Hagyományok követése – újításokkal
Évzáró rendezvényt tartott a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezete május 31-én. Egy év munkáját értékelték a klubtagok, tekintettel arra, hogy egy új stáb szervezte a programokat, irányította a munkát. De nem feledkeztek meg a szokásos vidámságról sem…
Egy év telt el, mióta Kiss Judit külföldre ment dolgozni, ami azt is jelentette, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezet „életét”, a klubnapokat mások szervezik, alakítják. Hogy jól vagy rosszul, arra igyekszünk választ a nyári szünet előtti, májusban tartott évzáró összejövetelről szóló írásunkban.
Kicsit mi is értékelünk, hiszen szerkesztőségünk nem hiányzott a havi rendszerességű klubnapokról, sőt, a rendkívüli (városnéző, helytörténeti) sétákon is részt vettünk, ezekről pedig – igaz, kisebb-nagyobb késésekkel – közreadtuk beszámolóinkat.
Hadd kezdjük az idei évzáró bemutatását Kiss Judit a sztrókosoknak írott tavaly nyári leveléből vett néhány idézettel!
„Nagy örömmel értesültem a stroke klub változatlan működéséről. Ebben egyaránt hittem és bíztam is. Több év kemény munkája nem szűnhet meg egy pillanat alatt és nem múlhat el nyomtalanul. Őszintén remélem, hogy változatlanul összetartanak, építik azt a baráti és sorstári közösséget, melynek együtt raktuk le az alapköveit. … Bécsben élek két hónapja, dolgozom, az anyanyelvemen gondolkodom és emellett meg kell küzdenem a az angol és német nyelv fordulataival. Nagyon nehéz, de semmilyen sikert ne adnak ingyen. … További munkájukhoz sok sikert és elsősorban jó egészséget kívánok.”
Nos, lássunk egy sajátos mérleget a teljesség igénye nélkül!
Kiss Judit májusi búcsúja után először júliusban találkoztak a betegek, s megtették első sétájukat a KÖSZI épületétől indulva, érintve a Szent László templomot, az Állomás utca csodálatos, városképi védettségű épületeit, hogy a séta végén a Lefi cukrászdában egy fagyival és apró süteményekkel fejezzék be a helytörténeti ismereteket is tartalmazó városnézést. Augusztusban hasonló elven, a Csősztoronytól indulva az Óhegy parkon át a Lengyel templomban megpihenve ért véget az értékes sétálás.
Mindkét alkalommal, és engedelmükkel, kicsit előre ugorva az időben (2017. márciusára), a Tűzoltó Múzeumban és a Mindenki Templomában (képünk) tett látogatásokon is Juhász Györgyi szakavatott, rövid, de alapos felkészültségű, lényegre törő ismertetői jelentették azt a minőséget, amitől ezek a séták bőven többet adtak, mint egy átlagos lődörgés Kőbánya terein, utcáin.
Kiemelkedő volt a Parlament megtekintése – itt Révész Máriusz, a kerületben élő országgyűlési képviselő, kormánybiztos figyelmességének köszönhetően – némi extra szolgáltatással (sem a Vadász terem, sem annak balkonjáról a Dunában és a panorámában való gyönyörködés nem része a normál látogatási programnak) fűszerezve.
Szintén az unikumok közé tartozik a nemrégi, az Óhegyi Pince Budapest palackozó és borpince megtekintése, mely alkalmat adott arról is fogalmat alkotni, milyen is lehet a Kőbánya alatt húzódó pincerendszer.
Az előadások – a korábbi hagyományoknak megfelelően – egyszerre szolgálták a sztrókon átesett betegek ismereteinek frissen tartását, gyarapítását és az élményeket. Dr. Nádas Judit, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház III. Belgyógyászati osztályának osztályvezető helyettes főorvosa (képünkön) a cukorbetegségről szólt, s ezután a dietetikusok hagyományos gasztronómiai-táplálkozási praktikus ismeretközlései is ehhez kapcsolódtak.
Imre Etelka alapos munkával, saját felmérésekkel állította össze azt az anyagot, amely az egyes ételek és a különféle gyógyszerek egymásra hatását elemezte.
Korábban a stroke klub vendégei voltak a KSC olimpikon úszói, de találkoztak a betegek mozgássérült sportolókkal is. Ebben a szezonban sem hiányzott a sport, s egy nagyszerű ember, Kassai Viktor nemzetközi futballbíró volt a vendég. A meghívása abszolút érthető, ám az, hogy el is tudott jönni, a szervezők szemfülessége és Kassai programjainak véletlenszerű, a stroke-klub javára szóló alakulásának együttes eredménye.
A mozgás szerepét a rehabilitációban, az egészséges életmód magvalósulásban felejthetetlen előadással nyomatékosította Monspart Sarolta világbajnok és 14-szeres magyar bajnok tájékozódási futó, míg Buzás Kálmán helytörténész egy rendkívüli előadásban a kőbányai gyógyszertárak kialakulásáról szólt.
Itt jegyezzük meg, hogy – teljesen más szempontok alapján, de egy exluzív, vetített képes előadást láthattak a betegek a távolkeleti Kína építészeti csodáiról Melles Fanni előadásában (képünk).
És szólni kell még egy sikeres karácsonyi rendezvényről is, ahol a „protokoll” betétek (ajándékok, elismerések átadása) mellett egy felhőtlen szórakozás járult hozzá 2016 lezárásához, az idei év megalapozásához.
