Kidobó

A magyar sport és a kihívás napja alkalmából szervezett reintegrációs program keretében egy színpadi darab bejáró próbáját és pódiumbeszélgetést tartottak női válogatott ökölvívókkal Budapesti Fegyház és Börtönben május 23-án.

Bizonyára sokaknak ismerős az a különleges élethelyzet, amely során több, a küzdősportokban fiatalon jeleskedő sportoló – kiöregedve az aktív versenyzésből – az éjszaki életben találja meg számítását. Többnyire a lokálok, diszkók kidobó-emberei lesznek, kihasználva testi adottságukat.

   A jelenség oka lehet, hogy fiatalon, fénykorukban a sport volt a mindenük, sokszor még a tanulásukat is ennek rendelték alá, így kimaradt életükből az a lehetőség, hogy edzőnek, sportszervezőnek tanulhassanak, vagy bármely más, az érdeklődési körükbe tartozó témában képezzék magukat. Sorsuk több esetben is a szegénység, a munkanélküliség, a lezüllés. Vagy még ettől is szomorúbb vég.

   „Két évig az Éden bár biztonságát vigyáztam. Voltak kemény pillanatok. Nem volt az nekem való munka. Nem szerettem csinálni. Viszont megfizettek! Nagyon sok bokszolót nyelt el a pesti éjszaka, az alvilág. Én mindig távol tartottam magam a bűnözőktől, soha nem keveredtem semmilyen balhéba.” – válaszolt egy kérdésre Lévai István, egykori olimpiai bronzérmes, kilencszeres magyar bajnok korábban a profibox.hu oldalon.  

   Közel azonos témát boncolgat Jászberényi Sándor is a hetek.hu oldalon: „A legtöbb „megélhetési” bokszoló, akit a riportom során kérdezek, hasonló dolgokról számol be. Mindannyian választás elé kerültek: ha pénzt akarnak keresni, vagy az éjszakai életben, kidobóként helyezkednek el, vagy elmennek profinak. Persze mindannyian karrierépítési álmokkal szerződnek le.”

   Az ökölvívók világát jól ismerő Farkas József Kinca (képünk), az UTE ökölvívó szakosztály vezetőedzője, a Budapesti Fegyház és Börtön nevelőtisztje, bv. alezredes, ebből a témakörből írta, rendezte és állította színpadra a Kidobó című egyfelvonásos darabot, mely több szempontból is érdekes.

   Azonnal szólunk róla, ám előbb – már csak az időrend betartása miatt is – elmondjuk, hogy a bejárópróbán három szakértő, kedves és csinos ökölvívó leányzó is részt vett. Farkas József tanítványai az esemény sztárvendégei voltak, s miután megtekintették a darabot, a fogvatartottak kérdéseire válaszoltak.

   A kezdésig egy kis időt a könyvtárban várakoztunk, s miután a lányok befejezték a televíziós felvételt, szerkesztőségünknek is szívesen válaszoltak.

   Ugye, senki sem hiszi azt, hogy a női ökölvívásban simogatják egymást a lányok. Éppen ezért indítottuk azzal, hogy miért éppen egy férfias sportágra esik a választásuk, amikor annyi gyönyörű, a női szépséget is hangsúlyozó műfaj kínálkozik?

  balról: Szatmári Petra, Beri Krisztina, és Papp Dorina

   Beri Krisztina azonnal reagált: (már várta ezt a kérdést, s jót nevetett, majd válaszolt is.) – Őszinte leszek, a barátom kedvéért választottam a boxolást.

   Petra pedig többféle sportágat is kipróbált, az egyéni szereplés és a küzdés lehetősége elsődleges szempont volt számára.

   Abban megegyeztünk, hogy ez sem könnyebb, mint bármely más sportág, Petra meg is jegyezte, hogy különösen a felkészülési időszak kíván teljes embert. – Kőkemény edzések vannak, súlyozás, fogyasztani kell. Dorina kiegészítette azzal, hogy bizony le kell mondani a társasági életről is. Persze, ez minden más sportágban is elmondható.

