Kémiatanárokat díjazott a Richter
A Richter Gedeon Magyar Kémiaoktatásért Alapítvány 19 éve ítéli oda a személyenként 400 ezer forinttal járó díjat olyan középiskolai és általános iskolai kémiatanároknak, akik évtizedeken át tartó áldozatos munkájukkal hozzájárulnak a magas színvonalú szakképzéshez, a tehetségek felkarolásához.
A díjátadót megnyitó zongorajáték után szokatlan módon prof. dr. Szántay Csaba (jobb oldali képen), a Magyar Kémiaoktatásért Alapítvány kuratóriuma elnöke „kilépett” a hivatalos protokoll menetrendjéből, s bemutatta a bravúrosan zongorázó dr. Szakács Zoltán.
Elmondta, hogy Szakács Zoltán (a képen balra) valójában kétszeres doktor, hiszen két PhD értekezést is megvédett kémiából, nem más, mint a Richter gyógyszergyár kutatója, munkatársa a Szerkezetkutatási osztályon. Szakács Zoltán élményt adó zongorajátékát a későbbiekben is megcsodálhatták a díjátadó résztvevői.
Mind a zongoraművész, mind a tudós teljesítményét elismerő taps nyugtázta. Itt jegyezzük meg, Szántay professzor az idén sem hagyta ki a rendezvény sikerét lelkiismeretes munkával előkészítő, azt végig gondozó munkatársait: Otrok Györgyné, Rácz Kinga és Stelczer Veronika kapta a köszönő szavakat.
Köszöntőjében dr. Szántay Csaba egyetemi tanár, az MTA doktora, a kuratórium elnöke (képünk) hangsúlyozta.
„Minél több idő telik el azóta, hogy az alapítvány életéhez közel kerültem, annál jobban lenyűgöz, hogy az a kis csapat, amelyik az alapítvány életét a Richterben gondozza, ezt milyen lelkesedéssel és elkötelezettséggel teszi. Ez a lelkesedés több, mint egy alapítványi cél szolgálata – ez azonosulás egy olyan küldetéssel, amelyben mindnyájan hiszünk, és amelyben az alapítvány egy eszköz: elismerni és inspirálni a kiváló tanárokat, hiszen az ő tudásuk, személyiségük, hozzáállásuk a jövőnk kulcsa. Elköteleződtünk azért, hogy ez a díjátadó ne csak egy teljesítmény szimpla elismerése legyen, hanem valamilyen kaput is jelentsen a jövőbe. Ennek érdekében szeretnénk önöket meghívni – fordult a díjazottakhoz –, hogy eltöltsenek egy fél napot a Richterben néhány tanítványukkal, hogy élőben láthassák, hogyan is működik a gyárunk a valóságban.
Az egész alapítványi stáb, valamint a Richter nevében szeretném őszinte elismerésemet, tiszteletemet és hálámat kifejezni mindazon kiváló kémiatanároknak, akik ebben az országban (és azon túl) tevékenykednek, és akik közül évre évre kiválasztjuk az alapítvány díjazottjait.”
A köszöntőt azzal fejezte be a professzor, hogy mindenkit arra kért, javasolják a jövőben is a díjra érdemes kémiatanárokat, mert „a világnak szüksége van rájuk”.
A díjátadó moderátora, Radványi Dorottya csak ezután után tért vissza a szokásos menetrendhez. Az elnöki asztalnál helyet foglaltak még dr. Riedel Miklós, a kémia tudomány kandidátusa, a kuratórium titkára, Fogarasi József okleveles vegyészmérnök, tanár, a kuratórium tagja, nem különben dr. Pellioniszné dr. Paróczai Margit (képünk) emberi erőforrás igazgató, akit Radványi Dorottya a díjakkal kapcsolatos gondolatai elmondására kért.
– A kollégákkal arról beszélgettünk az ünnepség előtt arról beszélgettünk, mennyire fontos a tanárok szerepe. Azt már tudjuk, hogyan gondolkodik a Richter a kémiáról, annak oktatásáról, miért fontosak nekünk a tehetségek, hiszen a gyógyszerpiacon csak az igazán elhivatott szakemberekkel lehet sikert elérni. De talán keveset szóltunk a tanári pálya szépségeiről, s néha gyötrelmeiről. Ilyenkor lehetőség van arra, hogy kifejezzük, mennyi minden köszönhető a tanároknak. Például, hogy a gyerekek szeressék a kémiát, hogy méressék meg tudásukat a versenyeken. Sőt, arra is figyelniük kell, hogy mennyi időt tölt a gyerek az iskolában, s adott esetben azt, hogy mit csinál éppen a szünetben. Ugyanakkor nagyon nemes dolog, amikor a tanár megköszöni a szülőknek, a családnak, hogy a gyerekük egy verseny miatt több időt töltött el az iskolában.