Ezen rövid, a teljesség igénye nélkül összeállított áttekintés után érkezünk el a májusi évzáróhoz. Persze, ez így kicsit félrevezető, mert az évzáró megnevezés nem egészen pontos: úgy helyes, hogy – megint csak a hagyományok követésére hivatkozva – azt mondjuk, a sztrókosok kimozdulnak a kerületből, s a nyári szünetben kirándulnak egyet. Az úti cél Tata, az Öregtó és környéke június 27-én. Ismerve Juhász Györgyi alaposságát, nem lehet kétséges, hogy akár egy pillanatig is hasznos információk, ismeretek nélkül maradjanak majd a kirándulásra jelentkezett betegek és kísérők.
Ismét egy Kiss Judit levélből idézünk. Ez a legutóbbi, a nyári szünet előtti utolsó, „évfordulós” klubnapra érkezett május 30-án.
„Tisztelt Stroke Klubtagok!
Szeretettel gondolok önökre, azokra az élményekre, melyeket a csoporttól kaphattam.
Remélem, mindenki a saját állapotához viszonyítva jól van, megtalálták a stroke klubban azt, ami eseménydússá, érdekessé és tanulságossá teszi az életet.
Ismételten szeretném azoknak a munkáját megköszönni, akik a legtöbbet teszik a közösség összetartása érdekében, programokat szerveznek önöknek. Külön köszönöm Juhász Györgyi, Hankóczyné Endrédí Ágnes, Mászárosné Wehovszky Éva, Kálmánné Dick Erzsébet, Darvas Gábor, Kálmán László és Horváth Zoltán segítő munkáját. … Igazán jó hír, hogy a stroke klub stabilan fenn tudott maradni, teljesíteni tudja eredeti küldetését. Ennél többre nem is vágyom. Talán csak arra, hogy a változatlanul népszerű terápiás kutyáinkat, dr. Szandit és dr. Bogarat szeretgessék meg helyettem is és tolmácsolják köszönetemet és hálámat Kálmánczi Sándorné Sára részére a kitartó munkájáért.”
A Judit nélküli egy év és a személyes tapasztalataink alapján meggyőződésünk, hogy a stroke betegszervezet tevékenységének szervezése, irányítása jó kezekben van. Lelkiismeretes, alapos csapat dolgozik a betegek érdekében: változatos, tartalmas és szakmailag nem kifogásolható programok biztosítják, hogy továbbra is érvényesüljön az alapcél, nevezetesen, hogy a beteg és családja, környezete fogadja el a mindenkori korlátait, ezeket figyelembe véve igyekezzen teljes életet élni, s ha bizonytalanná válik, az igényes programok, az összetartó, egymásra figyelő közösség adjanak erőt a holtponton való túllépéshez.
Szerkesztőségünk a Kiss Judit által is nevesített csapat eme cél folyamatos teljesítése érdekében végzett munkáját 5* osztályzattal minősíti.
De hadd ne menjünk el szó nélkül a május klubnap egyik nagyszerű ötlete mellett! A szépen berendezett teremben a szorgos kezek sorra rakták fel a süteményekkel, zsíroskenyérrel, gyümölcsökkel telerakott tálcákat és az üdítőket az asztalokra, míg egy nyugalmasabb helyen Darvas Gábor rendkívüli kitartással (már nem először) tanítgatta az érdeklődőket a számítógép, s az internet használatára.
A bejáratnál pedig javában folyt a tati kirándulásra a jelentkezés, nem utolsó sorban egy elégedettségi felmérési ív kitöltése. Ez a klubtagok értékelése volt, de egyben alapot adott az őszi programokra is.
Dr. Lippai Zoltán főorvos és Juhász Györgyi (jobb oldali kép) néhány szóval foglalták össze egy év munkáját, majd egy kedves aktus következett, Darvas Gábor felolvasta Kiss Judit a sztrókosoknak írt levelét.
A tatai kirándulás egyes részleteinek ismertetése után a tombola sok vidámsággal fűszerezett kisorsolás következett. Megjegyezzük, ez nem véletlen, hiszen a klubtagok az otthonaikba feleségessé váló vagy nélkülözhető apró tárgyakat, könyveket hoztak, s az, hogy ki hány darabot nyert, annak is függvénye volt, mennyi sorsjeggyel rendelkezett.
Voltak, akiknek ötnél is több volt, így fordulhatott elő, hogy mire visszaért volna a helyére már egy újabb ajándékért mehetett vissza a színpadhoz. Volt, akit hellyel kínáltak, leültették egy székre, ne kelljen annyit menni, s a „figyelmesség” eredményes volt: újra az ő számát húzta ki Horváth Kata.
Ugyanakkor a véletlennek, a sors szeszélyének volt köszönhető, hogy Lippai főorvos csak könyveket nyert, mások meg többféle apróságot. Vagy éppen egy vitorlást ábrázoló festményt.
Miután az ajándékok elfogytak, Eke Gábor hangtechnikus, a KÖSZI munkatársa jóvoltából összeállított zenére sztróktánc zárta a napot.
Cikkünkhöz képgalériák tartoznak: az évzárón készült képek ITT, a tavalyi búcsú és néhány esemény ezidáig nem közölt képeiből készült válogatás ITT (hamarosan) tekinthetők meg.
Fotó: 10kerkutlt.hu/OGY
