Tender-háttér: hanyagság vagy önkiejtés?

Életszerű-e, hogy egy nagy, a magyarországi közbeszerzési eljárásokban tapasztalt külföldi hátterű cég képtelen bizonyos hiányosságokat határidőre pótolni? Kőbányán valami nem stimmel a helyi közétkeztetésre kiírt tender körül.

Talán furcsának tűnhet, hogy most, október elején térünk vissza egy augusztusi, viszonylag nagy port kavart ügyre, de ennek is meg van az oka: próbáltunk információk után kutatni.

Egyszerűnek látszik

Nos, a téma megnevezése jogi nyelven „Vállalkozói szerződés közétkeztetési feladatok ellátására a Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat gyermekintézményeiben (óvoda, általános iskola és
középiskola), az iskolai szorgalmi időn kívül a nyári napközis tábor részére, valamint a Bárka Kőbányai Szociális és Gyermekjóléti Központ részére a tálalókonyhák fejlesztésével az ajánlattételi dokumentációban részletezettek szerint", de az egyszerűség miatt mi közétkeztetési közbeszerzési eljárásnak/pályázatnak neveztük el.

Látszólag az ügy egyszerű, mint a faék. A kőbányai önkormányzat az egész Európai Unió területére szóló felhívást tett közzé néhány hónapja, amely a helyi közétkeztetés 2015 és 2020 közötti – de további öt évre meghosszabbítható – ellátásáról szólt, és erre 9,3 milliárd forintot biztosítana. Ez azt is jelentette, hogy az augusztus eleji jelentkezési határidőre Portugáliától és Nagy-Britanniától kezdve Bulgáriáig, Görögországig és Ciprusig bármelyik erre szakosodott cég jelentkezhetett. Az összeg euróban mérve is szép, csábító summa. Elvileg több tucat európai vállalkozás is beadhatta a papírját, aztán a minősítők feladata eldönteni, hogy a nyílt lebonyolítású első körben kit tart megfelelőnek, akiket aztán a második, meghívásos eljárásban felkér a konkrét pályázat benyújtására.

Csak ketten Európából

De csak látszólag volt ilyen egyszerű. Mint az augusztusi képviselő-testületi ülésen kiderült, az EU 28 tagállamából mindössze két vállalat érezte úgy, hogy a kőbányai közétkeztetés számára kecsegtető lehetőség: a kőbányai székhelyű PENSIO Kft. és a francia tulajdonú SODEXO Magyarország Kft.

A meglehetősen sajátos magyar közbeszerzési rendszer sajnos lehetőséget ad arra, hogy a jelentkezési feltételek közé olyan megjegyzéseket is tegyen a kiíró, aminek csak nagyon kevesen képesek megfelelni. Így történhetett meg például, hogy nagy útépítések, vasúti beruházások tenderein rendre egyetlen magyar cég nyert, vagy olyan konzorcium, amelynek maga is tagja volt.
Nem állítjuk azt, hogy a kőbányai is ilyen „célirányos” pályázat volt – de mindenestre furcsa, hogy az EU-ból csak két társaság adta be csomagját.
Ez a tény szemet szúrt több képviselőnek is. (Az ülés nyilvános jegyzőkönyvéből idézünk.)

Élő Norbert (DK): „Ezzel az a probléma, hogy megint csak egy pályázó van egy tízmilliárd forintos üzletre. Nem tudjuk, hogy amilyen áron szerződni fognak az piaci ár, vagy jó ár. Nem azt gondolom, hogy jogilag problémás lenne, hanem elfogadhatatlan, hogy egy tízmilliárdos pályázatnál egyetlen egy pályázó van, aki érvényes pályázatot tud beadni. Vizsgálják meg, hogy miért van az, hogy egyetlen pályázó van az önkormányzat több közbeszerzési pályázata esetében is.”
Az elnöklő Kovács Róbert polgármester erre azt mondta, hogy valóban nem szerencsés az egyetlen jelentkező, de nem tudják kényszeríteni a piacon lévő vállalkozásokat a részvételre.

Tóth Balázs (LMP): „Két pályázó volt. Az egyik Magyarország piacvezető cége ezen a területen, és ez a cég képtelen volt arra, hogy egy hiteles, lepecsételt, aláírt hiánypótlást végrehajtson 9,3 milliárdos, tíz és fél évre szóló szerződésnél. Akinek ez nem gyanús, úgy gondolom, hogy felelőtlenül jár el.”
Somlyódy Csaba (MSZP) is azt magyarázta, hogy furcsa, hogy egy kis magyar cég érvényes ajánlatot tudott tenni, „Magyarország piacvezető cége pedig egy nevetséges hiánypótlásnak nem tud eleget tenni”. Kérte, nézzék meg, hogy esetleg nem a pályázati kiírással volt gond, amiért ilyen kevesen jelentkeztek.

