AD-blacklist1

2014
ápr.
20

Két hitvilág ünnepe

Krisztus a keresztfanA Húsvét a keresztény és a zsidó világ egyik legnagyobb ünnepe. Előbbi közösség Jézus feltámadását ünnepli, utóbbi az Egyiptomból való kivonulást.

 

 

 

 

De mióta és miért tartják a Húsvét ünnepét? A vallástörténeti kislexikon két magyarázatot ad.


1. Zsidó (pászka ünnep, a héber peszach, arám paszcha /elmenni, elvonulni/ igéből)
Az egyik legnagyobb évenként visszatérő zsidó ünnep, az Egyiptomból való legendás kivonulás emléknapja. Eredetileg az i. e. IX. században az aratás kezdetének az ünnepe volt és valószínűleg kánaáni hatásra alakult ki a másik két mezőgazdasági jellegű ünneppel, a pünkösddel és a sátoros ünneppel együtt, azonban fokozatosan elvesztette természeti jellegét és történelmi indoklást kapott.
A hétnapos ünnep előestéjén (Nizán hónap 14-én) egy egyéves, hibátlan bárányt öltek le, amelyet a csont megtörése nélkül sütöttek meg, és kovásztalan kenyérrel fogyasztották el maradéktalanul. A húsvéti lakomán kovásztalan kenyeret (masszóth – macesz) és keserű salátát ettek. A lakoma közben ünnepélyesen ürítették borral telt kelyheiket, miközben a legidősebb résztvevő a legfiatalabb kérésére elmondta a Biblia alapján az egyiptomi szabadulás történetét. Ezek az ősi szokások az idők folyamán sokat módosultak, az ünnep és annak lényeges tartalma azonban ma is meg van a zsidóknál. Napjainkban az ünnep előestéjén ünnepi vacsora keretében az egyiptomi legendás kivonulásról szóló rabbinikus hagyományokból olvasnak fel.


2. Keresztény (A kereszténység legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus  mitikus feltámadását ülik meg.)
A keresztény Húsvétban a zsidó peszach és a pogány meghaló és feltámadó istenek ünnepeinek vonásai keverednek. A keresztények a II. század elejétől hozták kapcsolatba a zsidók húsvétját Krisztus halálával és feltámadásával, mint ezen mitikus-legendás események évfordulójával. Húsvét megünneplésének a napja kezdetben nem volt egységes. Általában az volt a szokás, hogy a feltámadás napját Nizán hónap 14-e (a zsidó húsvét) utáni vasárnap tartották, előtte való pénteken pedig Krisztus halálára emlékeztek.


Mivel többféleképpen számították ki a húsvét napjának idejét, s ez több szakadást idézett elő a keresztények között, ezért a húsvéti vitát végül is a niceai zsinaton (325) zárták le, amely előírta, hogy a húsvétot egyöntetűen vasárnap kell ünnepelni, ez a vasárnap pedig a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap legyen. Ha a holdtölte vasárnapra esik, akkor a húsvétot a következő vasárnap kell megtartani. E rendelkezések azonban a VIII. századig nem mindenütt vetették alá magukat a keresztények. A IV. századtól általános lett az a szokás, hogy a húsvéti nagy ünnepre negyvennapos böjttel készültek a keresztények.


A húsvétot megelőző vasárnapot nevezik virágvasárnapnak, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Jézus szamárháton érkezett a városba, a nép virágokat, pálmaágakat hintett lába elé, így dicsőítette. A főpapok, akik rossz szemmel nézték Jézus tanításait, úgy döntöttek, hogy tanítványai körében elfogják, s az áruláshoz megnyerték Júdást. Az utolsó vacsorát (a zsidó Pészah ünnepén) Jézus tanítványai körében költötte el.
Kenyeret nyújtott tanítványainak, és ezt mondta: „Vegyétek, ez az én testem". És bort, mondván: „Igyátok, mert ez az én vérem". A vacsora után Jézus tanítványaival a Getsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. A tanítványok azonban elaludtak, nem virrasztottak mesterükkel. Itt a Getsemáné kertben árulta el Júdás egy csókkal Jézus kilétét a katonáknak, akik elhurcolták.


