Víz és zene sok sétával
Folytatódott a kőbányai Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete havi klubnapjain kívüli séta sorozata. Az elmúlt egy hónapban két különleges kirándulásuk volt vízen és földön.
Augusztus 23-án a Római partra látogattak el a sztrókon átesett és rehabiliztált vagy éppen a rehabilitálás alatt álló betegek. Köszönhetően Juhász Györgyi gondos, mindenre kiterjedő figyelmének, zökkenő mentesen jutott el 30 fő körüli társaság egy villamos-autóbusz átszállásos utazás után a Müpa melletti hajóállomásra. Itt rögtön megjegyezzük, ezúttal a kerekesszékes betegek sajnos nem jöhettek el, mert több helyen is nem vagy csak nagyon nehezen lehetett volna biztosítani a közlekedésüket.
A hajó időben érkezett, sikeres volt a beszállás. A hűvös idő ellenére is néhányan a felső fedélzeten foglaltak helyet, dacolva a fent fújó erősebb széllel. Persze, valamit valamiért, a látvány megérte a didergést.
Várkert bazár a Duna közepéről
Az biztos, hogy a meglehetősen hosszú hajóút alatt a főváros olyan szépségeit is fel lehetett fedezni, melyek az utcákon sétálva nem is láthatók. Nem mindennapi élmény a Duna közepéről nézni a Parlamentet, a Gellért-hegyet, a felújított Várkert bazár épületegyüttesét, a luxusszállókat vagy éppen a nemrég véget ért vizes vb egyes létesítményeit.
A Római part pedig nem azért volt élmény a betegeknek, mert a mobilgát-vita helyszínén jártak. A hajóállomásnál elkészült egy közös fénykép, majd mindenki az érdeklődésének, étvágyának és lehetőségeinek függvényében sétált a parton, esetleg falatozott valamit a borsos árak ellenére, a gyerekek pedig tobzódtak a játék, a közvetlen vízpart adta élményekben.
Tekintettel arra, hogy nem volt megszabva a visszaút pontos ideje, Juhász Györgyi és Lippai Zoltán főorvos annyit kértek, egyiküket mindenféleképpen tájékoztassa, aki az óránként induló hajóval korábban kíván elmenni, mint a többiek. Így senkit nem kell keresni, mindenkiről tudni lehetett, éppen hol száll majd ki, merre utazik tovább.
*
Egészen más élményeket adott a Zeneakadémia megtekintése szeptember 20-án. A sztrókosok közül jó néhányan vállalták a belvárosi buszozást. Szerencsére, a Liget téri végállomáson mindenkinek jutott ülőhely a 9-es buszon, s a Király utcai megállóban sem veszett el senki. Az akadémia épületénél a mozgássérültek számára biztosítva volt az akadálymentes bejutás, s az épületen belül is tudtak közlekedni.
Alapvetően három helyszínen mondta el az akadémia lényegi, ugyanakkor legérdekesebb jellemzőit a nagyon lelkiismeretes idegenvezető, Tolnai Szilvia. Az 1875-ben alapított Zeneakadémia az egyetlen a Liszt Ferenc nevét viselő intézmények közül, amelynek létrehozásában maga Liszt is tevékeny szerepet játszott. (Az akadémia ma a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nevet viseli -a szerk.) – A Zeneakadémia zongoraprofesszorainak „felmenői” kivétel nélkül Lisztig vezethetők vissza, közvetve valamennyien Liszt növendékei – mondta el később az egyik „akadémiai legendát” a koncertteremben.
A földszinten részletesen ismertette a főbejárattal szemközti főfal érdekességeit, elmondta, hogy az a szint azért ilyen sötét árnyalatú, mert a gyarló világi ember környezetét, a sötét valóságot igyekeztek az építők szimbolizálni. Ellentétben az emeleti szint világos, hangulatos színvilágával, ahol a zene éteri, isteni szépségét kívánták jelezni.
A koncertteremben éppen gyakorolt valaki a zongorán, ám a rövid időre, míg az idegenvezető elmondta a legérdekesebb jellemzőket a teremről, annak díszítéséről, az orgonáról, az akusztika sajátosságairól, félbehagyta a játékot. A kényelmes székekben ülve, hallgatva a bemutatást, szó szerint egy ihletett állapotba került a kis csapat; megejtő volt a látvány, a pompa, az aprólékos kidolgozás, bármerre is nézett a látogató.
Megjegyezzük, az emeleti szint megtekintése alkalmával a nagyterem karzatára is be lehetett menni, felülről megtekinteni a sok gyönyörűséget. A 2013-ban újranyitott, zenetörténeti jelentőségű koncertteremben minden díszítést és részletet az 1907-es eredeti állapotnak megfelelően állítottak helyre.
Az emelet központi helyét Körösfői-Kriesch Aladár festőművész, a magyar szecesszió egyik legjelentősebb képzőművészeti alkotása, A művészet forrása című freskó (1907) uralja.
A látogatás a kisteremben, amely ma már Solti György nevét viseli, ért véget. Tolnai Szilvia elmondta, a hallgatók nem nagyon szeretik ezt a termet, mert ez a felvételik helyszíne is, s adott esetben 30-40 professzor hallgatja „árgus fülekkel” a néha csak 2-3 tanítványi helyre pályázó fiatal tehetségeket. (Nem mellesleg, éppen ez a szellem és képzési lehetőség biztosítja a magyar zeneművészeti oktatás rendkívüli magas színvonalát, világhírét – kiemelés tőlem, O.Gy.)
A cikkhez képgalériák tartoznak.
A Római parti kirándulás képei ITT, a Zeneakadémián készült 10kerkult.hu fotók ITT, Kálmán László ugyanitt készült képei pedig IDE kattintva tekinthetők meg.
Fotó: 10kerkult.hu/OGY