Kamarai szón múlik a krízisalap sorsa

Bár némi zavart okozott a kerületi rendszerben a Kőbányai Kisvállalkozói Krízisalap létrehozásáról szóló ellenzéki javaslat, azt nem utasították el egyértelműen. A kamarai egyeztetések után visszatérnek rá.

Minden időszaknak vannak nyertesei és vesztesei, és akadnak örök vesztesek. Utóbbi csoportba tartoznak az úgynevezett kényszervállalkozók, a kis- és középvállalkozói (KKV) szektor „legalján” lévő társaságok. Ez sajátos magyar képződmény: valóban a kényszer és nem a befektetés, az újítás, az innováció, a profitszerzés szülte a létrejöttét.

Rendszerint olyan személyeknek volt muszáj létrehozni ilyen mini cégeket, akiket bizonyos vállalatok munkaszerződéssel nem akartak alkalmazni, nehogy fizetni kelljen utánuk a közterheket, ellenben vállalkozóként, megbízási szerződéssel már minden további nélkül létrejöhetett a munkakapcsolat. Így a járulékok és egyéb adók befizetése a kényszervállakozók kötelessége lett – amivel addig nincs is gond, amíg a nagy cég foglalkoztatja. De a szakítás után is fizetni kell ezeket, ha van bevétel, ha nincs. Amennyiben tartósan munkanélkülivé válik az illető, az adóhivatal csapdájába kerül: ha hosszú ideig nincs bevétele, a be nem fizetett közterhek halmozódnak, aztán egy bizonyos összeghatár felett végrehajtás alá kerül a mikrovállalkozása, viszont kiszállni addig lehetetlen belőle, amíg a hátralékot ki nem egyenlítette.
Egy ilyen kényszervállalkozásnak minden központi kormányzati „adóreform” kész sorscsapás, hiszen a nincsből kellene állniuk a régi és az új jogcímen kiszabott adókat.

Vagyis minden kis segítség jól jön a kényszervállalkozásoknak. Nyilván a kőbányaiaknak is, merthogy valószínűsítjük, a X. kerületben is akad számos ilyen apró vállalkozás.
Somlyódy Csaba, szocialista önkormányzati képviselő az áprilisi testületi ülésre éppen ilyen „kezet nyújtó” javaslatot terjesztett be: a tízmillió forintos tőkéjű Kőbányai Kisvállalkozói Krízisalap létrehozását vetette fel. (Ahhoz képest, hogy Kőbányán egyéni indítványok a sok szűrő miatt nagy ritkán kerülhetnek a plénum elé, már a napirendre vétel is sikernek számít.)
„A mikro-és kisvállalkozói körben három olyan terület van, amely – a sajátosságaiknak megfelelően – támogatásra szorul. A kommunikáció az üzletlehetőségek kereséséhez, kapcsolattartáshoz, a mozgásképesség fenntartása az utánajáráshoz és a szállításhoz, valamint a pénzforgalom tehermentesítése, kifejezetten a náluk szinte elkerülhetetlen készpénzforgalom miatti hátrány csökkentéséhez. Mindez nem igényel jelentős költségeket, de hivatalosan ezzel foglalkozó szervezet hiányában az Önkormányzat saját hatáskörében, egy krízisalapon keresztül aktívan hozzá tudna járulni a helyi kisvállalkozások életben maradásához.
A krízislap létrehozását három területem látom indokoltnak. l. Kommunikációs támogatás – telefon és/vagy internetköltségekre. 2. Mozgástér támogatás – közlekedési költségekre. 3. Extra költség kompenzáció – tranzakciós költségek kompenzálására.
Mivel a lakosság jelentős ellátói a helyi mikro- és kisvállalkozók, ezért állapotuk, főleg teljesítményük kihatással van a kőbányaiak életminőségére. Ez pedig önkormányzati feladat. Ezért javaslom Kőbányai Kisvállalkozói Krízisalap néven egy támogató alap és szervezeti megoldás létrehozását és a helyi vállalkozói közösség felé kinyitását. A támogatást kizárólag a kőbányai lakcímmel rendelkező vállalkozók és/vagy cégtulajdonosok által tulajdonolt, maximum kisvállalkozói kategóriába tartozó társaságok számára javaslom biztosítani.” – indokolt Somlyódy Csaba az előterjesztésben.

A képviselő már a testületi tanácskozáson mindezt megtoldotta annyival, hogy a feltételrendszer részletes kidolgozása közösen, a polgármesterrel illetve a hivatallal együtt történjen. Ahogy fogalmazott, azért, nehogy „a kisajátítás legyen a ’vád’ ”ellene.
Információnk szerint a gazdasági és a pénzügyi bizottság együttes ülésén a a többség részéről a legkülönbözőbb indokok merültek fel, hogy miért nem érdemes megvalósítani az alapot.

Ehhez képest meglehetősen nagy bizalom fogadta az ötletet. Az első fideszes hozzászóló Révész Máriusz volt, aki rögvest kijelentette, hogy „a jószándékot értem, ugyanakkor a javaslat elnagyolt, márpedig a részletek fontosak”.
– Kérjük ki a vállalkozói és az iparkamarák véleményét – tette hozzá a képviselő. – Én látok lehetőséget benne.

Azt nem tudjuk, hogy előre eldöntött volt-e, hogy kapásból elutasítja a fideszes többség Somlyódy felvetését, mindenesetre azt vettük észre, hogy Révész közbevetése kis zavart okozott a frakcióban. Ugyanis Agócs Zsolt, a gazdasági bizottság elnöke próbált – ésszerűen – ellene érvelni.
– A kisvállalkozások problémáját én is a bőrömön érzem, magam is ilyen céget vezetek. A kényszervállalkozások nem természetes úton létrejött vállalkozási formák, ezeknek idővel meg kell szűnniük. A krízishelyzetüket nem azzal kell megoldani, hogy mesterségesen életben tartjuk azokat. Ha csöpögtetünk aprópénzeket, azt érezhetik, van esélyük a túlélésre. Ahhoz struktúraváltás kellene ugyanis. Ez a javaslat „mézesmadzag” a cégek előtt.

Somlyódy Csaba egyetértett Agóccsal abban, hogy a kényszervállalkozások szükséges rosszak. Hosszú távon szerinte is életképtelenek, viszont úgy vélte, addig is, amíg maguktól át nem alakulnak, rövidtávon ez a segítség jót tehet.
Kovács Róbert polgármester pedig látva azt, hogy még sincs olyan egyöntetű ellenkezés, némi habozás után elfogadta Révész felvetését, hogy első körben kikérik a kerületi szakkamarák állásfoglalását. A napirendet határozat nélkül zárták le, az egyeztetések lefolytatása után a májusi tanácskozáson – várhatóan – újra foglalkoznak majd a témával.

(fotó: piacesprofit.hu)