• Veretlenek összecsapása

    Veretlenek összecsapása

    Az EYBL U14 nemzetközi kosárlabda torna első napján mind a házigazda, mind a pozsonyi csapat győzelemmel zárt. A második nap utolsó mérkőzésén ez a két csapat mérte össze erejét. Bővebben...
  • Több száz akós vigadalom

    Több száz akós vigadalom

    A Harmat Általános Iskola immár a hetedik hagyományőrző szüreti napját szeptember 22-én rendezte meg. A diákok a ragyogó napsütéses délutánon végig követték egy igazi szüret minden mozzanatát. Bővebben...
  • 1
  • 2
Napi kiemelt
2017
okt.
19

Átadták a Bartók Béla úti kerékpárutat

Szerző: szerk

bicaj1Laptársunk, a 24.hu október 4-én írta meg, hogy aznap kezdődtek el a Bartók Béla úton annak a kerékpárútnak az építési munkálatai, mely a tervek szerint egy szakasza lesz a 2019. nyarára megépülő Budapest-Balaton etapnak.

Bõvebben

2017
okt.
17

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

Szerző: szerk

internet sebessegSzupergyors internetet és teljes wifi-lefedettséget kapnak az állami és egyházi iskolák 2019 végéig – jelentette be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára az október 16-ai budapesti sajtótájékoztatóján.

Bõvebben

2017
okt.
16

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

Szerző: szerk

STROKE hajokazas 644Megkezdődött az aláírások gyűjtése a római-parti mobilgát megépítésével kapcsolatos, az Együtt és a Párbeszéd által közösen kezdeményezett fővárosi helyi népszavazás kiírása érdekében hétfőn Budapesten.

Bõvebben

 

Kőbánya

Nem volt cserbenhagyás!

Nem volt cserbenhagyás!

2017.10.23. | Oszvald György

Szerencsés kimenetelű baleset történt ma este néhány perccel hat óra előtt. A Sibrik Miklós úton a Lenfonó és Bányató utcák közötti útszakaszt a kereszteződésekben rendőrautók zárták le, a szakasz közepén pedig a felezővonalon keresztben feküdt egy test.

Művelődés

Kétszer átélt élmények

Kétszer átélt élmények

2017.10.18. | Oszvald György

Farkas Viola Virágos kertem, életutam című szerzői estjét tartották meg az Újhegyi Közösségi Házban szeptember 29-én. Az irodalmi élmények – és egy meglepetés – mellet néhai Koncz Eta festőművészre emlékezett Kanizsa...

Budapest

Visszavonták a mobilgátról szóló határozatot

Visszavonták a mobilgátról szóló határozatot

2017.10.19. | szerk-OGY

Hatályon kívül helyezte a Fővárosi Közgyűlés a római-parti védmű part menti nyomvonalát támogató áprilisi határozatát szerdán rendkívüli ülésén. A testület a határozat visszavonásáról 18 igen szavazattal, 7 nem ellenében döntött.

Magyarország

A digitalizáció az egyik legfontosabb „személyes közügy”

A digitalizáció az egyik legfontosabb „személyes közügy”

2017.10.19. | Oszvald György

A digitalizációt a következő évtized legnagyobb gazdaságfejlesztési programjának és az egyik legfontosabb „személyes közügynek” nevezte szerdán Deutsch Tamás, a Digitális jólét program összehangolásáért és megvalósításáért felelős miniszterelnöki biztos.

Suli

Több száz akós vigadalom

Több száz akós vigadalom

2017.10.21. | Oszvald György

A Harmat Általános Iskola immár a hetedik hagyományőrző szüreti napját szeptember 22-én rendezte meg. A diákok a ragyogó napsütéses délutánon végig követték egy igazi szüret minden mozzanatát.

Sport

Veretlenek összecsapása

Veretlenek összecsapása

2017.10.22. | Oszvald György

Az EYBL U14 nemzetközi kosárlabda torna első napján mind a házigazda, mind a pozsonyi csapat győzelemmel zárt. A második nap utolsó mérkőzésén ez a két csapat mérte össze erejét.

Szerintem

  • A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?

    Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100