Állati jó gyógyítás

Sorsát, esetét sajátos módon kezelő orvos volt a vendége a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete február 23-ai klubnapjának. Dr. Varga Károly gyermekorvos és kutyája, dr. Rex fejtették ki véleményüket a kutyaterápiás gyógyításban alkalmazható lehetőségekről.

Kutya, cica, ló, delfin. Vajon, így első blikkre meg tudja-e mondani valaki, hogy mi az összefüggés a sorolt állatok és a stroke-ot elszenvedett betegek között? Ne törjék a fejüket, eláruljuk.

   Hozzátesszük azonnal, nehogy félrevezessük olvasóinkat, természetesen az egészséges emberek minden korcsoportjára kiterjeszthető a betegek köre. Tehát, az említett állatok mind részesei lehetnek a gyógyításnak, nevezhetjük őket terápiás állatoknak is. Ez a terápia a simogatással átadott, kiváltott érzés, mely sokféleképpen értelmezhető: szeretetvágy, az állat segítségével meg lehet valami egyszerű mozdulatot csinálni, ergo képes rá, ebből pedig az önbizalom növekedése, az önbecsülés erősödése, a gyógyulásba vetett hit következik. Az pedig értelemszerű, hogy ez attól válik terápiává, ha az érzelmek kiváltását – azok spontán megnyilvánulásán túl – képes valaki irányítani.

Gyógyszer helyett kutya

   Hogy egy állat a gyógyítás ,,eszköze" lehessen, meglehetősen sok feltételnek kell megfelelnie. Ezekről szólt a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete idei első, februári klubnapja. Kiss Judit pszichológus, a betegszervezet vezetője jó érzékkel kapcsolta össze a rehabilitációs osztályon és a kórház egyes részlegein működő kutyás terápiás eljárást a néhány hét alatt országosan ismertté vált óbudai gyermekorvos, dr. Varga Károly esetével.

   A teremben mintegy hetven beteg várta, hogy a televízió jóvoltából már országosan is népszerű kutyadoktorok, dr. Bogár és dr. Szandi megérkezzenek Kálmánczy Sándorné önkéntes segítővel, s kíváncsian várták a vendéget is. Varga doktor és – igazodva az elnevezésekhez – dr. Rex érkezését nem kísérte tűzijáték, stroboszkópos fénykapu és fanfárok harsanása. Egyszerűen bejöttek a terembe, Rex azonnal „felderítő útra” indult, barátkozott a környezettel, a szagokkal, a másik két kutyussal, közben meg-megállt, hogy megsimogathassák. Megjegyezzük, egyik kutya sem ugatott, nem „cirkuszolt”, nem okoztak félelmet senkiben, jelenlétük természetes volt. Sőt! Vidámságukat, azonnali tenni akarásukat a gazdiknak kellett egy kicsit csillapítani, legalábbis az első percekben, míg Kiss Judit bemutatta a vendéget, elmondta, mit is kell tudni a társaságról.

   Aztán kialakult egy párbeszéd, melyben a főszerep Varga doktoré volt, no meg a kutyáké. Ezt az interaktív jelenetet mindenki jól kezelte, Kiss Judit remekül irányította az eseményeket, és nem okozott gondot sem a kutyákkal való foglalkozás, sem a vendégre figyelés.

   Kicsit sűrítve a történéseket hadd mutassuk be dr. Varga Károlyt (képünkön Kiss Judittal) és közismertté válásának történetét, ahogyan ő maga fogalmazott.

  – Harmincegy éve praktizálok, tizenhat éve vagyok házi gyermekorvos. Mindig szerettem az állatokat, vágytam a kutyára már fiatalon, de asztmás voltam, és mivel akkor más volt a szemlélet, nem lehetett kutyám. Vizslát, majd foxit szerettem volna. Budaörsre költöztünk, kertes házba, no, itt lett egy németjuhász-kaukázusi juhász keverék, egy eléggé nehezen kezelhető „kerti” kutyám. Akkor tanultam meg, mi az, hogy kutya. Később lett egy Csufi névre hallgató, tényleg csúf kutyám. A sorsom úgy alakult, hogy egy válás után a lelkem kezdett tönkre menni, s ezt az élethelyzetet nehezen kezeltem. Nem tagadom, átestem egy depressziós perióduson, és orvosi segítségre is szükségem volt ennek leküzdéséhez. A pszichiáterem javaslatára – kell mellettem lennie egy kutyának – vettem magamhoz Rexet. Nekem a doki nem gyógyszert írt fel, hanem kutyát. Menhelyről hoztam el, és már az első pillanatban, az első találkozás alkalmával tudta, nekem őrá van szükségem. Számomra természetes volt, hogy mintegy társat, bevittem magammal a rendelőbe. Nem kérdeztem, szabad-e vagy sem, a pácienseim megszokták, mindenki szerette, senkit sem zavart. A gyerekek látták, megkérdezték, szabad-e megsimogatni. Így indult, és persze azért engedelmességi vizsgát tett, sokat foglalkoztam vele, merthogy ott voltak a gyerekek. Igazság szerint nem én találtam ki, hogy terápiás kutyám lesz, hanem a gyerekek és a szülők, az igényeiket, kívánságukat elégítettem ki – mondta el dióhéjban a történetét Varga doktor.

