Respektje van a fiatalok körében
Zacher Gábor toxikológus-szakértő tartott előadást a szenvedélybetegségekről, a függőség kialakulásáról a népligeti Liget Club & Barban július 25-én. A péntek esti, buli előtti eseményen meglehetősen sokan, közel hetvenen vettek részt, elsődlegesen a 20-30 év közötti korosztályból.
Szó se róla, a Népligetben mintegy tíz éve még E-klubként működő zenés szórakozóhelyre alig emlékezett valaki. Pedig micsoda rockkoncertek – és partik voltak ott neves DJ-kkel, köztük a Náksi és Brunner duóval…
No, de hagyjuk a múltat, kísértésbe esünk! A meghirdetett kezdési időben éppen a vízilabda Eb magyar-holland meccse ment, és a kerthelyiség tévéjén többen is ezt néztük, így Zacher Gábor, a felesége, Földváry Bernadett üzletvezető (a képen középen), Zavecz Zsófi (balra) a klub munkatársa; a bent ülök türelmesen várakoztak. A magyar győzelemmel végződött meccs miatti 10 perces késést senki sem reklamálta.
A jelentősen átalakult földszinti tánctéren mintegy hetven fő, többségében a 20-30 éves korosztályt képviselő érdeklődő foglalt helyet. Dr. Zacher Gábor szenvedélybetegségekről, a függőségek típusairól, kialakulásukról szóló előadására voltak kíváncsiak. Zachert Zavecz Zsófi, az ELTE pszichológus hallgatója, „civilben” pedig a klub munkatársa mutatta be és konferálta fel.
A kivetítőn az előadás címe világított: ,,Hát ezt láttam otthon, avagy mindennapi függőségeink".
– A cím nem véletlen, hiszen otthonunk, közvetlen környezetünk ad egy olyan mintát, amit követni igyekszünk, s ez meghatározza viselkedésünket – kezdte előadását Zacher Gábor (képünk). Majd több példával mutatta be, hogy mi mindentől válhatunk függővé.
A nap 24 órájában találkozunk a telefonnal, a számítógéppel.
– Senki sem gondolta volna, amikor az első, még doboz nagyságú, hordozható mobiltelefonokat árusítani kezdték, vagy amikor a Commodore 64 számítógépen kipróbáltuk az első játékot, a Tetrist, hogy ezek néhány tíz év múlva függőséget hozhatnak majd létre. De mindennapi életünk nyűgjei közé sorolhatjuk a koffeint, az alkoholt (munkaalkoholizmus), a gyógyszereket, drogféleségeket – sorolta.
Mindegyik lehetőségre mondott példákat, élvezetes, sok humorral fűszerezett stílusban beszélt. Felvetette, hogy amikor függőségről beszélünk, elsősorban az alkoholra, a kábítószerre, a dohányzásra gondolunk, s talán nem is jut eszünkbe a szerencsejáték, a vásárlás, hasmenés-függőség és még néhány szokatlan eset. Nem véletlenül áll az alkohol az első helyen, mert az alkoholfüggők száma 800 ezer fő, évente fejenként 14 liter 96 %-os töménységű alkoholnak megfelelő mennyiséget fogyasztunk, és 30 ezer azon elhalálozások száma, melyek összefüggésbe hozhatók az alkoholizmussal.
Szerkesztőségünk főleg a drogfüggőség különböző oldalaira volt kíváncsi, és ennek jó oka van. Az utóbbi időben több alkalommal találkoztunk azzal a törekvéssel, hogyan lehet ennek a „népbetegségnek” elejét venni, hogyan lehet bevinni az alapinformációkat az iskolába, elkerülendő a „beetetés” utáni fázisban a rászokást, hogyan kellene a szülőknek is átadni a szerrel (tudatmódosító szerek – a szerk.) kapcsolatos ismereteket.
Nos, Zacher Gábor nem emelte ki a függőségeink közül a kábítószer-fogyasztást, ugyanolyan súllyal beszélt erről is, mint az alkoholizmusról vagy a számítógépezésről. A függőségek közös vonása, hogy előbb-utóbb az alany magába fordul, leépül, elveszíti közösségi kapcsolatait, a pénzigényes szenvedély esetében nem ritkán bűncselekmény útján szerzi meg a pénzt. Különös volt ezekről éppen egy szórakozóhelyen hallani, mint mondottuk volt, a buli előtt álló közönségnek.
