Lopó

A borpincék elmaradhatatlan eszköze, a nedű hordókból való kivételére és finom adagolására szolgál a kóstoltatáskor. Ezt a díszes darabot a Csősztorony Bisztró & Galéria emeleti termében kaptuk lencsevégre. 

fotó: Oszvald György

 fényesi Tóth János: 

Bennünk a vers

futó árnyék, a lélek szolgája,

megmutatkozni színben nem merő

rejtőzködő én, csupán rímek vagy

rímtelenségek sorai között eszmélő

gyermeki oktalanság. Bennünk a vers

végtelenség vándora, kettéhasadt kárpit

előtt csendesülő pogány indulat, kézhez

törleszkedő kiszolgált hűség, lassan

porladó hazánk földje. Bennünk a vers

harag, tartóoszlopa elveink csarnokának

szeretni és szeretve lenni próbája, a

létnek ódiuma, megfeszített vászna

egy örökölt képnek. Bennünk a vers

lázongás, a pusztában bolyongó hírhozó,

látomást sejtő csönd, semmivé hordott

remény, tajtékosra hajszolt kényszer, ősi

félelemre szült beletörődés. Bennünk a vers

szavak hiánya, érintések nélkülözése,

zár nélküli ajtók sokasága, tört kenyér,

fehér vászonkendős mosoly, egy kereszt,

önmagunk kálváriája.