Amikor a kisded Isten gyermeke lesz
Ritkán látható ünnepélyes külsőségek mellett celebrálta Balogh Attila atya a keresztelési jubileumot ünneplő misét október 31-én. A jubileum apropója az volt, hogy 1869. október 31-én, 150 évvel ezelőtt történt az első keresztelés a Szent László templomban.
Előzetesként eláruljuk, hogy Attila atya a szentmise előtt még elmondta, hogy a jubileum emlékére meghívták az azóta itt keresztelteket majd a mise után egy agapéra a plébánián, ahol egy kis meglepetést is szervezett.
Az orgona hangjaira a ministránsok kíséretében, a főbejárat felől, a padsorok között érkezett Attila atya, s foglalták el a hagyományok szerinti helyeiket az oltár körül. A ceremónia része volt, hogy zsoltárokat énekeltek, és igét hallgattak a szentmisén jelenlévők. A karzaton a Schola Liturgica kórus énekelt, vezényelt: Benedek András karnagy. Orgonán játszott: Kissné Baranyai Éva, szólót énekelt: dr. Görög Dóra és Budai Tamás.
A szentmisén Balogh Attila atya segítségére Máté Kristóf diakónus volt. Külön érdekesség volt a liturgia folyamán, hogy Isten igéjét nemcsak Attila atya hirdette. Lehetőséget kaptak a fiatalok is. Oláh Sarolta (képünk) a jelenések könyvéből olvasott fel, melyben a napkeletről felszálló angyal Isten pecsétjét vitte.
Basa Máté (képünk) pedig Szent János apostol első leveléből olvasott fel egy történetet.
„Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismeri őt. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van. Mindaz, akit ez a reménység tölt el iránta, megszenteli magát, amint ő is szent.”
A kórus egy újabb zsoltárja, s Máté Kristóf diakónus tanítása (Máté evangéliuma 5. fejezetéből, a Hegyibeszédből recitált) után Attila atya emlékeztett meg a múltról.
Azzal kezdte, hogy „az egyház ősidők óta hirdeti, hogy az üdvösség munkálása a mi küldetésünk.” Azonnal tisztázott egy félreértést: nem attól jó az egyház vagy egy egyházközség működése, ha a hívek érdekeit szolgálja, hanem akkor, ha az üdvösséget munkálja. Kérdés, hogyan lehet ezt valójában megtenni? Mit kell és hogyan kell ezért tenni? Ezekre a kérdésekre felelt nagy igényességgel, de közérthetően Attila atya. A lényeg, hogy „az egyház nem tehet mást, mint hirdeti az Evangéliumot, az egyház nem tehet mást, mint kiszolgáltatja a szentségeket, az egyház nem tehet mást, minthogy a lelkek üdvösségén munkálkodjon.”
Örömetelinek mondta, hogy az egyházközségekben sok a program, de csak akkor van értelmük és értékük, ha „ezeken keresztül mi, akik benne vagyunk, közelebb kerülünk Istenhez.”
És itt kapcsolta be a 150 évvel ezelőtti első kiemelkedő eseményt, a keresztelőt. Kiemelte, hogy ez ünnep volt az Istenhez vezető úton, de a keresztelő levelek a történelmet is magukban hordozzák.
„Azért is fontos számunkra, hogy itt nagyon sok embert megkereszteltek, mert óriási szám jött ki: a 150 év alatt 65 000 ezer ember részesült a kereszt szentségében." (Egy nagyvonalú becslés szerint ez átlagosan napi 1 keresztelőt jelent, persze figyelembe kell venni, hogy az évek során csökkent a keresztelések száma -a szerk.)
A Schola Liturgica kórus
A keresztelések vizsgálata megmutatja, hogyan alakult az egyházközség élete, mikor mi történt, ami befolyásolta a keresztelések számát. Végig lehet kísérni a magyar történelmet, benne Kőbánya történelmét. Vallási értelemben pedig a keresztelés számaiban végig lehet kísérni az Isten üdvtörténetét. Érdekességként elmondta az atya, hogy ebben a templomban 1944-ben volt a legtöbb keresztelő: több, mint ezer embert kereszteltek meg. Ennek pedig az volt az oka, hogy ezzel az aktussal temérdek zsidó életet megmentett meg a katolikus egyház csak itt, Kőbányán, a Vatikánba szóló keresztény menlevél megadásával.
A döbbenetes „történelmi lecke” után Attila atya néhány további példával a kőbányai egyházközség életének alakulását mutatta be, majd a beszéde végén a szentmise egy újabb fázisa következett: megszentelte az Úr testét, vérét, a keresztelő tartály vizét, imát mondott, és ezek után az oltár elé hívta a szentmisén jelenlévő, és a templomban keresztelkedetteket. Meglepően sokan voltak: gyerekek, felnőttek, fiatalabbak és idősebbek, s az atya mindegyiküket megáldotta.
Attila atya elárulta, a keresztelés indokai közül szívének legkedvesebb, amikor a szülők azt kívánják, szeretnék megélni hogy a gyermekük az Isten gyermeke is lesz!
A plébánián Attila atya beváltotta ígéretét: egy rövid történelmi áttekintést adott az elmúlt évtizedekről, mely eseményeket, statisztikákat – kérésének megfelelően – Verbai Lajos, a Helytörténeti gyűjtemény vezetője állított össze.
Az atya grafikon mutatta be a keresztelések számának alakulását, elmondta, hogy 1869-ben a népszámlálási adatok szerint 4353 lélek élt Kőbányán, hogy a lakosságnak csak a fele tudott írni-olvasni, hogy a kerületben élők 26,6 /-a Ausztriában született, és csak 20%-a helyben, és hogy a lakosság több, mint 30%-a segédmunkás volt.
Az 1869-es esztendő bővelkedett a jelentős történelmi eseményekben: az ideiglenes pesti vízműhöz megépítették az első kőbányai 10 800 m3-es víztározó medencét, a kőbányai katolikusok hozzájárulnak a kápolna rendbehozásához, amely kápolnába Benedikovics Károlyt nevezték ki plébánosnak. Megalapítják a Kőbányai Gőztéglagyár Társaságot.
1872-1873 akár Kőbánya születésnapja is lehetne. Kibővítik a Conti kápolnát, megalakul a kőbányai iskolaszék, és véget ér a kolerajárvány (284 esetből 117 végződött halálozással).
1873-ban utcavilágítást kap a Ligettelek, de annak előtte Budapest és a helyi lakosság nyomására „megszületik” Budapest X. kerülete, Óhegy-dűlő Kőbánya.
A leégett Kőbányai úti Kocsigyár helyén létrehozzák az Északi Főműhelyt.
A sort hosszasan lehetne folytatni, de egy eseményt hadd emeljünk még ki: Kőbánya 1919-ben lett önálló, választójogi szempontból külön választókerület, ezzel párhuzamban önálló anyakönyvi hivatalt nyitnak.
Néhányan az agapé résztvevői közül
A tudósítást záró képek arról tanúskodnak, hogy a szentmise után sokan mentek át a plébániára, s Attila atya kivonatos történelemórája után közvetlen hangulatú beszélgetések kezdődtek.
cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül