kontúrok a két ház közötti gyepen

Harmadik éve rendezi meg a Kontúr Közhasznú Egyesület a nyári alkotótábort a Hős utcában. A cél változatlan, megmutatni a világnak, hogy egymásra figyeléssel, szeretettel még a legmélyebb szegénységben is lehet igényes, értelmes életet élni.

A 2014. szeptember elején közreadott, a Kontúr Hős utcai alkotótáboráról szóló írásunkat úgy. fejeztük be, hogy várjuk a folytatást. Jó érzéssel tudatjuk az olvasókkal, ma már nem is annyira csodáról, mint egy céltudatos, kitartó és sok-sok erőfeszítéssel járó munka eredményéről kell beszámolnunk, ha a Hős utcai nyári alkotótábor kerül szóba. Azaz, itt a folytatás…

   A kitűzött cél elérésére, megvalósítására a legfogékonyabbak a gyerekek, s a legjobb módszer a játékos, közös alkotómunka. Persze, ne gondolja senki, hogy a felnőttek ki vannak zárva ebből a folyamatból. Lehet, hogy a nap nem minden órájában vannak jelen a két ház (Hős utca 15/A és 15/B – a szerk.) közötti füves területen foglalatoskodó gyerekeikkel, de ők mondták nemrég, a Kontúrhoz nyugodtan engedik el a gyerekeiket, mert tudják, jó helyen vannak.

   A Kontúr csapata néhány hónapja számolt be arról hivatalos sajtótájékoztatóján (és szerkesztőségünk is ennek nyomán), hogy a Norvég Civil Alap támogatásával, az ott szerzett pályázati források felhasználásával lezárult a Hős utcai projekt egy szakasza.

   Már akkor kérdés volt a hogyan tovább? Mert hiába van egy átalakított Hős utcai lakásban a Kontúr főhadiszállása, azaz, állandó a jelenlétük a telepen, szembe kellett nézniük azzal, hogy a Kőbányai Önkormányzat kifejezett szándéka a két ház alkotta nyomortelep felszámolása, ez nem megy két nap alatt, s akkor mi lesz az eddigi eredményekkel? Lassan-lassan elnyerték a szülők és a gyerekek bizalmát, hatalmasat változott a programban résztvevők – és talán hatásukra a kíváncsi kivárók – szemlélete, magatartása, és akkor hagyják abba a munkát, mert elfogyott a pénz?

   No, ez az a pont, ahol Balog-Urbanovszky Zsuzsanna, az egyesület elnöke, munkatársai és a sok-sok önkéntes segítő másként gondolták. Pályáztak a Kőbányai Önkormányzat civil szervezeteknek kiírt pályázatán, s nyertek 150 ezer forintot, amit a Hős utcai projekt folytatására fordítottak. Amellett, hogy továbbra is működik az első emeleti közösségi tér, megszervezték az immár harmadik nyári alkotótábort.

   Kérjük az olvasókat, vegyék szó szerint az alkotás fogalmát! Szerkesztőségünk a három napból két alkalommal tudott jelen lenni néhány órára, s ez alatt – túl a szórakozáson – azt tapasztaltuk, hogy a mintegy 35-40 gyerek pólót festett, agyagozott, korongozott, s ennek során értelmezhető, apró tárgyak készültek, batikolt, rajzolt. Alkottak! Sőt, ha kicsit tágabban értelmezzük az alkotást, szerepet vállaltak a vasárnapi bográcsozás előkészületeiben, a tűzgyújtásban, a már a kondérban rotyogó finomság kavargatásában.

