Otthoni ápolás nem csak stroke után

Fontos, több rehabilitálás alatt álló stroke-beteget is érintett a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete múl havi összejövetelének témája. A lakóközösségi rehabilitáció, otthonápolás kérdéseit járták körbe.

Az otthonápolás kényes és sok szabályhoz kötött, bizonyos határok között a TB által is finanszírozott tevékenység. Bizonyára sokan vannak, akik betegek vagy betegségük után vannak és sem az aktuális állapotuk, sem a körülményeik nem teszik lehetővé, hogy bizonyos tevékenységeket önmaguk ellássanak. Ilyenkor nemcsak elkél, de egyenesen kötelező a házi ápolás.

   Mindezekről beszélt és válaszolt a kérdésekre a téma szakértője, az április stroke-klub vendége, Fejes Judit, a Medinova Házi Szakápoló Szolgálat vezetője (a képen középen). Vele tartott munkatársa, dr. Fejes Zsolt is (a képen balra, jobb oldlaon dr. Lippai Zoltán).

   Kiss Judit pszichológus, a betegszervezet vezetője ezúttal is óriási lendülettel, jó pontokon és jó felvetésekkel, a betegek megszólaltatásával vezette a beszélgetést. Egy rövid bemutatkozás után, mely tartalmazta a stroke-betegek ellátásának egyes fázisait, elemeit is, dr. Lippai Zoltán főorvos, a mozgásszervi rehabilitációs osztály vezetője megjegyezte, hogy ők többnyire kórházi ellátásokat biztosítanak, legyen az gyógytorna, dietetikus igénybevétele, . Adódott a kérdés, mi van akkor, ha házhoz kell menni az ellátással?

    Ezen a ponton azonnal tisztáztak egy fontos tevékenységet, nevezetesen a hospice ellátás lényegét. Itt hadd adjuk közre csak a lényeget, tekintettel arra, ez nem tartozott a beszélgetés témakörébe. Ezt az ellátási formát olyan daganatos betegségben szenvedők vehetik, akik aktív onkológiai kezelésben már nem részesülnek, és kórház helyett szeretnének otthonukban maradni. A hospice ellátás kiterjed a családtagok támogatására is. Az ellátást végzőkszakszerű ápolással, a kínzó tünetek enyhítésével, lelki támogatással segítenek azért, hogy a család az utolsó percekig együtt lehessen. A hospice ellátás mindenki számára térítésmentes.

   Fejes Judit mindenekelőtt röviden ismertette a szervezet történetét. Elmondta, az 1996-ban elkezdődött egészségügyi szerkezetátalakítás során hozták létre a házi szakápolói rendszert, mely a kórházi ápolási idő lerövidítésére, annak kiváltására szolgál. A Medinova az elsők között kezdte meg működését a máig alaptevékenységnek számító otthoni betegápolással és gyógytornával. Már a megalakuláskor finanszírozási szerződést kötöttek az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, így a tevékenységük ingyenes mindazoknak, akik rendelkeznek társadalombiztosítással.

   ‒ Fontos tudni, hogy az otthoni szakápolás keretében nyújtott szolgáltatások akkor vehetők igénybe, ha azt a beteg háziorvosa vagy a szakellátását, kezelését végző orvosa azt elrendeli – mondta Fejes Judit. Majd azonnal megjegyezte: ‒ Bár tudjuk, szükség lenne arra, hogy a házi szakápolásokat elegendő számban tudjuk biztosítani, ennek határt szab a rendelhetőség mértéke. A háziorvos vagy a szakorvos egyszerre 14 vizitet – ami napi egyszeri és három órát nem meghaladó otthoni segítséget jelent – rendelhet el egyszerre, de, ha ismételt orvosi vizsgálatot követően ez további három alkalommal rendelhető el a megfelelő nyomtatványon. Viszont ez egyben a felső limit is, egy naptári évben összesen 56 vizit rendelhető el, azaz ennyit támogat az OEP – ismertette a szabályokat a szakszolgálat vezetője.

     Kiss Judit itt rákérdezett, milyen ellátások tartoznak a házi szakápolás körébe? ‒ A leglényegesebbeket, a gyógytornát vagy a műtét utáni sebek ellátást sokan ismerik, de ide tartozik a logopédus igénybevétele, az egyes protézisek használatának megtanítása, gyakoroltatása, a különféle terápiák, például oxigén terápia, légzésterápia, inhalálás vagy éppen az elektroterápia is.

   Az egyik rehabilitálás alatt álló beteg közbekérdezett, s kérdése átvezetett az interjúzáshoz. Kiss Judit arra volt kíváncsi, a stroke-os betegek közül ki és milyen formába vett már igénybe otthoni szakápolási szolgáltatást? De lássuk elébb a kérdést! Végeznek-e a szakápolás keretében például etetést, bevásárlást vagy takarítást a betegnél? A válasz egyértelmű volt: bár a házi szakápolásnak vannak példái az etetésnél (a szondán át való tápláláshoz és folyadék felvételhez kapcsolódó ápolás, illetve ezek megtanítása), de a hagyományos értelemben vett étkezési segítségadás nem feladata a szakápolásnak. Az említett példákkal együtt ez a terület a az otthoni szociális ellátás körébe tartozik, ami önkormányzati feladat, s ezeket többnyire az idősgondozás vagy a családsegítés keretében végzik. Összefoglalva: az otthoni szakápolás nem egyenlő és nem azonos az otthoni ellátással!