Törvény és ember

    A „segítő kutya” felirat a hámon megelőlegezett, mert Rex éppen vizsga közben, a vizsgára felkészítés fázisában van. Ez azért fontos, mert „működésének” törvényi feltételei vannak. A 27/2009 (XII.3.) SzMM rendelet – a segítő kutya kiképzésének, vizsgáztatásának és alkalmazhatóságának szabályairól című jogszabály írja elő a részleteket. Ennek 1.§. b). pontja kimondja: „segítő kutya: a fogyatékossággal élő személyt az egyenlő esélyű hozzáféréshez fűződő joga gyakorlásában, önálló életvitelének elősegítésében, illetve veszélyhelyzet elhárításában segítő, habilitációs feladatokat ellátó, a külön jogszabályban meghatározott állat-egészségügyi követelményeknek megfelelő kutya”

   Varga doktort feljelentették, ez szerinte két ok miatt lehetséges: vagy zsigeri rosszindulatból, irigységből vagy mert valaki pusztán kukacoskodás miatt, a törvény betűjét a tintáig betartandó akarta rákényszeríteni a gyerekorvost. Ez a mondat lényegében összefoglalja az esettel kapcsolatos, a stroke-klubnapon jelenlévők véleményét. Azt is látta, saját magán tapasztalhatta mindenki, hogy egyik kutya sem volt agresszív (maximum dr. Szandi követelte ki magának a megkülönböztetett figyelmet – többször ölbe kéredzkedett), békésen, sőt, több esetben szelíden kikövetelve élvezték ők is a simogatásokat, vakargatásokat, az ember közelségét!

   – Mit tesz a kutya az emberrel? – kérdezte a betegektől Kiss Judit. Többen is elmondták, amit gondolnak, véleményüket ez a néhány észrevétel összegzi: jó kedvet, szeretetet ad, felelősségre nevel, rendszerességre szoktat, megmozgat, megnyugtat.

   – Lényegében az történik, hogy az állat felveszi a kapcsolatot az emberrel. A terápia szempontjából az a fontos, hogyan történik ez, miért történik ez és mit csinál közben a kutya – vázolta fel az alapokat Kiss Judit.

  Erre egy érdekességet engedjenek meg, hogy elmondjak, személyes tapasztalat alapján. A tévés felvétel során azt láttam, hogy dr. Bogár lehajtotta a fejét, szorosan a stroke-os beteghez simult és a béna keze alá bújt. Így a a béna végtag megfelelő magasságba került, s megtörténhetett a simogatás. A korlátozott vízszintes irányú mozgást a beteg már meg tudta csinálni. A kutyában kialakult reflex működött, mikor hozzám is odajött, megbökdösött és a kezem alá bújt, kiprovokálva a simogatást. Néhány mozdulat után tovább állt, s másnál is megismétlődött a jelenet.

   Természetes, hogy a betegek kíváncsiak voltak a feljelentés körülményeire, arra, hogy most éppen mit csinál vagy mit nem csinál Rex, hogyan viseli ezt Varga doktor. A kérdésekre készségesen és részletesen válaszolt Varga doktor.

   Szerkesztőségünk arra volt kíváncsi, hogyan éli meg a hirtelen jött népszerűséget.

  – Az ominózus eset előtt is szerették, ismerték önt. Aztán jött a feljelentés, a média a szárnyára kapta a hírt, vele önt is, pillanatok alatt országosan ismert szereplő lett. Egyik interjú a másik után tévében, rádióban, az írott és elektronikus sajtóban. Sztár lett, akarva, akaratlan. Hogyan viseli lelkileg ezt a fajta népszerűséget?

   – Hűű… Sok-sok népszerű embert láthatunk mindenfelé és minden okból. Kialakult bennem, hogy sosem okoltam ezért – nevezzük így őket – ezeket a celebeket, akik erre nem voltak sem felkészülve, sem felkészülve, hogy ezekben a valóságshow-kban hirtelen ismertté váltak. Sokan közülük tönkre is mentek, eltűntek. Vannak olyanok is, akik viszont tartósan a felszínen tudtak maradni. Nekem az segít, hogy én rettenetesen hiszek ebben, amit csinálok. A szereplés nem áll tőlem távol, hiszen sokszor tartottam előadásokat, adtam elő kongresszusokon, mint gyógyszerkereskedő és édesapám révén, aki  tévés, rádiós személyiség, nem ismeretlen ez a közeg számomra. De teher! Mindig megfelelni annak, hogy az igazamat képviselem, hogy ne erőltessem rá magam senkire, hogy ne legyek unalmas, hogy hihető legyen, mikor azt mondom, nem csak az én igazam lehet a való, ez nem könnyű. Valóban, két hét alatt szakadt ránk az országos hírnév, amit nem akartam. És az is érdekes, hogy Rex van az előtérben, az én szerepem szinte másodlagos. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet ennek a lehetőségnek a fontosságára. Az természetes, hogy az ember valahol ki akar tűnni a környezetéből. S ha nekem ez segítség ebben, akkor nem bánom a kéretlen népszerűséget.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT  

Fotó: 10kerkult.hu/OGY