Mivel Jézus azt állította magáról, hogy Isten fia, istenkáromlással vádolták, a nemrég még éljenző tömeg gyalázkodott, Péter pedig, aki leghűségesebb tanítványa volt megtagadta, hogy ismeri. A katonák a római helytartó, Poncius Pilátus elé hurcolták, aki a népre bízta Jézus bűnösségének megítélését. A tömeg Jézust bűnösnek ítélte, Pilátus pedig megmosta kezeit, ezzel jelezve, hogy Jézus halála nem az ő kezéhez tapad.
Jézust keresztre feszítették a római katonák, azzal gyanúsították, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival, és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból töviskoronát tettek a fejére, kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: „I.N.R.I. – Iesus Nazarensis, Rex Iudeae” (Názáreti Jézus, Judea királya).
Meg is halt néhány órán belül, a családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és olyankor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De üres volt a gödör! Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: „Nincs már itt, mert feltámadt!"


A húsvét napjainkban a keresztények legfontosabb ünnepe, de a valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.


Húsvét hétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Vidéken egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat, sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket.


A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered, Magyarországon csak a polgárosodással, a XIX. század folyamán honosodott meg. Eredete igen érdekes, a húsvéti Holdban egy nyúl képét vélték felfedezni, azon kívül a nyúl maga is termékenység szimbólummá lett, rendkívüli szaporasága okán. Szintén német hatásra terjed napjainkban az a szokás, hogy a barkaágat feldíszítik kifújt piros tojással, apró figurákkal.


(forrás: harmonet.hu, unnep.mentha.hu)

 


Erdő Péter: nincs más boldogság, mint az ami a szeretetből fakad
- Adjuk hírül, hogy többek vagyunk, mint amire sokszor becsüljük magunkat, hogy nincs más boldogság, mint az ami az irgalomból, a megbocsátásból, a figyelmes, a mindenét megosztó szeretetből fakad - mondta Erdő Péter bíboros nagyszombat este húsvét vigíliájának szertartásán, a zsúfolásig telt budapesti Szent István-bazilikában.
Erdő Péter szentbeszédében kiemelte: azt is el kell mondani "testvéreinknek – hiszen testvérünk minden ember itt, az ég alatt –, hogy (…) el kell kezdeni szeretni minden embert itt, a földön, hogy az örök boldogságban is társak lehessünk". A bíboros felhívta a figyelmet arra, a feltámadt Krisztus azoknak az asszonyoknak, akik húsvét hajnalán leborultak előtte, azt mondta: "Ne féljetek!", s "ezt üzeni nekünk is". Húsvét ünnepén nincs helye a félelemnek - hangsúlyozta.
A katolikus főpásztor úgy fogalmazott: "Krisztus feltámadásában találkozunk a mindenható Isten hatalmával és felénk forduló szeretetével. Nincs a világon olyan szenvedés, nincs az életben olyan bánat, nincs olyan hatalma semmilyen gonoszságnak vagy veszélynek, ami elszakíthatna minket Krisztus szeretetétől. Ő legyőzte magát a halált, és nekünk is örök életet ajándékozott".
Utalt arra: a feltámadás örömhír és küldetés, és "ha rátaláltunk az örök élet tikára, akkor ez fontosabb minden más emberi felfedezésnél, (…) akkor tévedés vagy érzéki csalódás azt hinni, hogy értelmetlen az életünk", és "akkor Nagy Szent Leó pápával elmondhatjuk, hogy vége a nagy tudatlanságnak, könnyebb már jónak lenni".
Erdő Péter figyelmeztetett: "vigyázzunk, hogy elfoglaltságaink, amelyeket akár aggodalmaskodásunk szaporít, akár szertelen nagyravágyásunk fűt, ne kössenek le minket annyira, hogy ne tudjunk teljes szívvel vágyódni Megváltónk példájának követésére. Ő mindent üdvösségünkért cselekedett és szenvedett, azért, hogy a benne működő erő bennünk is életet fakasszon".
Rámutatott: "mindannyian részesülhetünk a feltámadásban és az örök boldogságban, ha befogadjuk őt". Mint mondta, annak, aki a mindenséget alkotta, "nem lehetetlen a mi testünk feltámasztása sem". Krisztus teste nem látott romlást, mert a harmadik nap már nem találták a sírban, és ő lett az elsőszülött a halottak közül - tette hozzá. (MTI)