In memoriam Márkus Ági

Az idén januárban írta Ági, hogy betegsége, s ezzel kapcsolatos lelki tevékenysége okán szünetelteti tagságát a Kőbányai Írók, Költők Egyesületében. Fia, Molecz Krisztián, július 9-én értesített, hogy édesanyja vasárnap, július 7-én reggel elhunyt. Ma délelőtt megérkezett a temetéséről szóló hír is.

Moleczné Márkus Ági hamvait 2019. július 26-án, 9.45-kor helyezik örök nyugalomra a

kőbányai, Kozma utcai Újköztemetőben.

   Tudtuk, hogy beteg, és tudtuk azt is, óriási hittel küzdött ellene. „Alig élek” – mondta, de eljött az egyesület nyilvános rendezvényeire, írásokat küldött az Antológiába, felolvasott klubtársa, Makk Attila írói estjén. A 2018-ban megjelent kötetből idézzük az akkor frissített, aktuális életrajzát.

   „Moleczné Márkus Ágnes vagyok. Budapesten, Kőbányán születtem, 1946-ban. Érdeklődésem gyerekkoromtól kezdve sokirányú, ezért „útkeresőnek” tartom magam.

   A Szent László Gimnáziumban eltöltött két év után, családi okok miatt Zuglóban, a Teleki Blanka Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően a BME laboránsképzőbe, majd a Petrik Lajos vegyipari szakközépiskolába jártam, ahol csak a szaktárgyakat vettem fel. A technikus minősítéshez a szakközépiskolai érettségi után még egy „kis” diplomamunkát kellett elvégezni és a következő évben megvédeni azt.

   Vegyész technikusként kutatóintézetekben dolgoztam. A Gyógyszerkutató, az MTA központi Kémiai Kutató Intézete, majd az Orvostudományi Kutató Intézet következett. Nyugdíjazásomig a Richter Gyógyszergyár Farmakológiai Osztályán tevékenykedtem.

   Korán érdeklődtem a zene, az irodalom iránt. Húsz évig zongoráztam, betegség vetett véget ennek a karriernek. Verseket, novellákat már iskolás koromban írogattam. Sajnos, csak a fiókomnak…

   Időközben hazai idegenvezetői képesítést szereztem, külsősként dolgoztam – általában szabad időmben – a legnagyobb hazai utazási irodáknál. Elvégeztem egy túravezetői tanfolyamot. Hétvégenként sikeres gyalogos túrákat szerveztem. Az országjáráshoz szorosan hozzátartozott a néprajz, népművészet megismerése és szeretete.

   Szabadegyetemi előadásokat hallgattam – vallási és pszichológiai témákban és autodidakta módon képeztem magam. Később parapszichológusként felhasználhattam ezeket a tanulmányokat országszerte tartott előadásaimban. A Rák Ellenes Liga önkénteseként – ez újabb tanfolyamot igényelt – haldoklókkal és gyászolókkal foglalkoztam.

   Az Apor Vilmos Főiskola katekéta, lelkipásztori munkatárs szakán teológiát, filozófiát és sok-pszichológiát hallgattam. A Főiskola elvégzése után, tanatológusként ma is igyekszem a rászorulóknak segíteni.

   Évtizedekkel ezelőtt jelentek meg első írásaim u.n. „színes” lapokban, majd a Kláris antológiában. Több irodalmi pályázaton értem el sikereket. Az Irka kör tagjaként évekig idős otthonokban, hátrányos helyzetű, beteg emberek számára összeállított irodalmi műsorokban saját és klasszikus művekkel szerepeltem. Kőbányán, idén már az ötödik KIKE antológiában jelenik meg írásom.

   A nagy rokonság, amelyben felnőttem gyakorlatilag kihalt. Szeretett férjem halála óta a fiam és ikerunokáim jelentik a családot.”

   Ági Kedves! Írásaidat megőrzik a Kőbányai Írók, Költők egyesülete évenként megjelent kötetei, az életrajzodban említett folyóiratok, nem utolsó sorban alkotótársaid szeretete.

   Emléked megőrizzük.