A projektnek vége, a munka megy tovább
Projektzáró rendezvényt tartott a Kontúr Közhasznú Egyesület a Pongrác Közösségi Házban április 19-én. A “Nyitottabb Hős utcát!” – közösségfejlesztéssel a szegregátumban élők hátrányainak mérsékléséért című pályázat végrehajtásáról számoltak be az egyesület munkatársai, segítői.
Ám, mielőtt a záró rendezvény legfontosabb eseményit összefoglalnánk, egy két héttel korábbi programról szólnánk! Ez a rendezvény a Hős utcai projekt egyik utolsó alkalma volt.
A március végén (23-25-e között) tartott egészségnapok egyikére szerkesztőségünk 24-én délután tudott elmenni. Azt tudtuk, hogy a foglalkozás részben, a két ház (Hős utca 15/a és 15/B) közötti területen és az A épületben kialakított közösségi térben lesz. A Pongrác út felől érkezve a B épült udvarán egy gyerekcsapat játszott, s mint aki eltévedt, útbaigazítást kértem tőlük, hol találom a közösségi teret. Szó szerint csapot-papot ott hagyva kísértek el a másik épülethez, s egyszerre mutatták, hol van az ajtó meg kérdezték, „honnan és miért jött a bácsi?”. Lelkesek voltak, kicsit hangosan, de udvariasan kalauzoltak. Talán szubjektív a meglátás, de öröm ült ki az arcukra, mikor közöltem, hogy újságíró vagyok és a délutáni rendezvényről írok majd. Úgy éreztem, lelkesedésük annak is szólt, hogy valakit érdekel mindaz, amit ők itt csinálnak. Később kiderült, mindegyik gyerek részt vett a lepedőfestésben vagy a kézműveskedésben.
Ezt a lelkesedést fedeztük fel a projektzárón is. A projekt egy évét (2015. április 1. – 2016. április 30.) több szempontból bemutató előadók visszaigazolták, tényleg az történt, amit a gyerekek közvetítettek.
Már Erdős Virág író (képünk) megnyitójában is tetten érhetők voltak ezek az érzések, melyeket személyesen tapasztalt meg a mai napig tartó, a MÁV telepi Wesley iskolában folytatott önkéntessége alatt. Abban az iskolában, ahová javarészt a Hős utcai gyerekek járnak.
– Többször is előfordult, hogy haza kísértem őket, s játszottuk ama két ház közötti focipályán. Megragadtak bennem a házak közötti fákon a mindenféle ruhadarabok, egy óriási fekete dzseki a mai napig a szemeim előtt van. Írni kezdem egy könyvet Budapestről, mely apró próza-versekből áll, s arra jutottam, el kellene jönni a Hős utcába is élményeket gyűjteni, felidézni. Tavaly augusztusban a kézműves tábor okán jutottam el újra ide. Összetalálkoztam egy volt wesleys kislánnyal, láttam a változásokat, a többiekkel együtt örültem az újonnan kialakított közösségi térnek. (…) Sajnálom, hogy egyre több befalazott ajtóval, ablakkal találkozom. Vehetjük ezt szimbolikusan is, hogy a világban egyre több fallal találkozunk ott, ahol ajtónak kellene lenni – mondta el gondolatait Erdős Virág.
A megnyitója végén hangsúlyozta, nem azoknak kell mentegetőzni, akik hátrányos helyzetben élnek, hanem azoknak, akik ebbe belekényszerítik őket, megfosztva mindannyiukat a kitörés lehetőségétől.
A házigazda szerepkörében Balog-Urbanovszky Zsuzsanna, a Kontúr Egyesület elnöke, egyben a projekt közösségi koordinátora kért először szót.
– Turay Balázs egyik fotóján egy „fordított világ” látható, a pocsolyában tükröződik egy Hős utcai ház. Valahogy így fordítottuk fel mi is ezt a közösséget, mikor ide jöttünk. 2015. májusában már szó volt arról, hogy az önkormányzat előbb-utóbb felszámolja ezt a két házat, de semmilyen konkrét, részletes tervet nem láttunk. Ezért döntöttünk úgy, pályázunk, s megvalósítjuk az elképzeléseinket. A „most vagy soha” alapelvén építkezve létrehozunk itt egy közösségi teret és igyekszünk a gyerekek és a szülők segítségére lenni – kezdte a történetet Zsuzsa.
A munkában részt vett a CIKK Egyesület is, az egyik feladat gazdája volt. A projekt összköltségvetése 18 ezer euró, durván négy és fél millió forint volt. A fő célt az első, 2014 nyarán szervezett alkotótábor tapasztalatai alapozták meg. Zsuzsa hangsúlyozta, bármit is terveznek, azt csak a szülők, a családok bevonásával lehet megvalósítani. – A közösségfejlesztés eszköztárához nyúlva, a gyerekes családok érdekeit szem előtt tartva, többnyire a gyerekek szükségleteiből kiindulva igyekszünk a helyi lakosokat képessé tenni, hogy akár egy apró segítséget tudjanak kérni vagy, hogy együtt közösséget tudjunk alkotni.