   De, vajon lemondanak-e szépségről is?

   – A szorítóban nem lehet markírozni, ütni kell keményen. Meg állni az ütéseket. Fáj ilyenkor a csont? Sérül-e csinos arc, reped-e a szemöldök?

   – Krisztina: Sisakban boxolunk, ez sok mindentől megvéd, És, hogy fáj-e? Abban a pillanatban nem érezzük. bennünk van az adrenalin, fel vagyunk pörögve.

   Petra azzal folytatja, hogy természetesen a meccs után, fejvédő ide vagy oda, bizony megjelenhetnek a kék-zöld foltok. ,,Persze, ez adja, hogy a foltok elkerülhetők, ha mi ütünk többet."

   Dorina pedig nevetve jegyezte meg, hogy alkalomadtán büszkén vállalják az elszíneződést, nemigen kell a púder.

   Azt is firtattuk, hol, milyen szinten boxolnak? Krisztina volt a „szóvivő”, s gyorsan – látható büszkeséggel – mondta, hogy országos bajnokságban, az UTE színeiben versenyeznek, s mindhárman a válogatott tagjai.

   – Most készülünk az Európa-bajnokságra (a közszereplésre tekintettel elengedték őket erre az alkalomra az edzőtáborból -szerk.) és világbajnokság is lesz - sorolta Krisztina.

   Beszélgetésünket azzal zártuk, hogy tisztáztunk néhány szakmai kérdést, így a fordított alapállás előnyeit, hátrányait, de megmutatták az egyenes és a tévesen horognak is nevezett felütést is. Persze, szigorúan a levegőbe…

 És akkor a színdarabról.

   Elsőként azt emelnénk ki, hogy a fogvatartottak a június 3-ai, III. Országos Börtönszínházi Találkozó regionális döntőjére készültek Farkas József darabjával. A találkozónak ugyancsak a Budapesti Fegyház és Böörtön ad majd otthont.

   Farkas József a témaválasztással – egy hajdani ökölvívó bajnok kidobó lesz egy bárban – egyszerre több „KO-t is bevisz”: a fogvatartottak szabadulás utáni élethelyzetére utal (miért is kell tanulni, szakmát szerezni, kihasználva a börtön adta lehetőségeket), valóságos eseményt dolgoz fel, láttatva az éjszakai élet kényszerű megalkuvásait is, s nem utolsó sorban a vendég ökölvívók a próba utáni beszélgetés során saját életük őszinte feltárásával motiválhatják a büntetésüket töltőket. Mindezeken túl, középpontba állít egy izgalmas sportágat, az ökölvívást.

  Jogos a taps a szereplőknek

   Tisztában vagyunk azzal, hogy lényegében az első olyan próbát láttuk, amikor a sokszereplős darabban több elemet is egyszerre kellett a helyére tenni: mindenkinek meg kellett találni a helyét, tanulni a szöveget, megjegyezni, mikor kell a takarásba menni, mennyire lehet komoly a verekedés során az ütésváltás, s egyáltalán, hogyan viselkedjenek a színpadon? Figyelembe véve a lehetőségeket, az adottságokat, azt láttuk, a srácok élvezték a szereplést, jól reagáltak a korábbi rendezői utasításokra. A próbát egyszer sem kellett megszakítani, bár erre ebben a fázisban a lehetőség adott. A szövegmondásuk értehető volt, s biztosak vagyunk abban, az olvasásnak felróható apróbb hibák a júniusi előadásra el fognak tűnni.

   Helyén voltak a színváltások: Farkas jól élt a színpadon kialakított terek és a behúzott függöny előtti megszólalások ritmust és időbeliséget meghatározó váltogatásával. Hasznosnak tartottuk, hogy már most is voltak, akik a szerepüknek megfelelő jelmezben szerepeltek. A történet pedig magáért beszél.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!