Dr. Pap Sándor alpolgármester (Fidesz) utalt arra, hogy valóban megszabtak néhány, az önkormányzat számára fontos feltételt.
„A közbeszerzésről azt kell tudni, hogy a közpénzekkel való gazdálkodásnak valamennyi beszerzés esetén, értékhatártól függően jogszabályilag meghatározott kötelező módja. A pályázati kiírásnak Magyarországon belül is megfelelt több cég. Azt nyilván nem teheti meg a kerület, hogy nem állít fel egy minimum követelményrendszert, ami biztosítja, hogy a szolgáltató nem megy tönkre, nem tűnik el egyik napról a másikra. Ez egy közösségi értékhatárt elérő közbeszerzés, ilyen módon a pályázati kiírást és az eredményt is meg kell küldeni a Közbeszerzési Hatóságnak, akinek hivatalból vizsgálnia kell, ha a versenykorlátozás bármelyik fajtájának a gyanúja felmerül. Az Önkormányzat már ezzel a szerződéssel is csökkenti a szerződésben kiszervezett közbeszerzések számát.”

Némaság

A 13 igen, 3 nem szavazattal és 2 tartózkodással (utóbbi öt fő az ötfős ellenzék – a szerk.) elfogadott határozat szerint „a SODEXO Magyarország Kft. részvételi jelentkezését érvénytelennek nyilvánítja a testület, mert határidőre nem pótolta a hiánypótlási felhívásban megjelölt hiányokat, és nem adta meg az ajánlatkérő által kért felvilágosítást”. Ugyanakkor a „PENSIO Kft. részvételi jelentkezése érvényes, és a részvételi szakasz eredményes. A képviselő-testület megállapítja, hogy a teljesítésére alkalmas, és felkéri ajánlattételre a PENSIO Kft.-t”. 

Történet kulcsa az a bizonyos hiánypótlás. A szerkesztőségünkhöz eljutott információ szerint a kerületi bírálóbizottság a PENSIO esetében egyetlen dokumentumot kért utólag, amit aztán a cég teljesített is határidőre, míg a SODEXO-tól hat darab pontosítást kért. Ezek között volt banki igazolás és néhány cégszerű aláírás is.

Hogy a SODEXO-t érintő információnk helyességéről megbizonyosodjunk, és, hogy megismerjük a vállalatnak az üggyel kapcsolatos véleményét, a cég sajtóosztályához fordultunk. Először szeptember 10-én küldtünk email-t, majd az illetékest telefonon is kerestük – de semmi válasz. Aztán egy héttel később megismételtük mindezt – még mindig semmi. Aztán szeptember 26-án beszéltünk a sajtóért felelős hölggyel, kérésre a kérdéseket tartalmazó eredeti levelet ismét elküldtük – azóta se szóban, se írásban nem jött válasz.

Ezeket kérdeztük:
Miért érezte úgy a cég, hogy a kőbányai közétkeztetés fontos számára?; Valóban nem tett eleget a hiánypótlásnak? Ha igaz, miért nem? Mi az oka?; Mit kellett volna pótolni, és milyen határidővel?; Volt-e bármiféle háttéralku a másik indulóval, a Pensió Kft.vel?; Ha fontos volt Kőbánya a cég számára, akkor miért nem tett meg mindent, hogy versenyben maradjon?
Mivel a végtelenségig nem akartunk várni, úgy gondoltuk, a történetet e nélkül is közzé tesszük.

Még nincs vége

Igaz, ami igaz: józan paraszti ésszel végiggondolva is felettébb érdekes, hogy a több országban is érdekeltségekkel rendelkező francia tulajdonú óriás társaság, amely nyilván rengeteg közbeszerzési eljáráson indult már, és amely feltehetően pedáns és jogtisztelő, képtelen aláírásokat és banki formanyomtatványt bemutatni! Két eset lehetséges: vagy a cégnek a kőbányai eljárást intéző munkatársa volt hanyag, vagy valamiért a vállalat felső szintjén döntöttek arról, hogy mégsem versenyeznek, ezért „kiejtik” magukat a küzdelemből. Igen ám, de akkor miért indultak el, miért fektettek bele munkát, energiát?
Ugyanakkor a némaság csak erősíti a gyanút, hogy valami sandaság lehet a háttérben.

Ezzel együtt még az sem biztos, hogy a PENSIO Kft.-jé a „buli”. A testület előtt dr. Magyar Adrienn közbeszerzési tanácsadó utalt erre.
„A második szakaszban, amikor az ajánlati árat megadja az eredményes részvételi jelentkezést benyújtó pályázó, lehetősége van az önkormányzatnak, hogy eredménytelenné nyilvánítsa a második szakaszt, ha fedezet fölötti ajánlat érkezik. Ezután lehetősége van a képviselő-testületnek dönteni, hogy kiegészíti a fedezetet, vagy eredménytelenné nyilvánítja a második szakaszt, és újraindítja, és amíg a fedezeten belüli ajánlat nem érkezik, addig lehet a második szakaszt megismételni.”

A határozatban a testület leszögezte, hogy a 9,3 milliárd forint a szerződés időtartama alatt rendelkezésre áll majd.
Kíváncsian várjuk a folytatást.