Annyi repülőt küldenek, amennyit akarnak

Bár a közlekedési hatóság legújabb döntése szerint jogerős a repülőtéri zajgátló védőövezeti besorolás, egy nyitva hagyott kiskaput kihasználva a kőbányaiak megtámadják azt. Mert annyira mégsem stimmel minden.

Hosszú évek óta húzódott a Budapest Airport Zrt. részére kiadott, a repülést is szabályozó zajgátló védőövezet kijelölése – néhány héttel ezelőttig. Ugyanis megjelent a kőbányai önkormányzat honlapján a Nemzeti Közlekedési Hatóság Másodfokú Hatósági Főosztálya február 5-i határozata, amellyel jóváhagyta a légügyi hivatal (NKH LH) 2014. augusztus 1-én kelt, a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér zajgátló védőövezetét kijelölő határozatát.

Legalább 2011 óta nyúlik mint a rétestészta, többszöri megismételt eljárás után ütötte rá most a pecsétet a másodfok. Elég összetett az ügy, a közérthetőség kedvéért igyekszünk a leglényegesebbeket kiemelni.
A tavaly augusztusi LH-határozat olyan területi besorolásokat tartalmaz, mely alapvetően sérti a kőbányai lakosság érdekeit, elsősorban a zajterheléssel amúgy is hatványozottan sújtott Kőbánya-Kertvárost és Királydombot, a Gyakorló utcai lakótelep és az Újhegyi lakótelep egyes részeit. A hatóság átlagot számítva jutott arra a következtetésre, hogy a kőbányai lakott területek felett elhaladó repülőgépek nem okoznak az egészségügyi határérték feletti zajterhelést. Viszont az érintett lakóterületeken élők úgy érzik/érezték, hogy a zajártalom sokkalta nagyobb az elviselhetőnél. Ők egyedi méréseket szorgalmaztak, de abból nem lett semmi.

A másodfok „verdiktjének” megjelenése után a Keresztúri úti iskolában megrendezett önkormányzati városrészi fórumon Kustra Pál, a kőbányai, rákosmenti és pestlőrinci polgárokat egyaránt tömörítő Kulturált Légiközlekedésért Egyesület tagja – az ügyet a kezdetek óta nyomon követő és dokumentáló királydombi lakos – elég plasztikusan fogalmazott:
– Az NKH kiállította a biankó csekket, ezzel a zajgátló védőövezeti besorolással annyi repülő repülhet felettünk, amennyi csak akarhat, amennyit csak akarnak hivatalból erre küldeni – jegyezte meg. – 1978-ban még csak az 1-es kifutóról felszálló összes gép tíz százaléka mehetett felettünk, ami tizenegy repülőt jelentett. 2004-re negyven százalékra emelték, ez hatvan gépet jelentett. Most pedig százhuszonhárom repülő halad el. Ezután akár ennek a duplája is jöhet. Ha nappal csak hatvannyolc repülő megy el, az már a zajhatárértéket meghaladja. És akkor az éjszakai repülésről még nem is beszéltem. Utánanéztem: például a düsseldorfi repülőtér weboldalán napi szinten és valós időben, nyilvánosan nyomon követhetőek a zajadatok. A Budapest Airport fél közzétenni ugyanezeket az adatokat, mert akkor kiderülne, hogy semmi sem stimmel. Ha a gépek nem okoznak tényleges zajterhelést, akkor vajon miért nem hozza nyilvánosságra a valós adatokat?  

Van benne valami…
A fórum moderátoraként közreműködő Kovács Róbert polgármester hozzátette, az ügyben eddig valamennyi közlekedési hatósági határozatot megtámadták, kinyilvánították egyet nem értésüket, tiltakozásukat – hatástalanul.
– Ugyanaz az eredmény mindig – mondta.
És valóban: legutóbb tavaly augusztus végén szóltak testületileg ellene, és ugye másodfokon (megint) kedvezőtlen lett a végeredmény.

Sokszor ostoroztuk az önkormányzatot más esetekben mutatott tehetetlensége miatt, a zajügyben – Radványi Gábor alpolgármester tájékoztatása alapján – tett lépésekért ellenben megítélünk pár jópontot.
Megkerestük ugyanis Radványit, azt tudakoltuk, hogy az utóbbi években a hivatal milyen lépéseket tett e témában, és az alábbi választ kaptuk:

A február 5-i határozat nyitva hagyott egy kiskaput. A főosztály leszögezte, hogy a döntés jogerős és végrehajtható, és ellene államigazgatási úton fellebbezni nem lehet már, ám jogszabálysértésre hivatkozva bírósági úton még harminc napon belül megtámadható. Kustra Pál értesítette szerkesztőségünket, hogy él ezzel a lehetőséggel.
A városrészi fórumon a polgármester afféle konklúzióként azt mondta, „nem „szabad feladni a küzdelmet, ami kedvezőbb helyzetbe hozhatja Kőbányát”, már csak azért sem, mert ugyanez „a közvetlenül a repülőtér mellett élőknek már sikerült”. Sokat mondóan hozzátette még, hogy – utalva arra, hogy ilyenformán a zajkibocsátás megszüntethető lenne – a légikikötő elköltözése vagy elköltöztetése hamis illúzió…