Az viszont érdekes adat és kevesebbet hallani róla, hogyan is alakul a drogokat használók köre, mik a legfontosabb információk.
– Elsősorban nem a drogfüggők száma a probléma, hanem az, hogy egy átlagos hétvégén 300-350 ezren használnak valamilyen tudatmódosító szert – mutatott rá Zacher. – Miközben durván 20 ezer azon drogosok száma, akik rendszeresen használják a szert és valóban függők, addig semmilyen adatunk nincs erről az óriási számról, a mögöttük lévő fiatalokról. Többnyire ismerjük a szokásaikat, azt a trendet, hogy a munkahelyi vagy iskolai megfelelési kényszer, a hajtás, a stressz a hétvégén lazítást kíván. Erre a leghatásosabb a könnyen hozzáférhető party-drogok sokfélesége, egy-egy spangli elszívása. Akik ezzel élnek, még nem függők, de nagyon közel állnak ahhoz, hogy rendszeres fogyasztóvá váljanak. A droghasználat becsült nagyságrendje évente 45 millió eset, a heroin szinte eltűnt a piacról, ám nőtt a dizájner-drogot használók száma. Még nagyobb gond, hogy a mai felnőttek nem rendelkeznek érvrendszerrel a kábítószer használat ellen.
Az előadás végén arról kérdeztük Zacher doktort, milyen kapcsolata van a kerülettel, a szenvedélybetegségek elleni küzdelmet folytató szervezetekkel.
– Az Emberbarát Alapítvánnyal jó a kapcsolatom, a rendőrök hívtak már néhányszor előadásra, emlékezem szerint a gimnáziumban voltam is, de higgye el, a meghívások száma többszöröse annak, amit felelősen el tudok vállalni.
A helyszínnel kapcsolatban elmondta, itt először jár, bár korábban több alkalommal is hoztak be hozzájuk – még a régi E-klub rendezvényeiről – betegeket. A közönség összetétele, életkora nem volt számára meglepő, hiszen a nemrég véget ért EFOTT-on 500 körül volt a hasonló korosztályú közönsége. Arra a kérdésünkre, hogy milyen visszajelzései vannak az előadásokról, így válaszolt:
– Nézze! Ha már két ember vagy akár csak egy is megpróbál jó döntést hozni egy ilyen történet után, már megérte. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, és ezt a sok-sok szervezet, iskola meghívása bizonyítja, figyelnek rám, van respektem a fiataloknál. S ez baromi fontos!
fotó: 10kerkult.hu/OGY
Életrajz
Dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos, a Honvéd Kórház sürgősségi részélegének vezetője munkamániás, csokifüggő, imád futni és él-hal a pipákért. Dédnagyapja testvére találta ki a Sacher-tortát, sőt Mozart dédnagyanyja is Sacher-lány volt. Családjában 5 dinasztiára visszamenően találunk orvosokat, édesapja is az, így számára természetes volt, hogy ő is ezt a hivatást választja.
Elsőre nem vették fel az egyetemre, ezért állatgondozónak állt. Utána műtősfiú lett az egyik koraszülött osztályon, ő tisztította az inkubátorokat. Az egyetem és a kórház mellett pedig folyamatosan mentőzött, 18 évig mentőstisztként vonult a betegekhez.
A feleségét, aki hídépítő mérnök, már diákkorában ismerte.
Munkamániás: imád dolgozni, naponta átlagban 4-5 órát alszik, mindig fejleszti magát, sokat ügyel, nyilatkozik. Csokifüggő, de imád futni, szerinte az is függőség. Futás közben tudja rendezni a gondolatait. Imád pipázni, szenvedélyesen gyűjti a pipákat, a világ minden tájáról hozott már egy-egy darabot.
Szereti a barokk trombita zenét is, amire teljesen véletlenül kattant rá, és megőrül a karácsonyi fényekért, bár tudja, hogy ciki, minden évben nagyon kivilágítja a házát.
