Erdőmentők: szolgálat, tisztelet, hagyomány

Ki ne szeretné a természetet: a szép, virágos parkokat, mezőket, a folyók, tavak hol füves, bokros, hol homokos partjait, a szelíd őzikét, a madarakat vagy a hűs, csendes erdőket? Biztosan sokan vannak, ám kevesebben, akik gondozzák, óvják is ezeket az értékeket. Az erdőmentők azok a különleges emberek, akikre mindkét dolog jellemző: szeretetből óvják a természetet.

Kedves, egyben szokatlan meghívást kapott szerkesztőségünk június végén. Egy, a kerület kertvárosi részén élő olvasónk jelezte, az Erdőmentők Alapítvány budapesti csoportja gyakorlati záróvizsgát tart, ahol a jövő erdőmentő szakértői vizsgáznak odúkihelyezés, erdőkezelés gyakorlatából és a vizsga után levezetésként szemetet fognak szedni! A találkozó helye a X. kerületi Álmos utca, Tünde utca saroknál található parkoló.

   Szó, ami szó, kíváncsiak lettünk, s adódott a kérdések sora: mit is csinál az erdőmentő, kik ezek az emberek, mi az, hogy vizsgát tesznek? Hogyan kapcsolódik az erdőmentés a környezetvédelemhez?Úgy véltük, ha válaszokat akarunk, legjobb lesz elmenni, s a helyszínen kérdezősködni. A találkozót délelőtt tíz órára hirdették meg egy szombati napon.

   Az első kérdésünkre frappáns választ kaptunk az Erdőmenők Alapítvány honlapjáról:

„Számos olyan élőhely van, amiről a tulajdonosa – legyen az egy magánszemély, vagy az állam – nem tud megfelelően gondoskodni. Ennek oka lehet pénzhiány, időhiány, szakemberhiány, vagy éppen érdektelenség. Ezek az erdők sokszor lepusztulnak, szeméttel telnek meg és végül alkalmatlanná válnak a korábbi növény- és állatvilág fenntartására. Ilyenkor lépnek közbe az Erdőmentők. Ha tudomást szerzünk egy ilyen területről, felvesszük a kapcsolatot a tulajdonossal, a hatóságokkal, valamint a helyi civil szervezetekkel, majd aprólékos egyeztetést követően erdészeti és vadvédelmi szakembereink segítségével megtervezzük és végrehajtjuk az élőhely rehabilitációját, végül pedig gondoskodunk hosszú távú karbantartásának megszervezéséről, vagy éppen tanösvények, erdei látványosságok, lesek, vadetetők kiépítéséről.

   Munkánkat a régi nagy erdészgenerációk iránymutató elvei mentén végezzük, melyek a szolgálat, a tisztelet és a hagyomány.”

   Fél órával a jelzett idő előtt érkeztünk, így volt lehetőségünk, hogy figyelemmel kísérjük a készülődést. Az autóval érkezők kisebb csomagokat, odúkat raktak ki, néhányan kerékpárral jöttek, ők kézben hozták a szatyrokba rakott madárhoteleket. Később kiderült, bogárcsapdák is voltak szép számmal. Előkerültek a vizes palackok, sőt, szerszámokat – fogók, kalapács, ecsetek, festékes dobozok, stb. – szedtek elő, s mint kicsit később kiderült, mindennek helye és szerepe volt. Találomra szólítottunk meg két fiatalt, s miután bemutatkoztunk egy előzetest kértünk tőlük, mire is számíthatunk a délelőtt folyamán?

   – Három csapatra lesz bontva a csoport és három különböző feladatot fognak végrehajtani, ezt követően cserélnek majd. Így mindenki mindenről számot tud adni – mondta Doktor Tamás, a budapesti csoport természet- és élőhelyvédelmi vezetője. Lángh Adrienn ugyanitt a kommunikációs és PR-vezető kiegészítette azzal, ha egy csoport végzett, bekapcsolódhat egy másik munkájába, így egyrészt segítenek, de korábban is lehet végezni. Jelezték, hogy nemsokára megérkezik a csoport erdő- és vadvédelmi vezetője, Csanádi Viktor, s ő részletes eligazítást tart majd a nap feladatairól. (képünkön Lángh Adrienn és Doktor Tamás)

   Mindeközben Adrienn felhívta figyelmünket, hogy már most is elég sok odú van kikészítve, többféle is található közöttük, s a várakozás ideje alatt lehet fotózni. Megfogadtuk a tanácsát, néhányat lencsevégre kaptunk.

   Nem megelőzve Csanádit, azért arra kíváncsiak voltunk, milyen szempontok szerint választják ki a helyszínt, azaz, miért is vagyunk most éppen a Határerdőnél, s miért nem – mondjuk – a Gyógyszergyári kiserdőnél? Tamás osztotta meg az információkat, hogy legjobb tudomása szerint a Határerdő a budapesti körzeti erdészeti vezetővel lett egyeztetve, s kiderült az is, ő is jelen lesz a nap folyamán. – Amúgy mindig ott vagyunk, ahol segíteni kell – toldotta meg az információt a mindennapi praktikummal. Példaként hozta, hogy az Erdőmentőknek van járőrszolgálata, s kirándulásaik alkalmával figyelnek a rendellenességekre, károsodásokra. Így ők is tudnak a pontos helyről, helyekről leírást adni.

   Még egy, számunkra izgalmas dologra kérdeztünk rá. Nevezetesen, ez a délelőtt egyfajta vizsga-e? Adrienn válaszolt, egyben pontosított is. – Valójában ez a délelőtt egy képzés része, s egy gyakorlatnak nevezhetjük. Az alapítvány (Erdőmentők Alapítvány – honlapjuk ITT található – a szerk.) rendszeresen képez önkénteseket, akik majd segítenek koordinálni a többi önkéntes munkáját. Kétségtelen, később vizsga is lesz, ahol az önkéntesek ökológiai, állattani, növénytani vadetetési és más, az erdőkkel összefüggő hasznos ismeretekről adnak számot – magyarázta. Tamás hozzátette, a honlapjukon részletes tematikát lehet erről találni.

   Ezen a ponton engedjék meg az olvasók, hogy megosszunk egy kellemes meglepetést. Halma Ágnes, lelkes önkéntes természetvédő néhány perccel Csanádi Viktor előtt érkezett, s örömmel mutatta meg azokat a határköveket, melyekről végül is ez az erdősáv a nevét kapta, s amely határkövek immár védelem alatt állnak. Ezek egykoron Pest keleti határait voltak hivatva megjelölni, a határkövön lévő dátum szerint ezeket a területeket 1738-ban csatolták Pest városához. Később, az erdőben is felhívta figyelmünket a kicsit rosszabb állapotban lévő, de a fák között is jól látható határkövekre.

   Pár perccel 10 óra előtt befutott Csanádi, gyorsan maga köré gyűjtötte az önkénteseket, üdvözölte az időközben megérkezett Juracsek Ferencet, aki a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészetének kerületvezető erdésze, majd ismertette a nap feladatait.

   – Három dologgal foglalkozunk ma, ezekhez három csapatba fogunk szerveződni. Akik hoztak odút, azokét feltelepítjük, s ahogy látom, van denevér-, madár- és rovarodú is. Az első feladat, hogy amelyek nincsennek lelakkozva, azokat bekenjük, ehhez hoztunk magunkkal megfelelő eszközöket.

   A másik feladatunk a vágásterületen lévő zöldanyag visszaforgatása, melyet a második csoport végez el, s a harmadik társaság pedig a meghirdetett program szerint a takarítást kezdi el. Mindegyik munkafázisra 45-50 percet szántunk. Ez a programunk kötelező része, s akinek van ideje, energiája, azokkal maradunk még, amit lehet, rendbe rakunk ezen az erdőrészen. A hulladékgyűjtéshez hoztunk védőkesztyűket és zsákokat. Azt kérem, a munkák után ne feledkezzetek el a kézmosásról, megelőzendő a fertőzéseket, s mindenki figyeljen a már megismert munkavédelmi előírásokra is, a gallyak visszacsapódására, nehogy valamilyen baleset történjék – fejezte be Csanádi Viktor (képünk) az eligazítást.

   Külön felhívta az odúkat kihelyezők figyelmét, hogy sor kerül egy ellenőrzésre, mely során a korábban kihelyezett odúk állapotát rögzítik.

A gyakorlat előtti eligazítás

   Mielőtt mindenki nekiindult volna, Juracsek Ferenc röviden ismertette az erdővel kapcsolatos legfontosabb dolgokat. Fiatal az erdő, az 1970-es évek első felében sok újratelepítés történt, s elmondott néhány érdekességet is. Köztük azt, hogy bőséggel van őz, vaddisznó errefelé, de víz nincs elegendő. Ezért a vad sűrűn átjár a Pesti úton a Rákos patakhoz. Szólt az erdő szerkezetéről is. Fővárosi, magán és nem erdőnek minősülő egyéb területek is vannak ezen a részen.

   Halma Ágnes megjegyezte, mint más erdőknek, ennek is van egy hőmérséklet szabályzó szerepe: négy-öt fokkal hűvösebb a környezete, mint más helyeknek, s később küldött egy összehasonlító fotót is ennek igazolásáról. Örömmel adjuk közre az érdekes képet.

   A csapatok gyorsan összeálltak, az odúsok nekiláttak a lakkozásnak, a hulladékgyűjtők felvették a zsákokat, s elindultak a honvédségi telephely felé, míg a vágásterületet gondozók az eligazítási ponttól néhány száz méterre, a keresztösvényen haladva mentek a megadott helyekre.

   Igyekeztünk mindenki munkáját megörökíteni, de előbb hadd adjunk közre néhány – lehet, hogy nem csak a számunkra új – érdekességet! Így azt, hogy a odúk esetében a denevérodú belső falán egy hálót helyeznek el, segítendő a kis emlős kapaszkodását, függeszkedését. Az is fontos, hogy az odúk felerősítése kb. két méter magasban ideális, és hogy a bejárati nyílás a szél és esőverés elleni oldalon legyen. – A rovarodúkat is két méterre javasolt tenni, olyan helyre, ahol az ágon egy kis dudor van, oda könnyű felakasztani, s ha végeztünk, akkor rögzítjük majd mindegyik odú koordinátáját, mert regisztráljuk azokat az országos adatbázisba – mondta Csanádi Viktor.

   Magukra hagytuk az odúsokat, s két-háromszáz méterrel odébb mentünk. Az út mellett egy tisztás szélén halomba rakva álltak a korábbi erdőgondozáskor levágott és más okok miatt leesett ágak. Ezeket kellett szétteríteni a vágásterületen. A munka kellős közepén megérkezett a takarító brigád, tagjai azt közölték, bő fél óra alatt temérdek lomot, köztük tévédobozt, ágybetétet, egy kanapé maradványait gyűjtöttek össze, a szokásos szemétről nem is beszélve.

   Közel két óra telt el, s azt láttuk, hogy sok, az erdőt, a természetet szerető, értre tenni is kész fiatal felmérhetetlen értékű önkéntes munkával dolgozik az erdők, mezők egészségéért. Ők az eredőmentők.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik ITT  

fotó: 10kerkult.hu/OGY