   Hadd említsünk meg néhányat a stroke-os betegek hozzászólásaiból is! Az egyik hölgy, nevezzük Irénke néninek, azt mondta, minden bonyodalom nélkül megkapta a szolgáltatást gyógytornára. – Mindenki tudta a dolgát, mit kell tennie – mondta, mire egy spontán reagálás történt: – Jó volt a háziorvosod – hangzott el. Megint más, nevezzük Gábornak, azt mondta, miután az orvosával megbeszélték a házi gyógytornát, fel is vették vele a kapcsolatot elég gyorsan, de kiderült, a tényleges tornára elég sokat, mintegy másfél hónapot kellett várnia. Az egyik férfi beteg azt mondta, mikor kiderült, hogy a lakhelye csak pár száz méterre van a kezelés helyétől és ráadásul járóképes volt, beutalót kapott, s besétált a „rendelőbe”, ott vette igénybe a szolgáltatást. – A tornára semmi panaszom nem lehetett – idézte fel az eseményeket.

   A másik oldalról viszont egy praktikus tanács hangzott el, hiszen nem véletlen, hogy bá egy hónapot kell várni a gyógytornászra. Így szólt: ne csak akkor tornázzunk, amikor kint van a gyógytornász! A beteg tanuljon meg bizonyos fogásokat, elemeket önállóan is elvégezni, és csinálja is meg ezeket a gyógytornász javasolta időszakonként. Hiszen a cél a minél gyorsabb felépülés!

   Kiss Judit ravasz kérdést tett fel ezek után (megjegyezzük, mintegy hetven fő volt jelen). – Ki tornázik otthon minden nap? Huszonöt beteg tette fel a kezét, s ezen dr. Fejes Zsolt meg is lepődött, egészen jó arány, mondta.

   Ha már nála volt a szó, elmondta, a részvétele a „privát” szolgálatban nem jellemző, elsősorban a hospice területen szorgoskodik. Ebben a rendszerben többnyire nincs orvos, de ő kijár a daganatos betegekhez, s igyekszik a lehető legtöbb segítséget megadni. Magáról a szolgálatról elmondta, a létrejötte óta változó jogszabályai környezetben dolgozik, s egyáltalán nincs könnyű dolga. Példának hozta, hogy havi rendszerességgel köteles jelentéseket készíteni az OEP-nek. Jelenleg mintegy 500 vizit/hó a teljesítményük, ami kb. 70-80 beteg között oszlik el. Volt idő, amikor ettől több vizittel rendelkeztek, de a változások nem feltétlenül hatottak pozitívan a munkájukra. Segítség lehet a munkájukban az, hogy van egy ernyőszervezet, a Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület, amely összefogja a mintegy 160 hazai otthoni szakápoló szolgálatot.

   Időközben megérkezett a logopédus, Horváthné Petró Adrienne is (a képen balról a második, Kiss Judit mellett), aki hosszú ideig dolgozott a XVII. kerületben, s sok-sok tapasztalata van az otthoni szakápolásról. – 2001-től dolgoztam a XVII. kerületben, mint kijáró logopédus. Sajnos, 2010-ben megszűnt ez a lehetőség, az okát nem tudom. Csábítottak közben több helyre is, s ezek alapján azt mondhatom, nincs elég logopédus ezen a területen! Talán, mert nehéz feladat, talán azért, mert pénzigényes, hogy valaki befektessen egy komplex, az afáziát is tartalmazó képzésbe, nem tudom. De kevesen vagyunk, az biztos.

     Fejes Judit itt reagált az elhangzottakra. Elmondta, ők egy közepes nagyságú vállalkozás, lehetőségeiket az OEP finanszírozás nagysága befolyásolja. Szívesen vállalnának több vizitet, ami adott esetben több szakember bevonását is jelenti, így például a logopédust is, de erre nincsennek forrásaik. Mert, ha például két hónapig nincs stroke-os betegük vagy más, aki logopédus segítségét igényli, akkor – egyéb feladataik mellett – nem tudnak logopédust alkalmazni. 

   Az április végi stroke-klubnapon a dietetikusok egészen más szerepben jelentkeztek, mint azt korábban megszokta a társaság. Kiss Judit arról kérdezte Imre Etelkát, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház dietetikai vezetőjét, milyen kapcsolatuk van az otthoni szakápoló szolgálatokkal? Van-e ilyen kapcsolatuk egyáltalán? Imre Etelka elmondta, maga a szolgáltatás létezik, hiszen vannak olyan betegek, akik mesterséges táplálásra szorulnak. Lehet bárki bármely osztályon, egy belső információs rendszer alapján eljutnak oda, hogy a kezelőorvos vagy a háziorvos elrendelheti az otthoni szolgáltatásban végzett szondás táplálást. (a képen balról Faddi Emese, Imre Etelka, Kiss Judit és a vendégek)

    Faddi Emese dietetikus arról tudott információt adni, hogy a sebészeten dolgozó orvosoknak is vannak ismereteik a házi szakápolásról, dietetikus házhoz rendelhetőségéről.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY