Lopom, lopom a szőlőt…
A Törekvés táncegyüttes hagyományos szüreti mulatságán abszolút értelembe véve is telt ház volt a szőlőfürtökkel feldíszített tükrös próbateremben. Az együttes jelenlegi és volt tagjai együtt vigadtak ezen az estén, melyet Vizi Tibor, az együttes vezetője a Szőlőlopás hét parancsolatának felolvasásával nyitott meg.
Adassék tudtára mindenkinek a jelenleg tartandó hagyományteremtő és hagyományfolytató szüreti bálunk hét parancsolata, mely itt következik szép sorrendben. 1. szabály: Ne lopj! 2. szabály: Mivelhogy a tiltott gyümölcs édesebb – a szüreti bálok hagyományai szerint –, a szőlőlopás erre az időre megengedtetik. A lopás mégis bűn marad, ezért a tolvajok ellen megvesztegethetetlen, éles szemű, éber csőszök állíttatnak. 3. szabály: A csőszleányok és csőszlegények szép ruhában vannak. A tolvajoktól fonott kosárkába szedik a pénzbüntetést! 4. szabály: Lopjál úgy, hogy a csőszök rajta ne fogjanak! 5. szabály: Akiket a csőszök lopáson kapnak, vezettessenek a bírói asztalhoz, s ott a lopott szőlő értékének megfelelő pénzbírságot fizettessenek. 6. szabály: Ha valamely elvetemült tolvaj a szőlőt letépi és eldobja, hogy lopását a csőszök ne bizonyíthassák, azért, mint rendes tolvaj, a bírói asztalhoz vezettessék és az előírt pénzbírsággal büntettessék. 7. szabály: Ha már a tolvajt elfogták, tartsa becsületbeli kötelességének a pénzbírságot megfizetni! Ne erőszakoskodjék és ne zavarja a nagyérdemű közönség mulatozását!
Végezetül, közhírré tétetik, hogy az itt felsorolt 7parancsolat nem vonatkozik semmiféle más lopásra. A szív szerelmi elrablása, a csóklopás, és más, hasonló bűncselekmények nem esnek a csőszök ellenőrzése alá. Ezennel mindenkinek jó mulatást kívánunk!
A vigasság pedig a díszbe öltözött csőszök palotásával vette kezdetét. A nyitótánc után Vizi Tibor egy táncházi rendre invitálta a jelenlévőket, amelyben szatmári csárdásokat muzsikált a banda. Nem kellett kétszer mondani senkinek sem, szó szerint az apraja s nagyja ropta a táncot!
Vizi arra is felhívta a figyelmet, hogy gyűjtögessék a jelenlévők a szüreti nótákat emlékezetük mélyéből, mert énekversenyt is rendeznek a későbbiekben. Sőt, bejelentette, a fiúknak, apáknak és nagyapáknak táncbéli megmérettetése is lészen jóféle kalotaszegi legényes nótákra. A csárdások közben a 10kerkult.hu felfigyelt egy idősebb, bajszos úrra, aki 10-12 év forma leánykával cifrázta a szatmárököritói fergetegest. A tánc végén, éppen hogy csak fújhatott egyet, mert azonnal mikrofon elé kértük, mint kiderült, Várkonyi Károlyt, az együttes egyik alapítóját.
A táncából ítélve nem ma kezdte táncot… Hát, valóban nem. Öreg táncos vagyok én már. Van egy hagyományőrző együttesünk, húszan vagyunk, néha többen, máskor kevesebben, szerdánként tartjuk a próbáinkat itt, a Törekvés kultúrházban. Alapító tag vagyok, 1961-ben hoztuk létre a Törekvés Táncegyüttest, amely háromszoros Kiváló Együttes címmel büszkélkedhet, 1968-ban Ki Mit Tud?-ot nyertünk. Aztán 1976-ig táncoltam, s voltam részese sok szép hazai és külföldi sikernek. Akkor abbahagytam, mert született egy kislányom. De azóta is, én és a többi öreg táncos is, minden évben részt veszünk a jelentősebb eseményeken. Csak a példa kedvéért, a 20 éves évforduló kalotaszegi legényest táncoltunk, a 30 évesen egy csárdást, Manninger Gyurinak egy szép koreográfiáját. Emlékezetes még az idén az 50 éves évforduló a MÜPÁ-ban, ahol több számban is szerepeltünk.
No, meg a szüreti bál. Ahogy elnézem, négy nemzedék biztosan együtt mulatozik. – Nem is négy, öt – igazít ki Kár oly bácsi (habár, megjegyzem, a bácsi abszolút túlzás, tekintve a jelen állapotokat). – Hál’ Istennek, meg van az utánpótlás, aki fiúk most táncolnak, nagyon ügyesek; ismerem őket gyerekkoruk óta. Táncolják a teljes magyar táncrendeket. No, meg Tibi is szépen csinálja a dolgát, nem félek attól, hogy holnapután nem lesz táncegyüttesünk! Megtudtuk még, hogy az idősebb táncosok annak örülnek a legjobban, hogy családias a hangulat, szívesen jönnek minden eseményre, jól érzik magukat.
Sajnos, nem sokáig beszélgettünk, mert Károly bátyámat szólította a kötelesség. A hagyományőrzőkkel egy meglepetés táncot adtak elő: litván dallamokra alkotott koreográfiát táncoltak. Szó se róla, nem holmi pihentető francia négyes volt a produkció! Némi pihenő után, mely szünetben Vizi csokit osztogatott a szüleiket táncba vivő gyerekeknek, az est fénypontja következett. A zenekar kalotaszegi legényest kezdett húzni, s a táncosok egymást követték az előttük kialakult kis körben. A lányok ugyanis körbe állták őket, csujogattak a zene ritmusára, a legkisebbek meg nagy karéjban ültek a földön a széksorok előtt. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a szőlőcsőszök figyelme egy pillanatig sem lankadt, sorra vitték a szőlőtolvajokat az asztalhoz, befizetendő a büntetést! S ki más, mint Várkonyi Károly volt a legényes verseny győztese!
Meglepetésekben ez után sem volt hiány. A szőlőszem evő verseny után a felnőtt együttes egyik bravúros ügyességet követelő eszközös táncát, az Erdőbényei bodnártánc c. koreográfiát készült előadni. Az apróságokat hátrább terelték, nehogy egy véletlen mozdulat miatt megsérüljenek. Majd Vizi azt tudakolta, ki mennyit tud Erdőbényéről? Az hamar kiderült, hogy a község, ha nem is a világ, de Tokaj hegyalja közepe. Mindenek előtt, kiváló bora van. S az a pár, aki jelentkezett a jó válasszal, úgy folytatta, véletlenül van náluk egy flaska erdőbényei aszú, ajánlatos kicserélni a mutatványban szereplő üveg tartalmát! Megtették, s tánc óriási sikert aratott!
Este kilenc óra, a szabad a szőlőlopás pillanata még messze járt, de a 10kerkult.hu fájó szívvel – stílszerűen egy bokázóval – intett búcsút a vigadalomnak; aznap estére még egy „fellépése” volt.
A cikkhez képgaléria tartozik