Így épült fel az a lépcsősor, melynek első foka bizalom elnyerése volt, éppen azért, hogy az itt lakók fogadják el a segítséget, hogy rájöjjenek, nincsennek egyedül. El kellett érnünk, hogy szabaduljanak meg a stigmáktól, főleg attól, hogy a munkakeresés során a Hős utcai lakcím egyértelmű hátrány számukra.
Egy második lépcsőfok volt, hogy az itt élőket egy önkéntes hálóba szervezzük, majd a harmadik, hogy a helyi társadalomra felhívjuk a média figyelmét.
Természetesen, további lépcsőfokok voltak a kapcsolatok a helyi civil szervezetekkel, az önkormányzattal és az egyházakkal.
– Mire volt elég az egy év, meg tudtunk-e mindent valósítani? – tette fel a kérdést Balog-Urbanovszky Zsuzsanna. Azon nyomban meg is válaszolta. Sorolta a közel másfél millió forintba kerülő közösségi tér létrehozását, a gyerekkel való sok-sok foglalkozást – a legnépszerűbbek a pszichodráma, a filmklub és a kamaszklub mellett az agyagozás voltak –, a segítő hálózat kiépítésének megkezdését, a szűkebb környezet és más területek érzékenyítését a Hős utcára és az itt élők problémáira. Jelezte, a stigmákkal nekik is szembe kellett nézni, mert közösségi tér kialakítása során a gázszerelő – a civil szervezet megrendelése ellenére – nem volt hajlandó kimenni a Hős utcai címre! Fontosak voltak a közösségi rendezvények is: a mikulás, a karácsony, a ruhavásár.
Zsuzsa a legfontosabbnak ítélte, hogy a közösségi tér köré létrejött egy aktív mag, maga a hely a biztonságot jelentette, s ahol a mindig lehetett segítséget kérni, nem utolsó sorban, hogy a gyerekek visszaszerezték a játékhoz való jogukat!
A korábban említett kutatásról elmondta, 20 kutató egy héten át napi nyolc órában volt kint a Hős utcai terepen, ezalatt 73 háztartásban történt adatfelvételezés, ezen kívül 15-ben pedig sikerült mélyinterjút készíteni. Ezek során egy „pillanatfelvétel” jött létre a Hős utcai emberek valós problémáiról, szükségleteikről és belső erőforrásaikról. Ez utóbbi a közösségfejlesztés egyik legfontosabb eleme.
Puskás Eszter (képünk) az önkéntesek szemszögéből mondta el a tapasztalatait, míg Balogh Flóra, a gyerekprogramok szervezése oldaláról, mint közösségi koordinátor elemezte a projektet. Elmondta, a legnagyobb feladat a különféle szerepek vállalása és megvalósítása volt. Ezek során volt koordinátor, animátor, közösségfejlesztő, közösségi és szociális munkás, pszichológus, barát és békebíró! Ezek egyszerre jelentettek folyamatos jelenlétet, igény szerinti kapcsolattartást a felnőttekkel.
Egészen más nézőpontból, s a szakmai műhelyben 2015. novembere óta felvetődő gondolatait, tapasztalatait osztotta meg a hallagatósággal Tukacs Gitta, a Magyar Református Egyház Cigánymissziójának munkatársa.
A rendezvény sikerét, az érdeklődést jól jellemezte, hogy az előadásokkal és a végén néhány Hős utcai szülővel folytatott kötetlen beszélgetéssel együtt egy órásra tervezett program bő másfél órásra sikeredett.
Szerkesztőségünk arra volt kíváncsi, s erről kérdezte a jelenlévő szülőket, miért van az, hogy csak néhányan vállaltak aktív közreműködést, holott legalább 200 család él a két házban. Azt válaszolták, kevés volt az idő, nem egészen egy év alatt nehéz a bizalmat elnyerni, hozzászokni egy újfajta közösségi formához.
A projektzárón – stílszerűen, hiszen a nyitó rendezvényen is szerepelt – Turay Balázs Ellenfény című, a Hős utcában készült fotókból álló kiállítása is megtekinthető volt.
Hadd zárjuk tudósításunkat a poszterre kiírt hívószók felsorolásával! Nincs sorrend, külön-külön mindegyik azonosan fontos, bár más-más tartalmakat hordoznak.
Íme: „gyerekkor, közösségfejlesztés, szabadidő, esélyegyenlőség, biztonság, önkéntesség, érzékenyítés, felelősség, befogadás, nyitottság, tanulás, változás, együttműködés, sikerélmény, egyéni szükségletek, gyermekjogok, játék.”
Kérdezhetik, és mi van, ha mindezek együtt (egymás után, egyszerre, egymás mellett) jelennek meg? Egyszerű a válasz: hős utcák sokaságát szerte a világban, olyan helyeket ahol az állapotok jellemzésére talán a 3H (halmozottan hátrányos helyzet -a szerk.) is kevés…
A projektet az egyesület saját tagjainak és önkénteseik munkájával, részben iskolai közösségi munka keretében diákok részvételével, a Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozásával valósították meg.
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