Ezeket is szeretnénk most megköszönni, és kívánom, továbbra is legyen kiemelkedő a munkájuk, érjenek el tanítványaik sikereket! És kérjük, továbbra is szerettessék meg a kémiát a diákjaikkal! – zárta beszédét az igazgató asszony.
Mielőtt sor került volna a díjak átadására, Kubik Anna Kossuth-és Jászai Mari-díjas színművész, a díjátadók immár hosszabb ideje állandó közreműködője, ezúttal Weöres Sándor írásaiból válogatott egy csokorra valót, s köszöntötte a szó erejével a díjazottakat, a jelenlévőket.
Kedves színfoltja – és már ez is hagyomány – a díjátadódnak, hogy a díjazottak volt vagy jelenlegi tanítványai mondják el, miért is indokolt, hogy a sok pályázatból éppen az ő tanáraik lettek a kiválasztottak. Mindannyioknál szerepelt egy fontos tény. Nevezetesen, hogy tanáraikhoz bármikor, bármilyen gonddal, örömmel fordulhattak, soha sem utasította őket vissza. Az pedig szinte természetes, hogy mindegyik diákot az adott tanár fanatizmusa fogta meg, s lettek így a „kémia rabjai”.
2017-ben a Magyar Kémiaoktatásért díjban részesültek.
Karasz Gyöngyi - Gödöllői Török Ignác Gimnázium
1985-ben, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-kémia szakán szerzett középiskolai tanár diplomát. 2004-ben ugyanitt pedagógus szakvizsgát tett kémiából. Gödöllőn 1985-től tanít, több társadalmi megbízás után tíz éve foglalkozik a tehetséggondozással. Diákjai azóta 17 alkalommal az Irinyi, 20-szor Curie, 8 alkalommal pedig az OKTV verseny döntőjébe jutottak, s nyertek számos alkalommal értékes helyezéseket. Két tanulója a Nemzetközi Diákolimpián és Nemzetközi Kémia Tornán szerepelt sikerrel. Hiszi, hogy a sikeres szereplés csapatmunka eredménye, tanárok és diákok együttműködése.
Kertész Éva - Debreceni Szakképzési Centrum Vegyipari Szakgimnáziuma
Az ELTE TTK vegyész szakán szerzett okleveles vegyész diplomát 1973-ban. Tanári pályafutását is Debrecenben kezdte, s a tanítás mellett részt vett a Világbanki Szakképzési Modell tantervének kidolgozásában, társszerzője volt a Fizikai kémia tantárgyi gyakorlatok tankönyvnek. Diákjai több alkalommal végeztek az OKTV tantárgyi verseny döntőjében az első tíz között, a Grand Prix Chemique nemzetközi verseny döntőin több alkalommal voltak diákjai a magyar csapatban. Sikerei kulcsa „a kémia az életünk része reggeltől estig” gondolat közvetítése.
Nagy István - Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola
Oklevelét 1987-ben szerezte a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, kémia-fizika szakos tanár. Szatmárnémetiben, majd Szekszárdon tanít, 2004 óta a bonyhádi gimnázium tanára. Hagyoményos, kutató és ismeretterjesztő pedagógus, óráit kísérletek és digitális szemléltetés jellemzi. Tanítványai jól szerepelnek a hazai és nemzetközi versenyeken. 2016-ban több diákjával ellátogatott a Cern-i részecskegyorsítóba. 2011-ben egy hatalmas ,36 x 19 m, Magyarország legnagyobb periódusos rendszerét készítette el diákjaival. 2015-től szervezi a Müller Ferenc Kémia Emlékversenyt.
Váminé Hegyi Angéla - Székesfehérvári Kossuth Lajos Általános Iskola
Először magyar-orosz szakos középiskolai tanár diplomát szerez a Janus Pannonius Tudományegyetemen, 1992-ben, majd 2011-ben Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Főiskolán kémia tanárként is diplomázik. 2014 óta tanít Székesfehérváron. A különböző egészség és környezetvédelmi, illetve a komplex tanulmányi versenyeken való részvételt helyezi előtérbe. A Kutató Gyerekek Országos Konferenciáján országos 1. és 2. helyezést értek el. A Kémia Nemzetközi Éve alkalmából tartott kísérleti bemutatóival a kémia tantárgy iránti érdeklődés felkeltése volt a célja, s azóta is szervezi a bemutatókat. Rendszeres résztvevői a Kutatók Éjszakája programnak, s az ELTE Észbontogató előadásainak.
balról: Nagy István, Fogarasi József, Kertész Éva, dr. Riedel Miklós, Váminé Hegyi Angéla, prof. dr. Szántay Csaba, Karasz Gyöngyi, dr. Pellioniszné dr. Paróczai Margit
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
A 10kerkult.hu oldalon közölt tartalmak ingyenesek, de a honlap pénzbe kerül.
Álljon mellénk, támogassa szerkesztőségünket, hogy fejlődhessünk! Részletekért katt a képre!
