Adventi látogatás a Bazilikában
A Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezet több tagja a Szent István Bazilikában, majd a téren lévő karácsonyi vásárban járt november 24-én. Először a Bazilika, ez után a Szent Jobb történetével ismerkedtek meg. Élményeiket Juhász Györgyi örökítette meg.
A főváros legnagyobb római katolikus templomát 1851-ben kezdték építeni Hild József tervei szerint. Halála után az építkezés folytatásával Ybl Miklóst bízták meg, aki a klasszicista terveket átdolgozta neoreneszánsz ízlésben. A felszentelés 1905-ben történt, a zárókövet 1906-ban I. Ferenc József jelenlétében helyezték el. 1931-ben XI. Pius pápától „basilica minor” címet kapott a templom. 1991-ben II. János Pál pápa is látogatást tett itt.
1983 és 2003 között teljesen felújították, melynek során a kéménykürtőkben lifteket helyeztek el, mellyel könnyebben megközelíthető a 65 m magasságban kialakított terasz, ahonnan 360 fokos panoráma nyílik az egész városra. Ez Pest legmagasabb kilátója. A műalkotások elkészítésére kizárólag magyar szobrász- és festőművészeket kértek fel.
A bazilika teljes magassága 96 m, befogadóképessége 8000 fő. A főhomlokzaton Jézus Krisztus szavai olvashatók:
„EGO SUM VIA VERITAS ET VITA” vagyis „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”.
A templom névadója államalapító királyunk, Szt. István lett, aki apja, Géza fejedelem halálakor, 997-ben vette át a hatalmat. Diplomáciai és politikai érzéke korának, sőt mondhatni, az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfijává tette. Általa vált Magyarország keresztény állammá.
Carrarai márványból faragott szobra (Stróbl Alajos) – kezében az apostoli és királyi hatalom jelképeivel: a kettős kereszttel és az országalmával – a szentély oszlopsorral körülvett főoltárának baldachinja alatt áll.
Az egyik mellékoltáron Szt. Imre herceg szüzességi fogadalmának jelenete látható id. Vastagh Györgytől. Itt helyezték el édesanyja, Boldog Gizella királynő csontereklyéjét, mely jobb kézfejének középcsontja. Az eredetiséget igazoló tanúsítvány is itt látható, a passaui püspök aláírásával. Gizella királyné Veszprémben apácakolostort alapított. A hagyomány neki tulajdonítja az arannyal hímzett koronázási palástot és a pápának ajándékozott miseruhát is.
A Magyarok Nagyasszonya kápolna szobrai Szt. Imre herceget és Árpádházi Szt. Margitot ábrázolják. Benczúr Gyula festményén pedig azt a történelmi jelenetet láthatjuk, amikor Szt. István felajánlja országát Szűz Máriának.
Itt látható a kettős ereklyetartóval védett Szent Jobb. A koronázási ékszerekhez hasonlóan kalandos utat bejárt ereklye első királyunk – akit Székesfehéráron temettek el – épen maradt jobb keze, melyet leválasztottak a testről, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki. Sorsa hányatott: többek között Biharban (Erdély), Raguzában (ma Dubrovnik) őrizték, majd 1771-ben Mária Terézia Bécsbe, később Budára hozatta. A II. világháború alatt nyugatra menekítették, ahonnan 1945. augusztus 19-én került vissza Magyarországra. Azóta itt őrzik. Régebben a dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek által felszentelt Szent Jobb kápolnában, 1987-től pedig a jelenlegi helyén látható. Minden évben, augusztus 20-án Szent Jobb körmenettel ünnepeljük államalapító királyunkat.
A felemelő élmények után belevetettük magunkat a „vásári forgatagba”. Az Advent Bazilika már három ízben, 2019-ben és 2021-ben, legutóbb 2022-ben is – hatalmas fölénnyel – elnyerte Európa legjobb karácsonyi vására címet. Hazai kézművesek, keramikusok, ékszerészek, bőrdíszművesek kínálatában gyönyörködhettünk. Tényleg érvényes volt itt számunkra a „mindent a szemnek...”, hiszen minden gyönyörű volt, de sajnos nem a mi pénztárcánkra szabva. Ugyanez a helyzet az étel-ital kínálattal, csak itt már más érzékszerveink is bekapcsolódhattak. A töltött káposztától a tócsniig, a kürtőskalácstól a rétesig és a flódniig, a forralt borról nem is beszélve, igazi illatorgiában volt részünk!
A tér közepén a korcsolyapálya, a csodásan feldíszített karácsonyfa, háttérben a Bazilika gyönyörű épületével – amit esténként fényfestéssel tesznek még szebbé – igazi adventi hangulatba hoztak minket.
Szöveg és kép: Juhász Györgyi