   A kisebbek egy hatalmas pléden foglaltak helyet, énekelve múlatták az időt a gitáros lány zenéjével, sőt, nemegyszer meg-megpengették a hangszert is. (Ki tudja, melyikükből lesz ezen élmények hatására gitárművész? Snétberger Ferenc, a salgótarjáni muzsikus cigánycsalád ma már Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas sarja is így kezdte valaha…)

   Szinte nem volt olyan gyerek, aki ne ült volna be az arcfestésre, hogy aztán leopárddá, oroszlánná vagy pillangóvá alakulva válasszon egy éppen neki tetsző elfoglaltságot. Mindazt, amit eddig leírtunk, egy apuka egészen különleges módon erősítette meg. Vasárnap délelőtt, a korongozásra várakozók mellett ácsorgott egy férfi, s éppen tőlünk érdeklődött, tudjuk-e, ki és milyen apropóból csinálja azt, amit itt lát? Röviden téjékoztattuk a lényegről és visszakérdeztünk.

   – Netán valamelyik gyerek édesapja vagy csak idevetődött nézelődő?

   – Hát, igazság szerint én nem itt lakom, de itt van a gyerekem, érte jöttem. Tudja, hat évig laktam itt, elváltunk, most Zuglóban élek, van munkám, s a gyereket is nekem ítélte a bíróság, s a hétvégén anyás nap volt. Vinném éppen haza, megyünk majd a fiam születésnapi palacsinta partijára. Szóval, azért kérdeztem, mert nagyon csodálkozom. Ezek a gyerekek nem azok, akiket én ismerek. Ezek itt szépen játszanak, rajzolnak, tollasoznak, jól viselkednek! Már az is csoda – nézem őket lassan egy fél órája – hogy nem egymást rugdossák! Korábban szórakozás szinten ment a verekedés, már ilyen fiatalon is, meg káromkodtak, durvák voltak. Most meg?! Mintha nem is a Hős utcában lennénk.

   Aztán hozzá tette még, hogy megváltozott a környezet is, emlékezete szerint ezen a területen mindig inkább bozót volt, mint lenyírt fű. Most mi tájékoztattuk, hogy mióta a Kontúr egyesület itt dolgozik, azóta a Kőbányai Vagyonkezelő több-kevesebb rendszerességgel kaszálja le a területet. (Azt már csak magunknak jegyeztük meg, hogy a Kontúr munkáját támogató A város mindenkié mozgalom a járda mellett bizony „nyakig szemétben”, a dugig tele lévő kukasor szomszédságában osztogatja a jobb élhetésről, az itt lakók lakhatási jogairól, lehetőségeikről írt szórólapokat – de ez inkább csak egy környezeti észrevétel, az alaphelyzetet nem befolyásolta.)

   – Ezek szerint rossz tapasztalatai vannak, voltak…

   – …Eléggé. Előfordult, hogy a hat éves kisgyerek nekem támadt, a 46 éves felnőttnek. Gondolkodás nélkül. Ezzel szemben, amit most látok, …csak ámulok. Kulturáltan jönnek-mennek azok, akik eddig „kannibálok” voltak! Akik ezt elérték, egyenesen csodát műveltek. Megemelem a kalapom előttük!

   – Vállalná az elmondottakat a nevével, arcával együtt?

   – Miért is ne! Nagy Zsolt vagyok (fenti képünkön a kislányával). És ismét elmondom, őszintén tisztelem ezeket a fiatalokat, akik ezt a változást véghez vitték!

   Ezek után még a bográcshoz készített tűz is másként égett, miközben a gyerekek aktív közreműködésével rotyogott, pirult a hagyma, öntötték bele a vizet, a fűszereket, a krumplit, s a tűz sem aludt ki.

   Nem voltunk jelen, de tudunk róla, hogy szombaton a CSELSZIK női focicsapata is meglátogatta a rendezvényt és az egy órányi közös focizás igencsak maradandó élményt szerzett a fiúknak. A programot színezte Nyáry-Nagy Iboly, a Magyar Zsonglőr Egyesület tagja egy izgalmas zsonglőr foglalkozással.

  A háromnapos programhoz segítséget nyújtottak a Hős utcai lakók, a sok-sok önkéntes, a Baptista Szeretetszolgálat, a Református egyházközség és adott helyen maguk, a Hős utcai gyerekek.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY